Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Sztárfórum Vekerdy Tamás
N?k Lapja Café
Létrehozva: 2008. március 5. 10:59
Kedves Fórumozók!
Sztárfórumunk következő vendége
Vekerdy Tamás gyermekpszichológus, a Nők Lapja állandó szerzője lesz.
Várunk Benneteket március 11-én kedden, 15 órától ide a topikba, de kérdéseiteket már előre is feltehetitek!
Üdvözlettel:
a Nők Lapja Cafe csapata
Tisztelt Uram!
„Az alternatív iskola nem leventéket és szocialistákat, hanem individuumokat akar kibontakoztatni, akik majd mélyen gyökereznek abban, amit ők maguk választanak. Ha akarnak, magyarságukban, ha akarnak, cigányságukban, ha akarnak, magyar-cigány, ha akarnak, cigány-magyar mivoltukban. És mélyen gyökereznek, ha akarnak, katolicizmusukban vagy ateizmusukban, ha individualitásuk szabadon azt választja „ mondta Ön ezeket a mondatokat. Ma is úgy érzi, hogy ez ma Magyarországon - a helyi viszonyok között- megvalósulhat/na?
Válaszát várom és köszönöm.
Csatlakozom az elöttem szólókhoz, nagyon jó ötlet volt meghívni Vekerdy Tamást!
Tisztelt Vekerdy Úr!
Már jó ideje várólistásak vagyunk, örökbefogadásra várunk a férjemmel. Remélhetőleg még ebben az évben szülők lehetünk!
Kérdesem az lenne, hogy miként mondjuk meg majd a mi picurkánknak az igazságot? Nekem az az elképzelésem, hogy már egészen kicsi korától, pl. pelenkázás közben, vagy séta alkalmával, fogom neki néha - persze nem napi rendszerességgel - mondogatni, hogy mi téged választottunk, ahogyan megláttunk, nagyon megszerettünk, hasonlókat.
Ha nagyobb lesz már, akkor olyanra gondoltam, hogy elmagyarázom neki, a szülőanyja nagyon szerette őt, ezért bízta ránk, mert tudta, hogy mi már nagyon vágyunk egy kisbabára.
Próbálom majd kihagyni a negatív jelzőket (nem tudott vállalni, nem én szültelek).
Jó nyomon járok? Esetleg van valami javaslata, mit csináljak majd másként?
Válaszát előre is köszönöm, a munkájához pedig sok sikert kívánok!
Kedves Vekerdy Tamás!
Szeretnék egy aggodalmammal fordulni Önhöz.
Lányom 7, lassan 8 éves lesz, első osztályos egy waldorf iskolában.
Mostanában észrevettem, hogy esti mesehallgatás közben képtelen nyugodtan figyelni. Állandóan muszáj csinálnia valamit a kezével. Vagy a körmét rágja, vagy az orrát túrja, vagy a haját gyömöszköli a szájába, vagy "puncizik", és ha néha rászólok akkor is csak 1-2 másodpercre képes abbahagyni, vagy köszörülni kezdi a torkát folyamatosan.
Az egyik kérdésem az, hogy egyáltalán észrevegyem-e, rászoljak-e, vagy jobb ha nem tulajdonítok jelentőséget neki?
(Eddig valahogy nem volt feltűnő, de most már igen zavaró lett számomra!)
A másik hogy mi lehet ennek a hátterében?
(Osztálytanító is jelezte, hogy a hosszú tevékenységeknél, mesénél nem képes a testét uralni, valamilyen furcsa mozdulatsorba, grimaszolásba kezd, ugyanakkor szerinte nem türelmetlen és nem hiperaktív. Közben teljesen ott van, figyel.)
Másrészről, ha lehet ilyet kérdezni:
Általánosan mi a véleménye a körömrágásról, a maszturbációról, az orrtúrásról? Hol a határ a természetes, és a problémát jelentő túlzottság között ezekben a témákban? Meddig hagyjuk, és hol az a pont ahol el kell gondolkodni, hogy mit jelez, minek a tünete, és főleg abban adjon tanácsot, hogy mikor kell feltétlen beavatkozni, és hogyan!
