Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Sztárfórum Vekerdy Tamás
N?k Lapja Café
Létrehozva: 2008. március 5. 10:59
Kedves Fórumozók!
Sztárfórumunk következő vendége
Vekerdy Tamás gyermekpszichológus, a Nők Lapja állandó szerzője lesz.
Várunk Benneteket március 11-én kedden, 15 órától ide a topikba, de kérdéseiteket már előre is feltehetitek!
Üdvözlettel:
a Nők Lapja Cafe csapata
Kedves Vekerdy Úr!
két kisgyermekem van, lányom 39 hónapos és Ágoston 24 hónapos. rengeteg a napi szintű konfliktus közöttünk. Próbálom megakadályozni az agressziót, a verekedést, de sokszor időm sincsen rá, hogy odaérjek. Harapják, rúgják, marják egymást. Sokszor különítem őket, de mintha már az sem használna, hogy a kötekedő felet "büntetésből" a szobájába küldöm gondolkodni. Ön mit javasol? hogyan kezeljem a kettejük konfliktusát, kell mindig beavatkoznom?
nagylányom mintha visszvett volna és inkább a két éves szintjére hasonlítana, sokszor nem fogad szót, mintha a falnak beszélnék, amolyan süket fülekre találnak a szavaim. Ez normális? életkori sajátosság? néha valóban kezelhetetlen.
Alapvetően nevelési elveimben nincsen meg az ütéssel való fegyelmezés, inkább kiállítom a játékból őket, vagy szavakkal fegyelmezek. a férjem szerint ezért kanászodtak el a gyermekek, valóban célra vezető lenne a harapást harapással megtorolni????
várom válaszát.
Üdvözlettel, balogh Anett
Kedves Vekerdy Tamás!
Ön szerint a túlzott étel utáni vágy lehet pszichés eredetű?
22 hónapos kislányomról lenne szó. Ő szinte bármit, bármennyit, bárhol, bármikor képes enni. Nem arról van szó, hogy bánnám tőle az ételt, csak aggaszt a dolog.
Kislányom egészséges (nincs elhízva sem), jókedvű, értelmes (bár még csak kevés szót használ, de szinte mindent megért).
Köszönöm a válaszát!
Üdvözlettel: Judit
Bocsánat, csak az előbb még lemaradt valami.
Szóval az elmélet és a gyakorlat különbözőségére szerettem volna rávilágítani azzal, amit tapasztaltunk. Mindkettőnknek az volt a meglátásunk, hogy a remek pedagógiai elvek átültetése a gyakorlatba igazán nehezen sikerül bizonyos esetekben.
És ez nagyon sajnáltuk, valamint elkeserített minket, most éppen a mérlegelési fázisban tartunk, hogy merre tovább, azaz melyik iskolatípusba.
Köszönöm, hogy elolvasott.
Tisztelt Vekerdy Tamás!
Miként lehet védekezni a szomszéd gyerek-alázása ellen…Nemrég költöztünk új lakásba, eleinte úgy tűnt. egy gyerekekkel teli, kedves környezetbe érkezünk. Azonban az alattunk lakó család, válófélben, naponta teszi próbára az idegeinket. Kisfiunk (23 hónapos) soha nem találkozott hangos szóval, agresszivitással, csak határozottsággal, szeretettel. Most naponta vagyunk fültanúi a szomszédban zajló ordításnak, idegességnek, szeretetlenségnek, agresszivításnak. A kisfiunk, bár nem kérdez, de reagál. 1 órával korábban ébred, mint rendesen, zaklatott, félénk, mióta ideköltöztünk. Lehet, hogy életkori sajátosság, de sajnos egy időbe esik a változással-költözéssel. Máté kiegyensúlyozott, eleven, vidám gyerek. Csak mostanában az alvásait a szomszédok élete határozza meg…
Én abban reménykedtem, hogy mivel itt korabeli gyerekek társaságába kerül (ugyanis a rokonságban-baráti körben nincs korabeli gyerek), szocializálódik, természetesen. A szervezett foglalkozásokban, ebben a korban (23 hónap) nem hiszek, de a kicsi érdeklődne. De ha a szomszéd kisfiúval találkozik, akkor Máté mosolyog, a szomszéd gyerek rúg-üt…
Szüksége van-e ennyi idős gyereknek korabeli társaságra, és hogyan kezelhető a szomszédból átható agresszivítás, szeretetlenség.
köszönöm válaszát
Éva
Somama!
Megkérdezhetem, melyik waldorf iskolába adjátok a gyereketeket?
Éva
Kedves Vekerdy Tamas!
