Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Depresszió
Torolt_felhasznalo_440218
Létrehozva: 2004. december 9. 22:43
Négy éve egy fulladásos rosszulléttel kezdődött minden,azután bezárkotás,kórház,terápiák,pszhológus stb...Jelenleg dolgozom,tartom magam,magán bölcsészem van,viszont a nyugtatokról nem tudok leállni.Szükségét érzem sajnos.22 évesen kilátástalanul a világban.Vagyok.
Ott mondott egy érdekes dolgot, ami nagyon betalált.
szitu: Otthon főzől. Gyerek mondja, mondja, mi volt, bologatsz, válaszolsz, néha azt sem tudod mire. nem ülsz le vele, mert nincs rá időd. Aztán csöng a telefon, munka. És azonnal lekapcsolod a gázt, toll, papír, és figyelsz!!!!
Na? Lehet gondolkodni))) Ott 200 emberből 199-nek leesett az álla.
Viszont nem ártana néha egy kis tudatos lazulás.
Én is biztos vagyok benne, hogy ezért ilyenek a mai gyerkQcök. Nekem még nincs gyerekem, de ha lesz, ezt mindig megpróbálom majd szemelQtt tartani. Nekem egyébként is a nyugalom szinte mindennél többet ér.
Nem elég, hogy magunkat túlpörgetjük, még mindezt átrakjuk a srácokra is.
És tényleg fontos lenne ilyen dolgokat tanítani, és egy kicsit az életre felkészíteni Qket, nem pedig csak a lexikális tudást erQltetni.
Megcsinálgattam ugyan otthon a dolgaim, de olyan kínkeservvel, mint akit akasztani visznek. Elkezdtem keresni egy célt, amit el kell érnem, ha belegebedek is. És napról-napra többre voltam képes. Aztán szépen végetért, és köszönöm helyrebillent a lelkem))
Én sem kaptam meg pl. a párkapcsolatra való pozitív szemléletű felkészítést.
Nem a szexuálisra gondolok (bár azt se), hanem valami érzelmi útravalót, hogy miről szól egy iagzi párkapcsolat. Mitől szép stb.
Ez mérhetetlenül hiányzott és ezek nagyon fontos dolgok és sok keserves próbálkozás után jut oda az ember (ha eljut), hogy pótolni tudja ezt önmagának.
Őrült fontos lenne, hogy a sok hülyeség helyett a gyerekeknek mentálhigiénét "oktassanak" az iskolában.
Hogyan oldja meg a problémáit, hogyan kezeljen másokat és hogyan védje meg a saját határait.
Mik az értékek stb.
Én sem kaptam meg pl. a párkapcsolatra való pozitív szemléletű felkészítést.
Nem a szexuálisra gondolok (bár azt se), hanem valami érzelmi útravalót, hogy miről szól egy iagzi párkapcsolat. Mitől szép stb.
Ez mérhetetlenül hiányzott és ezek nagyon fontos dolgok és sok keserves próbálkozás után jut oda az ember (ha eljut), hogy pótolni tudja ezt önmagának.
Őrült fontos lenne, hogy a sok hülyeség helyett a gyerekeknek mentálhigiénét "oktassanak" az iskolában.
Hogyan oldja meg a problémáit, hogyan kezeljen másokat és hogyan védje meg a saját határait.
Mik az értékek stb.
De ahogy te is írtad a gyógyszer önmagában nem elég kell ehhez személyes foglalkozás, beszélgetés egy szakemberrel, nekem ez nem adatott meg, ezért írtam hogy a 2. gyógyszer amit kaptam segített oldani a tüneteket annyira, hogy elgondolkodjak az életemen, hogy mit kéne ahhoz csinálnom, hogy ne legyen újra ilyen súlyos az állapotom.
Ez a gyógyszer nélkül nem ment volna, viszont egyes gyógyszereknek igen súlyos mellékhatásai lehetnek, saját tapasztalat, ezért kell velük óvatosan báni.
Vortexia jó az oldal amit írtál
Nem okolom az édesanyámat. Akkor azt tudta adni, amit adott. De nagyon sok évem ráment, hogy dolgokat helyrerakjak, amit megspórolhattam volna. És annak ellenére, hogy mindent igyekezett megadni nem volt boldog gyerekkorom, és tinédzserkorom se. Pedig rendezett családban konfliktusok nélkül éltünk.
Egy pszichiáter azt mondta nekem, hogy ez a növekvő depresszió az egészséges emberek reagálása arra, ahogyan a világ mostanában kifordult magából. És a depressziósoknak nagyon érzékeny "műszerük" van. Lelkileg, érzelmileg érzékenyebbek, többet gondolkodnak, rágódnak.
Én hiszek ebben és ezért is szeretném rendberakni magam, mert a gyerekemnek nem ezt szeretném átadni, hanem egészséges önbecsülést.
Voltak hasznos hozzászólások is. . .
De némelyek akkkkkora baromságokat mondtak!!!
Ha vki nem volt depressziós, és egy árva sort sem olvasott róla, az azt se tudja, miről beszél!!!