Köszönettel:
grey
Kedves Vekerdy Úr,
fiam három éves múlt október végén. Még nem írattuk be oviba, mert nagyon bizalmatlan kisfiú, és úgy gondoltuk, nem igazán érett rá. Húga 19 hónappal fiatalabb, ezért még itthon vagyunk. Ősztől azonban már járatni szeretnénk oviba, és amellett döntöttünk, hogy járjon Waldorfba (Győrben). Reméljük, hogy ezzel bátorító és inspiráló környezetbe kerül, és hamar megszereti majd, ráadásul az unokatestvérével járna egy csoportba - nem tudom ez jó ötlet-e. A kérdésem arra vonatkozna, hogy mire ügyeljünk, hogy viszonylag simán illeszkedjen be az óvodai életbe? Ő, mivel nagyon bizalmatlan, nagyon hamar visszavonul, ha bármi "gyanúsat" vesz észre, és persze jelenleg hallani sem akar az óvodáról. Vettünk neki oviról szóló könyveket (Pöttyös Panni, Már óvodás vagyok, Anna és Peti, Bogyó és Babóca), egyelőre ennyiben merül ki nálunk az ovis téma. Hamarosan beíratom, és valamikor lesz nyílt nap is, de nem tudom, elvigyem-e, vagy csak én nézzek be az oviba, és egyáltalán, hogyan próbáljunk oda eljutni, hogy őszre már várja vagy elfogadja az ovit. Egyébként a bizalmatlansága sokat enyhült az elmúlt fél évben, és ezzel nagy örömöt okozott például a dédinek, mert hajlandó volt végre elmenni hozzá a fiam, de ez talán még nem elég az ovihoz. Azért szeretném, ha ovis lenne, mert úgy érzem, ha még egy évet itthon maradna velünk, nagyon bezárkózna, és talán mégnehezebb lenne megtalálnia a hangot a gyerekekkel. Amúgy a család nagy, és 8 unokatestvérével heti rendszerességgel találkozik, velük egész jól kijön, de mióta a két korban hozzá közel álló unokatesó ovis lett, kissé talán elszakadozik tőlük.
Köszönöm válaszát:
holly_
Jajdejó! Végre egy értékes embert hívtatok meg! :)
Kérdésem is van....
Tisztelt Vekerdy Úr!
Milyen reagálás a legjobb, gyermekkori félelmek kapcsán? Ha a kisfiam (4 éves) fél az oviban hallott, mesékben látott "gonoszoktól", mi a legokosabb? Ha azt mondom,- itt vagyok, megvédelek, majd én vigyázok rád - hozzáállás, amivel kvázi elismerem, hogy van mitől félnie, vagy a nincsenek szellemek és egyéb gonosz lények, és nem kell félnie, amivel viszont magára hagyom őt a félelmeivel.
Egyébként nem félős, és szépen meg lehet vele mindent beszélni, 1-2 rosszatálmodom ébredés volt csak, de nagyon rossz félni gyerekként (még felnőttként is), jó lenne ezt okosan kezelni....
Nagyon köszönöm előre is! :)
Remélem nem lesz gondunk az ovival, próbálok olyat keresni, ahol megértőek és hasonló elveket vallanak, na meg nem árt, ha szeretik az ovónőt. Azt hiszem, akkor sokmindent megtesznek majd neki vita nélkül.
Én direkt viszem őket vásárolni, szeretik és semmi olyat nem tesznek, amivel kárt okoznak. Csak az a furcsa, - ez kimaradt a hsz-emből- hogy az öreg nénik azt szokták mondani, hogy ilyenek az igazi gyerekek. Talán az idősebb generáció toleránsabb? Nem tudom.