Harom gyerekes anyuka vagyok, a nagyobb lanyom 5 eves, a kozepso fiu 3 es a legkisebb nemreg szuletett, most 3 honapos. A ferjem kulfoldi, 2 evvel ezelottig az o hazajaban eltunk, aztan elhataroztuk, hogy mashova koltozunk. A gyerekek gyorsan es jol alkalmazkodtak, hamar megtanultak a nyelvet, igy mar 3 nyelven beszelnek. Most ujabb koltozes elott allunk (olyan 2 evente megyunk uj helyre a ferjem munkaja miatt). A gyerekek nagyobbak, es attol tartok, meg fogjak sinyleni a valtozast. Persze a megszokott dolgaik jonnek velunk, a szobajukban sok lesz az itteni dekoraciobol, gyakran beszelunk is a koltozesrol, es hogy az miert jo. Van meg valami, amit tudnek tenni, hogy minnel kevesbe sinyledjek meg a valtozast?
A masik problemam, hogy a kovetkezo orszagba koltozes elott par hetre hazamegyunk a ferjem hazajaba. Ferjem szulei javasoltak, hogy a ket nagyobb gyerek (mi nem) lakjon naluk mig ott vagyunk, hogy minnel tobb idot tolthessenek egyutt. A ferjem szerint ez jo otlet, en viszont attol felek, hogy egy ilyen atmeneti idoszakban inkabb rosszabb mint jobb lenne, hogy az esteket-ejszakakat tolunk tavol toltsek, hiszen mi vagyunk a biztos pont az eletukben. A fiunk nagyon erzekeny, sokszor az ejszaka kozepen atvandorol hozzank. On mit gondol errol?
Valaszat elore is koszonom.
Kedves Vekerdy Tamás!
Kisfiunk most megy iskolába, már legalább 2 éve járogatunk rendezvényekre a közeli Waldorf-iskolába és arra gondoltunk a férjemmel egyetértésben, hogy ide adjuk majd. Voltunk szülői fórumokon, nyílt napon, módszertani előadáson, beszélgettünk több waldorfos szülővel, irodalmat olvastunk, internetes fórumokat. Szóval azt gondolom, hogy eléggé bele merültünk a témába és jónak találtuk, kisebb fenntartásokkal. Az egyik ezek közül a tankönyv hiánya pl.
Viszont a nyílt napon katartikus élményekben volt részünk. 2 osztályban voltunk, egy másodikban, ahol valószínűleg az osztálytanító személye miatt relatíve jól mentek a dolgok, de valahogyan úgy tűnt nekünk, hogy a főoktatás 120 perce nagyon sok a gyerekeknek. Aztán voltunk egy harmadik osztályban, ahol a teljes káosszal szembesültünk. A gyerekek össze-vissza rohangáltak zokniban az óra alatt, a tanító nemigazán tudott mit tenni. Volt kb. 5 gyerek, aki próbált volna figyelni, őket teljesen ellehetetlenítette a többség.
Háááát, kissé megrendült a bizodalmunk, mivel gyermekünk kifejezetten érdeklődő, nagyon jó képességű, már most szeretne olvasni, mindent kérdezget, kifejezetten választékosan fejezi ki magát. Naponta olvasunk/olvasok neki, az ő kérésére, ezért a tankönyvnélküliség szerintünk zavarná. Szó szerint imádja a könyveket. Talán kiábrándulna emiatt, meg a tempó miatt.
Ezért az lenne a kérdésem, hogy egy extra jó képességű gyereket nem fog vissza a waldorf?
Köszönöm válaszát,
Szilvi
Kedves Vekerdy Úr!
Egy aprócska gyakorlati kérdésem lenne. 3 és 1 éves fiaim vannak, a pici egyre jobban kezd érdeklődni a nagyobb játékai iránt, amit az persze zokon vesz. Mivel teszek a legjobban ha hagyom már ilyen kicsi kortól hogy "megoldják" egymás között, vagy jobb ha beleavatkozom még?
Köszönettel, Éva
Tisztelt Tamás!
Nagyon szeretem az írásait, a Nők Lapjában is az ön cikkével kezdek mindig. A problémám a következő. A fiam 4. éve jár a nyíregyházi Waldorf-óvodába. Most készülünk az 1. osztályba. Termésteresen a Waldorfba. Az óvodából 4 gyerek megy ide, 3 máshová. Most volt nyílt nap az iskolában, de nem sok érdeklődő volt. Mit tehetnénk, hogy minél nagyobb létszámmal induljon az osztály? Félek, hogy 4 gyerek nagyon nagyon kevés. Itt főleg barátválasztás miatt vannak fenntartásaim. ha mégis csak 4-6 fővel indul majd az osztály, nem fogja ez nagyon kedvezőtlenül érinteni a gyermekem? Az előző évfolyamok is max. 10fősek.
