Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Anyóóóóóóóós :-)
Létrehozva: 2006. október 31. 13:05
Sziasztok!
Íme a nyolcvanezredik anyósos topic. 
Nézzétek el nekem de meg kell osztanom veletek anyóspajti mai beszólását,én még nem hevertem ki
Drága kicsi nyolchónapos kislányomnak kötőhártyagyulladása volt pár napja,levittem a dokihoz,kapott szemcseppet,és gyakorlatilag kétszer cseppentettünk neki és nyoma sem volt a betegségnek(láza sem volt).
Nos anyósom ma megkérdezte hogy nem lehet hogy a sok vakuzástól volt neki?
Mi van? Ez nem a Man in black Arra gondolt hogy biztosan sokat fényképeztük a gyereket,és attól lett kötőhártyagyulladása 
jujjjjjjjj................
Hozzáteszem nem szoktunk vakut használna csak nagyon ritkán és már vagy 2hete nem készítettünk fotót a kölyökröl.
Eddig is volt már pár hasonló nagyon jó meglátása,de ez lesokkolt.
Valakinek hasonló? 
Szia!
Gondold el az édes pici drága kislányod fel nő és anyós leszel????
" Az embereket megváltoztatni hiába való gyötrelem"
Elfogadni!
Nagyon jól megfogalmaztad az alapvető problémát szerintem általánosságban is.
Egyszerűen nem veszik tudomásul,hogy a gyerekük felnőtt...
Sziasztok!
Ne haragudjatok, de most kicsit jobb a lelkemnek! Mondjuk ezt eddig is tudtam, de most meg is bizonyosodtam benne, hogy mások anyósa is ANYÓS! Miért van az, hogy a szomszédasszonyom, már ő is anyós, nem ilyen és imádja a lánya férje és amúgy mindenki.
Most találtam ezt a topikot és igen, látom, vannak sztorik és jó helyzetek
Állítása szerint én egy senki és semmi vagyok a fiához és egyáltalán nem is érti, miért van velem a doktor úr?!
6 éve utál, tudom, hogy előttem lévőket is utálta, de ez betegség, szerintem! Sztorikat nem mondok csak egyet, mert nem akarom bántani, csak együttérzésemről szeretnék mindenkit biztosítani. Mikor kiderült, hogy külföldön kapott lehetőséget a férjem dolgozni, annyira örült, mert abban reménykedett, hogy majd jól nem jövök a fia után és majd jól szét is megyünk. Hát, nem jött be a reménye az ügyben. Viszont!!! 1800 km-re kerültünk tőle
Dolgozzunk azon, hogy mi ne legyünk majd ilyenek (sajnos, nekem valószínűleg nem is lesz gyerekem, akinek a férje, felesége gondot okozna, vagy utálhatnánk egymást)
Sok sikert és kitartást!t
Na, még csak az kéne, hogy kulcsuk legyen. Bár anyósom természetesnek veszi, hgoy lesz, de nem lesz. Ha lesz, elveszítem az enyémet, kölcsönkérem az övét és sosem kapja vissza.
Amúgy anyósom már a legelején bemutatkozott
. Nem tudom, ki aludt már úgy ott a pasijánál, hogy anyuka az ágyuk szélén ülve hímezgetett sokszor este 11-ig, éjfélig. Merthogy anyuka tizensokéve régen egyszer depressziós volt, nem tud aludni, beszélgetni kell vele. Meg lett mondva nekem már az elején, hogy anyuka nem tud egyedül otthon maradni, ezért inkább én menjek hozzájuk együttdiszkózás helyett, bármikor ott aludhatok, csak beszélgessünk anyukával. Hááát, izgi együttlétek voltak, hármasban 
.
Sziasztok! Oldalakat tudnék írni, de inkább nem teszem
Nálunk az a felállás, hogy nem a szemembe mondja, mi a baja, hanem a sógornőmnek panaszkodik és természetesen fordítva. Így nem is tudjuk szembesíteni a dolgaival, mert akkor éppen az a tisztessételen, aki őt "beárulta" és természetesen azt nem ÚGY mondta és nem ÚGY gondolta...