Én énekeltem! Pedig nem tudok... a lányom nagyon sok dalt tanult tőlem, neki szerencsére jó hangja és jó hallása is van. Vagyis pont ez volt a baj. Egyszer mondta az óvónő, hogy olyan furcsa a gyeek, mert egyes dalokat gyönyörűen tisztán énekel, mást pedig irtó hamisan. Kérdeztem, hogy mit énekel hamisan? Mondott 1-2 dalt, amit persze mindet tőlem tanult otthon, nem az oviban. Olyan jó hallása volt, hogy azt tanulta meg, ahogyan az anyja hamisan énekli neki. Na, innentől soha nem énekeltem neki semmit!
Egyébként olvastunk, mondókáztunk, most 15 éves, és szerencsére olvas! Örülök is neki, mert nagyon ritka az ő korosztályában.
Egyébként nekem sem énekeltek, mondókáztak soha, nem is olvastak, mégis kiskoromtól olvasok. Sokat... mondjuk azt is vegyük figyelembe, hogy a mi korosztályunnek nem volt ennyi szórakozása, mint a mai gyerekeknek, könyv meg mindenhol volt otthon.
Énnékem is lenne egy kérdésem. Kell-e a gyereket munkára nevelni? Kell-e mosogatnia, a szobáját rendbe tennie, tízórait készíteni magának, tornacuccáról gondoskodnia, meg ilyenek. Én mindent megcsinálok a kislányom helyett, sok kritikát is kapok ezért a családtól, mert náluk bezzeg a gyerek csinálja az uzsit, rendet tart a szobájában, mosogat is ha kell. A kislányom 6 éves múlt. Persze segít, ha kérem, de állítólag ez kevés.
Igen az én nevelési elveim - ha lehet ennek nevezni - is ilyenek. Mint ahogy a gyermekem is. Lehet, hogy ez a problémánk?
(Az azért megnyugtató, hogy neked kettő van belőle!!!)
Egyszerűen utálnám úgy nevelni, hogy mindent megtiltok neki. Az ilyen gyerekekkel amúgy sem lehet ezt megtenni. Pl. Ha nem játszhatna az edényekkel, a díszpárnákkal, nem ugrálhatna az ágyon, ha épp ahhoz van kedve, stb., akkor az egész napunk veszekedésből állna, és még nehezebb lenne betartani a következetes nevelés elvét. A felnőtt is beleőrül abba a helyzetbe, ha folyton fegyelmezni kell a gyereket. Ezért én is a kevés szabály, de azok mindig és szigorúan elvet igyekszem alkalmazni.
Bevásárolni pedig nem megyünk együtt, mert a fiam teljesen felpörög és megőrül tőle.
Azt hiszem, nehéz dolgunk lesz a magyar közoktatás intézményeiben. Én már a bölcsit kitapasztaltam, és ezek után semmi jót nem várok az ovitól sem. Remélem, ti azért nagyobb sikerrel jártok!
Tisztelt Vekerdy Úr!