Most plakátokat készítettünk, próbáljuk kitenni ezeket az óvodákban, orvosi rendelőkebn, játszóházakban. Mit tehetek még? Félek attól, hogy rosszat teszek a fiamnak azzal, hogy bár egy nagyszerű iskolába fog járni, barátjai nem nagyon lesznek.
Tisztelettel: Éva
Kedves Vekerdy úr,
férjemmel felvidéki magyarok vagyunk, Pozsonyban élünk. Kapcsolatunk elejétől vitatkozunk milyen nyelvű óvodába, iskolába irassuk még meg sem született gyermekünket.
Én szükségesnek tartom a gyermek anyanyelvén való tanulását, míg férjem azt vallja h. igenis meg kell tanulnia az államnyelvet. Ő szlovák nyelvű iskolába járt és nagy traumát jelentett neki az iskolakezdés mivel abszolút nem beszélte a szlovák nyelvet.
Bízom benne ha az Ön véleményével meg tudnám Őt győzni
Előre is köszönöm ,
üdvözlettel
Lengyel Eszter
Kedves Vekerdy Úr!
Kislányom 10 hónapos, és az lenne a kérdésem, hogy csináljam azt, hogy se túlságosan ne kössem magamhoz, de azt sem szeretném, hogy a későbbiekben majd elkényeztetett, hisztis kislánnyá neveljem. Hogy találhatom meg a középutat, mivel egyrészről szeretnék, ahogy minden anya, mindent megadni neki, hogy boldog élete legyen, de nem tudom, hogy most 10 hónapos korában lehet-e terelgetni őt úgy, hogy megmaradjon ilyen kedves, barátkozó, vidám, nyitott kislánynak. Lehet, hogy most csak a fogzás miatt, de mostanában pár hete nagyon akaratos lett, tudom, hogy már igazán nyiladozik az értelme, és érzi, hogy ha valamit szeretne és elég hangosan sikít, akkor inkább előbb, mint utóbb odaadjuk neki, vagy azt csináljuk, amit nagyon szeretne a sikítással elérni. Ez meddig van rendben, hogy eléri sírással amit akar, illetve honnan kezdődik az "elkényeztetés", mármint azt nem szeretném, hogy megszokja, hogy ha jó hangosan ordít, akkor biztosan megkapja tőlünk, amit akar. Hogy lehet erről leszoktatni, vagy még túl kicsi? Köszönöm szépen, hogy időt szakít ránk.
Minden jót kívánok!
Üdvözlettel:
Natália
Kedves Vekerdy Tamás!
Ön tud-e példát, illetve lát-e lehetőséget egy hagyományos "jóhírű", poroszos, állami iskola megváltoztatására, vagy ez reménytelen kezdeményezés lenne?
A változtatandók: az erőltetet tanmenet "tölcsérrel", a napi 3xi értékelése a gyerekeknek(magaviselet, ebéd,szekrény), a szülők teljes kizárása az iskolából, kevés játék, sok házi, nem szeretek iskolába járni érzés, stb. Különböző szorongásos tünetek tömkelegével küzd a gyerekek nagy része.
Most kezdtük az első osztályt és több szülőben felmerült az igény ezek és a többi hasonló probléma megoldására.
Tud-e ilyesmiről, hogy ez sikerült már másoknak, vagy ez központilag lehetetlen, és csak az alternatívákban van a megoldás? Válaszát, tanácsát várjuk!
Hátha....
Tisztelt Tanár Úr!
Volt szerencsém pár előadását élőben hallgatni, mindegyik nagy élmény okozott - köszönöm.
Arra szeretném kérni, hogy kicsit beszéljen az iskolákról. Waldorfról és államiról. Vagy most önkormányzatinak nevezik?
Nemrég egy vita folyt arról, hogy a Waldorf iskola nem minden gyermeknek való. Igaz ez? Tudom, hogy a Waldorf iskolába családokat vesznek fel, de most vonatkoztassunk el ettől. A lassúbb tempó, az epochális oktatás, a művészetekkel való oktatás nem jó minden gyermeknek?
Többek között arról is szó volt, hogy a régi poroszos oktatás már változik. Igen, de kérdés, mennyire? És mindegyik?
Mit tehet egy család, ha a Waldorf pedagógiát szeretné a gyermeke számára biztosítani, de a legközelebbi Waldorf iskola 80-90 km-re van. Budapesten is komoly távolságok vannak, amit egy kis 7 éves elsőssel nehéz, sőt sokszor lehetetlen leküzdeni.
Mit lehet azzal a tévhittel kezdeni, hogy a Waldorf iskolákba csak a gazdagok járnak, vagy csak a gyogyósok, legrosszabb esetben gazdag gyogyósok? A Waldorf iskolák valóban elit iskolák?