Egy azért kikívánkozik belőlem: Amikor a harmadik gyerekkel lettem terhes, felhívott és remegő hangon ecsetelte, mekkora öröm és boldogság és gratulál és milyen csodálatos stb... Közvetlen utána pedig a sógornőmet hívta, hogy mit szól, micsoda felelőtlenség ez a mai világban és szegény fia gürizhet még többet, míg én majd főállású anyaként a fenekemet meresztem otthon
Semmit, bár nem tudom, hol vagy lemaradva a történtekben, durvul a helyzet, de nagyon...
Anyósom amúgy akkora társasember, hogy már jóban van az összes szomszédasszonyommal. Természetesen nem tetszik neki, hogy az egyik oldali szomszédasszonyommal jobban kijövök, mivel ő a másik oldalival sokkal jobban kijön, és hát az egyik oldali, az milyen sunyi, látszik a tekintetén is, meg egyébként is... Komolyan, én dolgozom, meg ingázom órákat, ő meg otthon van nálam, és közben szomszédolgat, rendezgeti a házamat, a bútoraimat, a lábasaimat, a férjem ruháit, a virágaimat, mintha a sajátja lenne. Ja, a legjobb, hogy most lakásfelújításban vagyunk, mert ő kitalálta, hogy lenne a legjobb, összespórolta a fele rávalót és lelki terrorban tartotta a fiát, amíg bele nem kezdett. Kicsit belerokkantunk testileg lelkileg, anyagilag nem kicsit, de az nem számít, mert milyen jó lesz, ha elkészül.
nálunk a "nagy ötlet" az volt, hogy mivel nekünk nincs pénzünk lakásra, ők vesznek egy ikerházat, úgy hogy ők adják az önrészt, ami a fele lenne persze, mi meg törlesztjük, ergo amit kapunk, az az hogy a szomszédjuk lehetünk.
nem voltam túl bátor, ezért csak annyit kérdeztem, hogy de ugye külön bejáratra és teljesen szeparált kertre gondolt, de már ezen is felháborodott, hogy ő tulképpen nem ikerházban gondolkodik, csak én értem félre, hanem kétgenerációsban. Na, szépen mosolyogtam, majd a kocsiban mondtam a páromnak, hogy ugye ezt hamar elfelejteted velük???
na szerencsére nem lett semmi, de már ők is pedzegették hogy ott nálunk milyen szép házak vannak, jó lenne nekik is ott egy... Demondtam, hogy nagyon drága környék....
Hali! Most találtam ezt az oldalt, de rögtön kényszerem támadt, hogy én is megosszam a saját anyós tapasztalataimat a "sorstársakkal" 17 éve vagyunk házasok férjemmel. Ezidő alatt anyósom kialakított magában egy különleges "beszélgetési"stílust: tök mindegy mit mondasz a mondatod közepén képes belevágni, és totál másról beszélni. pl. mesélem , hogy a suliban a gyerekek papírt gyűjtöttek, elsők lettek és mennek jutalomból...erre ő: Képzeld apósod tegnap talált a fészerben egy fészket, amibe tojtak a tyúkok.
Ennek a stílusnak másik alkategóriája, amikor hallja mit mondasz, de vele sokkal érdekesebb történt.Pl. Éppen azt meséljük, hogy XY elesett és eltört két ujja. Akkor ő közbevág, és elmeséli, hogy két éve mikor elesett, neki eltört a karja.
Még szerencs, hogy 80 km-re laknak, és ritkán találkozunk...bár az is sok néha!
Van egy olyan érzésem, hogy én nem csak hinni fogom, hogy mindjárt hazazavarom, hanem ordenáré módon meg is fogom tenni. Komolyan mondom, nektek is birkatürelmetek van, de az enyém kezd elfogyni.
Greeneyes helyében pedig lehet, hogy rég leordítottam volna a hajukat, hogy húzzanak már haza, és hagyjanak békén a gyerekemmel. A sógornőmmel is ezt csinálták anyósék, nálunk nem fogják... Lehet, hogy addigra már kapcsolatot sem tartunk velük... Istenem, micsoda mennyei állapot lenne!