Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Hányás fóbia
2008-07-23 15:061.
Létrehozva: 2008. július 23. 15:06
Hányás fóbia, angolul emetophobia.....Már csak a szó hallatán is rosszul vagy? Kerülsz mindenkit aki csak picit is rosszul van? Menekülsz a köhögő embertől, mert lehet mindjárt hányni fog? Benned a félelem, hogy a legkedvesebb ember mellől is kiszaladnál a világból, de kénytelen vagy segíteni? Félsz a terhesség okozta hányásoktól?Nem jársz iszogatós bulikba, mert nagy veszélyzóna?.Kinek ismerős? Ki szenved ettől hozzám hasonlóan? Szeretnék beszélgetni olyan emberekkel akiknek vannak tapasztalatai, hogy miként állnak ellent ennek a szörnyű állapotnak......Kislány korom óta jelen van és mindeddig azt hittem, rajtam kivül soha senki által nem hallott fóbiával állok szemben....Sőt, anno egy merész elhatározás után is sikerült egy olyan pszihomókusba buknom, aki azt mondta adok én magácskának egy bogyót ami jól meghánytatja, no para.....jó mi? Van valakinek olyan siker sztorija, hogy sikerült megküzdenie vele anélkül, hogy gyógyszeres kezelése lett volna? Esetleg volt annyira bátor, hogy mert hányni??? Annyi annyi kérdés, várok mindenkit akit érdekel, aki érdekelt a témában......
király!
ha megvan, jelezd légyszi!
Hányni szerintem senki nem szeret. Sőt. Én is utálom, ha émelygek, szakad a víz rólam és tudom, hogy akármit csinálok, hányni fogok.(influenza, gyomorrontás, akármi) Ha nagyon erős az inger, az nem bátorság vagy döntés dolga, hogy merek e hányni. Egy küszöb fölött nem is lehet visszatartani. (ha kicsi az inger, próbálok jeget tenni a gyomromra, sóhajtozni meg citromot nyalni. )
Talán a bulimiások szeretnek hányni...azt hiszem. De egészséges ember nem szereti a dolgot, semmi szeretnivaló nincs rajta. (igaz hogy van olyan ismerősöm, aki kimegy a wc-be, aztán tök nyugisan 5 perc után vissza, és azt mondja: "jaj, de jót hánytam!"-nem bulimiás. De hogy mi volt jó neki benne, azt nem tudom.
akkor a fulladástól nem csak én félek...
szerintem én is az ismeretlentől félek... meg az undi hangoktól, amiket kb. nem lehet kontrollálni... fujjjj
délután, ha hazajöttem az egyetemről, megpróbálkoztatom magam a kérdőívgyártással, hátha sikerrel járok
én szívesen adom hozzá a nevemet egyébként, de az anonim lsz a legjobb ötlet, nehogy elijesszük az embereket a név szerinti dologgal :)
fúú.. négy hónapig... szűzanyám kemény
és amikor érezted, h esetleg jön kisvuk, mennyir eestél pánikba? eskü én attól félek, ha egyszer arra kerülne a sor, elájulnék a pániktól (előre is undorító lesz, szólok: és megfulladnék)... tudom, hülye és undorító félelem, de ez van...
az, hogy nem tudott senki sem érdemben segíteni nekem, arra döbbentett rá, hogy magamnak kell valahogy megoldani. többek között ezért vagyok most itt, hogy hasonló problémával küzdő sorstársaim "élményeit" összevessem az enyémekkel, illetve megtaláljam a mögötte rejlő egyéb tartalmakat. ezért is jutott eszembe a kérdőív lehetősége, ami mindenképpen legyen anonym, mert lehet, h névvel nem fogja mindenki felvállalni, és az őszinte válaszok elvezethetnek a megoldásig. most már csak egy jó informatikus kell, és valaki, aki összekoordinálja az egészet!
két évig kemoterápiás rákos beteggel éltem együtt... na az aztán a kínzás, basszus... éjszakai/reggeli hányások tömkelege... onnantól indultam meg a lejtőn csom óideig nem mertem aludni az éjszakai akciók miatt...
egyébként tényleg iszonyatos a helyzet... én megmondtam a barátomnak, hogy BÁRMIT megcsinálok, ha ömlene a fejéből a vér, én azt is ellátnám meg tényleg akármi, de a hányásnál ne számítson rám... remélem, hogy egy 21 éves ember el tudja látni magát, ha arra kerülne a sor (persze ha én lennék rosszul, engem a fél országnak ápolnia kéne )
A második terhességem első négy hónapjában reggeltől estik brutál hányingerem volt. Mindig úgy kezdődött, hogy egy kis gombócot éreztem a torkomban, ami egyre csak nőtt és följebb kúszott, még öklendeztem is, szinte napi rendszerességgel. Olyan is volt hogy picit vissza is nyeltem valamit...
Egyik alkalommal itt volt egy barátnőm, miközben én a felcsavart szőnyegek mellett öklendeztem a parkettán, és ő a másik szobából vmi viccet mesélt és röhögtetett...hát hányni és röhögni nem lehet egyszerre, úgyhogy megmentett, pedig akkor lehet, hogy eljött volna a róka...
"SOSE hánytál??? te vagy az emetofóbiások álma "
Állandó meghívásod van az összes partira, amit én szervezek:D
Én 5x minimum hánytam már életemben... legutoljára kb. 10 éve... de kb. mindegyikre emlékszem csodálatos, hogy egyébként alig emlékszem dolgokra a gyerekkoromból, de kapásból fel tudom sorolni, hogy zsófika hol és hány évesen és mikor és mitől hányt
hát igen, a hányásban az a szar, amikor kell... :S :S miután már kijött, az ember (gondolom, már nem emlékszem rá,h milyen érzés) megkönnyebbül... de amikor íg háborog az ember gyomra és hogy most akkor lesz-e valami vagy nem lesz... na az kegyetlen....