Több könyvét is olvastam, amik eléggé megerősítettek minket a férjemmel a "nevelési elveinkkel" kapcsolatosan, de most gondom akadt. A probléma kb. fél éve kezdődött, amikor a Tűzoltó utcai gyerekklinikán 2 egymást követő orvosi vizsgálaton is megjegyezték a doktornők, hogy mindkét gyerekünk (ikrek, egyik fiú, másik lány, májusban lesznek 3 évesek) viselkedészavaros. Ekkor kétségbeestünk és elmentünk egy gyermekpszichológushoz, aki azt mondta, hogy semmi gond a gyerekekkel, csak elevenek. Ezt mi is így láttuk, megnyugodtunk egy időre, de mindehol csak azt hallom, hogy égetnivalók (fogorvosnál 5 perc után jegyezte meg a gyerekfogorvos), pokoli rosszak stb. Ha bemegyünk a közértbe biztos, hogy kapok 1-2 megjegyzést, hogy "Te jó ég, milyen rosszak anyuka!", pedig nem törnek zúznak, csak hangosak, sikítanak, nevetnek, szaladgálnak. Mindenki azzal riogat, hogy neveljem meg őket, de gyorsan, mert rossz világ vár rájuk az oviban (szeptembertől mennek oviba, Zuglóban,, még nem találtuk meg a számukra tökéletes ovit, de keressük), ki fogják tenni őket az oviból. Nálunk otthon a "nevelés" úgy néz ki, hogy csak azt nem szabad, ami veszélyes (konnektorba nyúlni, mondjuk van benne védő, vizet önteni a tv-re stb.), tényleg szinte mindent szabad. Jól kialakított napirendünk van, egész nap játszanak, de nem határozom meg, hogy mit, ha ketten akarnak játszani, akkor ketten játszanak, ha mesét "kell" olvasnom, akkor olvasok, tehát tényleg szinte minden kötetlen, a déli alvás sem kötelező, de mivel megszokták sosem marad el. Tényleg fel kell készítenem őket az ovira és már most megkezdeni a korlátozást? Én naívan azt hittem, hogy a gyerekekkel jól megvannak, nem lesz gond, a többit meg majd megtanulják, hiszen az evés itthon is minden nap uabban az időben van stb, tehát napirendünk van, a cipőkötést, öltözést meg majd a többi gyerekkel együtt úgyis megtanulják.
Rosszat teszek, ha hagyom őket így "szabadon", vagy kezdjek el fegyelmezni?
Szívem szerint azt mondanám, hogy nem érdekelnek mások, mivel a gyerekek nagyon boldogok, felszabadultak, de félek, hogy elfogultságból rosszul döntök. (Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy 29. hétre születtek, többféle gyógytorna kellett, hogy behozzák a lemaradást, így lehet, hogy ezt is próbáljuk tudat alatt kompenzálni, holott ma szerencsére teljesen egészségesek)
Válaszát előre is köszönöm!
Szerintem nem jelet semmit. Legalábbis saját példámból indulok ki. Szüleim szerettek olvasni, rendszeresen olvastak újságokat, könyveket. Én mégsem kaptam kedvet hozzá gyerekkoromban, sőt, kfejezetten utáltam az olvasást, annyira, hogy pl. az első egy-két kötelező olvasmányt felnőtt olvasta fel nekem. Majd jött a gimnázium. Nagyon szigorú magyar tanárunk volt. Kb. havonta kellett egy kötelezőt elolvasni. És azon vettem egyszercsak észre magam, hogy imádok olvasni
Szia!
Én nagyon megértem a kérdezőt. Hasonló cipőben jártam, járok pedig az enyém már 18.És nem függ sajnos attól amit mondtál mert én rengetget mesét olvastam, alig nézett tv-t mindenki mindenlehetséges időben olvas, hordtam gyerekkönyvtárba stb de nem érdekli nem szereti amit kell azt nehezen de elolvassa de nagyon utálja.Ettől függetlenül szorgalmas és nem rossz tanuló.Miután én imádok olvasni több könyvtárat kiolvastam sajnos az életkorom alapján tehát nagyon érdekelne engem is a magyarázat mert az ő esetében ez már szerintem nem nagyon javítható
Nagy szeretettel köszöntöm Vekerdy Tamást!
Ha esetleg válaszolna is a kérdésemre, problémámra, azt nagyon megköszönném. Van egy kisfiam, 2,5 éves múlt, bölcsődébe jár. Nagyon nehezen szokott be (2 hónap), de most már szereti. Viszont őt nem szeretik a gondozónői, mert nagyon eleven és folyton verekszik. Sokszor ok nélkül bántja a gyerekeket. Már a szülők is "lázadnak"!. Épp aláírásgyűjtésbe kezdtek azért, hogy a fiamat kirakják a bölcsődéből. Már jártunk nevelési tanácsadóban, fejlesztőpedagógusnál, nem találtak semmi rendellenességet.