Nyolcadik után hogyan sikerül a Waldorf iskolásoknak a középiskolákba beilleszkedni, illetve a Waldorfban érettségizők hogy állják meg helyüket a felsőfokú intézményekben?
Szeretném megérteni azt a nagy általános elutasítást a Waldorf pedagógia, alternatív pedagógia iránt, amit tapasztalok. Azt gondolom, hogy az, hogy az állami iskolák pozitív változása, hogy egyre inkább gyermekközpontúak, igyekszenek lassítani a tempót, elhagyni a poroszos oktatást stb., az köszönhető az alternatív pedagógiák megjelenésének is. Mi erről a véleménye?
Válaszát előre is köszönöm.
Gabi
Kedves Vekerdy Tamás!
Az integrált oktatásban részt vevő, sajátos nevelési igényű tanulók pedagógiai rehabilitációjának gyakorlatáról szeretném a véleményét kérni. Tehát helyesnek ítéli-e Ön azt, hogy
1. a rehabilitációs foglalkozásokat a tanórákon túli időben, pl. az ebédet későbbre tolva, 5.-6. órában, vagy az ebéd utáni szabadtéri játék időszaka alatt, netán a házi feladat elkészítésének idején tartják?
2. a rehabilitációs foglalkozásokon 4-8, szintén tanulási, figyelmi, magatartási zavarral küzdő tanulót fejlesztenek egyszerre?
Önnek milyen javaslatai lennének a feladat minél gyermekbarátabb ellátására?
Tisztelt Tamás!
Kisfiam 1éves.Én hiszek a korai képességfejlesztés jótékony hatásában.Azt szeretném tudni Önnek mi a véleménye,jó dolog már ennyi idősen képességfeljesztő játszóházba hordani a kisfiamat?
És a korai nyelvtanulásról is szeretném a véleményét kérni.
Még egy kérdésem lenne.
Ön szerint mennyire fontos az ,hogy a gyerek másszon,tényleg hiba az ha nem mászik négykézláb,mert az én fiam nem hajlandó igy mászni és azt mondtták a szakértők mindenképpen rá kell venni,de sír ha mászást követelünk tőle.Mit tegyünk?Voltunk már neurólógián,nincs szervi baja,ami próbléma volt az helyre jött a Dévény tornától.Csak a kicsit megviseli lelkileg ez az erőltetés,hogy neki márpedig másznia kell.
Köszönettel!
Nagyon várom segítő válaszát!
Anikó
Tisztelt Vekerdy Tamás! A Kisfiam 7,5 éves első osztályos egy hagyományos tanrendű iskolában.A gyermek kicsit nehezebben kezelhető rendkívül jó eszű, de sajnos nem fér bele abba az átlagos formába amelyiket ez a hagyományos tanrend megkövetelne.Nap mint nap beírások özöne zúdúl ránk.Az az érzésem, hogy a pedagógusoknal nincs más eszköz a kezükben a fegyelmezésre mint az,hogy írásban közlik a szülővel milyen "gaztettet" követett el a gyermek.Eddig minden egyes beírás után elbeszélgettünk szeptember óta gyakorlatilag majd minden nap.Én azt gondolom hogy az iskolában történt csínytevéseket az iskolában kell elrendezni nem pedig a szülőt raportra hívni a gyerek minden egyes megmozdulásáért.Természetesen itt nem olyan problémákról van szó, hogy kárt tett volna a társában vagy az iskola berendezésében, hanem általában bohóckodás hangoskodás esetleg nem oda figyelés vagy ebédlői magatartás áll a háttérben.
Bevallom őszintén nem tudom ezket a számomra semmitmondó és lényegtelennek tűnő problémákat kezelni.Kell ebből ekkora ügyet (ügyeket ) csinálni?Vagy valamilyen büntetést kell alkalmazni?
Én mint szülő mikor teszem a legjobbat?
Válaszát előre is köszönöm.
Kedves Vekerdy Tamás,
13 hónapos kisfiam előszeretettel harap, hónapok óta csinálja, leginkább csak engem (néha az apján is kipróbálta). Nem mérgesen vagy agresszíven, inkább hancurozás közben, vagy egyszerűen odaszalad átölel és egy nagyot harap. Viszont ezt naponta többször is megcsinálja.
Mi okozhatja ezt, és főleg hogyan értessem meg vele, hogy nem szabad?
Próbálom mondani neki, hogy ne csinálja, de nem sok hatása van.
Ugyanakkor azt sem szeretném, ha úgy értelmezné, hogy odajönni és anyát átölelni nem szabad.
Első gyermek, otthon vagyok vele, még mindig szoptatom (megjegyzem, olyankor soha nem harap meg!), tényleg harmonikus családban nő. Lehet, hogy még igy sem elég neki, amennyit "kap" belőlem?
Tanácsát köszönöm, Mária