Olvassatok a depresszióról jó sokat, mielőtt kinyilatkoztatnátok a fenebölcs tanácsaitokat!
www. bura. hu
Nagyon szép dolgokat írtál Red22-nek, csak a gond az, hogy ha valaki gyakorlatilag szülQ nélkül nQtt fel, annak ez élete végéig tartó, maradandó sebeket, sérüléseket okoz.
Még én is érzem ennek hatását, pedig máig (22 éves vagyok) családban élek, csak sajnos Anyám 5 éves korom óta gyakorlatilag nem tud velem mit kezdeni és 8 éve szenved depresszióban, tulajdonképpen mondhatom az, hogy Anya nélkül nQttem fel. Depressziós nem vagyok, de önbizalomhiány és túlzott érzékenység formájában érzem hogy nem kaptam meg valami nagyon fontos útravalót, amit az ember csak az Anyjától kaphat meg. Én alapjába véve egy jókedvq, optimista ember vagyok, de ki tudja, hogy a gyermekkorban elszenvedett hiányok mikor és milyen formában fognak visszaköszönni, mert hogy vissza fognak az biztos !
Én inkább egy tényleg jó (amibQl elég kevés van) szakembert ajánlanék neki, akivel esetleg be lehetne gyógyítani ezeket a sebeket, sok-sok beszélgetéssel és terápiával, a gyógyszer semmit nem old meg, de tény, hogy egy depressziósnak elkerülhetetlen.
1. A depresszióból csak úgy tud valaki kikerülni, ha ezt ő maga akarja, küzd vele. ellene. Az orvos, a gyógyszer csak egy mankó lehet, ami nem tart(hat) örökké.
2. Igen a gyógyszerekkel nagyon kell vigyázni, nálam az első gyógyszer amit kaptam máig megmaradó mellékhatást okozott, abba is hagytam önhatalmulag, persze 1-2 hónap múlva visszaestem másik doki másik gyógyszer ez már segített, megnyugodtam. tudtam gondolkodni és úgy ahogy rendbe tenni az életem. DE a fő kiváltó ok megmaradt, valahogy mégis a felszínen maradok gyógyszerek nélkül is, nem hagyom magam ti se !!
Fel a fejjel!
Kedves Red22!
Mi ez az önsajnálat, mit vájkálsz a múltba és miért mész vissza?Félre vele és zárd le. . ami megtörtént azon sajnos nem lehet változtatni, fölösleges sebeket újra feltépni. . ez sehová nem vezet. Nézz előre és akard a gyógyulásod. Van barátod aki szeret, vannak kolléganőid, biztos barátaid is akik melletted vannak. Mondd ez nem tölt el téged örömmel?
Miért nem viszonzod az Ő szeretetüket azzal, hogy igenis boldog ember vagyok és köszönöm, hogy vagytok nekem?Miért keresed azt amit nincs és miért lököd el magadtól azt ami van?Akik szeretnek azokat úgy teszed boldoggá, ha saját magad is boldog vagy és annak látszol. Vigyázz. . mert elveszitheted őket nagyon könnyen, nekem sajnos tapasztaltom, hogy senkinek nem kell egy besavanyodott beteg ember aki nem akar meggyógyulni. Most melletted állnak még. . tessék ezt értékelni.
Fiatal vagy. . mondd ez nem öröm?Egyenlőre egészséges is. . de azt is elveszitheted ha depibe burkolódzol. Igért Neked valaki felhőtlen gondtalan életet mikor megszülettél?Ha igen. . akkor ahhoz az emberhez kell visszamenned és reklamáldod! Bánatos vagy, depis. . ez megbetegiti a lelket és idővel a szerveid is. Azt már látod, hogy hogyan nem szabad gyereked nevelni. . van Neked fogalmad, hogy mennyire szuper anya válhatna belőled. . mennyi szeretetet tudnál adni a leendő gyermekeidnek és boldogásban felnevelni őket?Ne gondold, hogy az a szeretet amit a gyermekeidbe táplálsz azt nem kapod vissza. . . lessz aki Téged imádni fog és olyan boldogság vesz körül. . hogy csak nevetsz magadon. . és talán mesélsz róla. . hogy mennyire nem biztál önmagdban és boldogságodban. . egyszerüen gyönyörűnek látod a világot. De ezt meg is kell érned.
Az élet tálcán kinálja Neked a boldogságot. . fogadd el és nézz előre. A gyógyszerek csak elnyomnak. . a problémákat a felszinre kell hozni és meg kell oldani. Ki oldaja meg helyetted? Senki! Egyedül Te saját magad irányitod a sorsodat. . mindig csak előre nézz és vissza soha!Az őszi és téli depi az természetes mindenkinél. légy sokat a levegőn rakd tele a szobád piros és sárga szinekkel. . hidd el ez is sokat segit. . s gondolja arra, hogy mennyen szeretnek, hisz Te egy szeretetre méltó ember vagy.