Egyébként ő nagyon szereti a gyerekeket, szívesen odaadja a játékait, ennivalóját, stb... Tényleg nem egy rosszindulatú gyerek! Mindennap legalább két órát a játszótéren vagyok vele, ott nincs vele több gond, mint a hasonló korú gyermekekkel. Nem értem én se a viselkedését, a legvalószínűbbnek azt látom, hogy valami ellen lázad, bölcsőde, gondozónő, stb.
Nagyon el vagyok keseredve, sokszor nagyon rossz anyának tartom magam, pedig nem vagyok az. És nem hiszem, hogy ez csak az én nevelésem miatt alakulhatott így. Kérem, írja meg a véleményét, és hogy mit tehetnék!
Tisztelettel!
mickey27
Lemaradt:
Milyen gyerekkönyvek, mondókás könyvek, mesekönyvek vannak otthon?
0-3 éves koráig mennyit énekeltetek neki, mennyi mondókát hallott?
Mennyit beszélgettek vele naponta, ha kérdez, kap-e választ, mindig, mindenről, nem kétmondatosra gondolok.
Amíg megérkezik Vekerdy Tamás, én kérdeznék Tőled, szerintem ezeket ő is meg kell, hogy tegye, ha rátok szabott választ akar adni.
Mondjuk féléves korától 9-10 éves koráig naponta hány mesét olvastatok a gyereknek este, és hányat napközben?
Mennyi TV-t néz naponta, és mit?
Mennyi könyv van otthon nálatok?
Mennyit látja apát, anyát, nagymamát stb. könyvet olvasni. Persze, mit, az is kérdés?
Hányan vannak könyvtárba beiratkozva a családból? A gyereket elvittétek-e?
Amióta megszületett a családban tanult-e valaki, látott-e erre példát?
Nem azon múlik, hogy mit veszel neki!!! Na ez már vélemény volt, bocs, hogy belekotnyeleskedtem, elnézést. Inkább csak kérdezni akartam.
Fresko
Tisztelt Vekerdy úr!
Érdekelne, hogy alapvetően mi a véleménye a napirendről és a fegyelemről. Sokszor vetődik fel a kérdés, hogy ha a gyerek belekezd valamibe (ami kezdetben őt is érdekli), de valami miatt elterelődik a figyelme az adott témáról, hagyni kell-e, hogy azonnal feladja és másba fogjon, vagy sem? Az az érzésem, ön azt válaszolná, hagyjuk, hogy másba fogjon. Ugyanakkor, pl. sportolóktól hallja gyakran az ember, hogy bizony volt olyan periódus az életükben, amikor nem lett volna kedvük felkelni hajnali 5-kor, hogy lemenjenek az uszodába, és a szülő segített nekik azzal, hogy akkor és ott azt mondta, mégis le kell menni... sok ilyen fiatal kiváló sportoló és ember lett, és visszaemlékezve azt mondják, megérte, és köszönik a szülőnek, hogy nem hagyta, hogy akkor és ott feladják...
Mit gondol erről?...
Köszönjük szépen, nagyon szeretem Vekerdy Tamás könyveit, minden tiszteletem az övé!
Én sem értem igazán, hogy itt a topicban most kezdhetjük a kérdésfeltevést?Keddig szerintem többezer kérdés összegyűlik!
Lehet, hogy nagyon oktalan oktalan vagyok
, azaz tapasztalatlan e téren de ebben a topicba lehet kérdést feltenni?
Választ előre is köszönöm! ( remélem érkezik )
Tisztelt Vekerdi Úr!
Kisfiam 11 éves és nem nagyon szeret olvasni. Inkább a game boy-jal játszik. Hogy tudnám vele megszerettetni az olvasást? Milyen könyveket vásároljak neki? Nem tudok eligazodni, annyi a választék. Kérem szépen ebben segítségét.
Köszönettel: virágözön