Az élet és a fiatalság gyorsan elrepül és rajtunk is múlik, hogy hogyan éljük meg. . örömben vagy bánatban. Te melyiket választod?Remélem helyesen döntesz és ha belátod, hogy kicsit igazam van, máris kezded kihúzni magad a depiből. Ezt saját magad megteheted. . mert én is ezt csináltam. Félredobtam a gyógyszereket és akartam élni.
Arra figyelj, hogy a depit az időjárási fonrt is kiválthatja. . csak sokan nem jönnek rá. Egyik nap nepi. . -ilyenkor legyints egy nagyott és légy pozitiv. . mondván holnapra jobb lesz. . majd elmúlik. Az alvás és az ébrenléti fázis legyen meg. . mert fontos, hogy kipihend magad.
Hogy miért dobott ez az apád. . nem tudni. . lehet, hogy kiderül, hogy beteg emberrel állsz szemben. Érik az embert meglepetések.
Most Te vagy a fontos, a Te egészséged és a Te alkövetkezendő boldogságod.
Nekem három gyermekem , van és nem szeretném , ha ezt igy fognák fel. Én nem érzem magam sulyos estnek a többieket "halva" , de velem is elöfordult , hogy képtelen voltam kimenni. Minden porcikám tiltakozott ellene. Nagyon igyekszem , de a nagyáruházakba még mindig félek, pedig imádtam ott nézelödni, a ki innen érzése uralkodik el rajtam.
A gyerekeimmel többet beszélgetünk , rajzolunk , barkácsolunk, de ez is egyéni. A barátnőm is agykontrollal és B komplex vitaminnal gyógyult meg. Nem találod furcsának , hogy egyre több a beteg. ??
A suliba 20 ból 10 elismerte , hogy vagy beteg volt , vagy jelenleg is gyógyszert szed. Egy anyuka van aki jogával fogyott és gyogyult , Ő stabil (ez is egyedi ).
Akinek gyereke van, az felelősséggel tartozik és arra is kell gondolnia, hogy azt a mintát közvetíti felé, hogy a problémákat úgy oldja meg, hogy betegségbe menekül ill. nyugtatót szed. Szerintem rettentő fontos, hogy a gyermeknek megadjuk azt, amiben mi valószínűleg nem részesültünk, vagy nem eléggé – önbecsülés, önbizalom. Később az Ő boldogságát ez nagyban befolyásolni fogja, hogy lelkileg, érzelmileg számíthatott-e az anyjára, vagy az a maga depressziójával volt elfoglalva és nem tudott a másikra eléggé figyelni. Mert egy depressziós ember nem tud.
Sajnos ezeket tapasztalatból mondom. Nekem is ez az örökségem és most is a depresszióból való kigyógyulásért küzdök.
A nyugtató, altató szedésével nagyon kell vigyázni mert rá lehet szokni és egyre több kell. Gyakorlatilag narkós lesz az ember.
Az antidepresszánst én kb 10 nap fokozatos csökkentéssel hagytam abba és semmi bajom nem volt. Nyugtatót 2-3 hétnél tovább nem szedtem.
Az orvosom szerint kb. 6 hónap egy átlagos depresszió ideje ezért javasolják addig a gyógyszerszedést.
Való igaz azonban, hogy a lelki problémákat meg kell oldani, nem szabad halogatni. És kell a sikerélmény. Bármilyen apró, ez nagyon fontos az önbecsülés miatt, hogy valamiben legyen az embernek egy kis sikere.
Nekem ebben az agykontrol és az önismeret fejlesztése (tréningek, könyvek) nagyon sokat segítettek eddig is.
Az embernek döntenie kell: meg akar gyógyulni, vagy így akarja lelélni az életét. Ez utóbbit is lehet választani, de akkor ne sajnáljuk magunkat. Elvégre mi választjuk ezt is.
Zsazsa sok mindenben egyet értek veled , de az a baj , hogy mindegyikünknél más váltotta ki a depit. Én anyukámmal vagyok itthon , több mint 10 éve és most telt be a pohár. Abba igazad van , hogy nagyon sok mulik rajtunk , de a környezeten is , hogy mennyire segitenek, hogy állnak a problémához. Nálam szerencsére korán észre vették, igy azért könnyebb.
voltam hasonló érzések között, egy nagy trauma után. nem voltam hajlandó gyógyszereket szedni, mert úgy gondoltam éppen elég tompa vagyok gyógyszerek nélkül is.
Nekem akkor szerintem életmentő lehetőségként jött, hogy elmentem egy önismereti tréningre. Mivel komolyan vettem, rengeteget segített abban, hogy újra tudjam értékelni az életem.
Felálltam! És ezt csak magamnak köszönhetem.
Olvastam itt, és tudom, hogy ez egy betegség. Ez igaz. De csak azt lehet meggyógyítani, aki akarja is!!!!!!!!
23 éve pátyolgatom az anyósom, aki imád szenvedni. Mániás depressziós, és még a 23 év alatt egyszer sem hallottam tőle, hogy szeretne végetvetni mindennek.
Saját példámon állítom, csak rajtad múlik, senki máson, hogy miképpen megy tovább az életed. nekem sikerült. Neked is sikerülni fog.