Legutóbb ott hagytuk abba, hogy egy gyors ebédszünetnyi idő alatt kis veteményest ültettünk a szerkesztőség ablakába a városi kertészetben verhetetlen Monjardin! alapítója, Domonyai András segítségével. Hogy ne csak magunkkal tegyünk jót, de kicsit a Földünkkel is, az irodaszántót újrahasznosított ételesdobozokba vetettük, így a magokon és a földön kívül semmit nem kellett beszereznünk.
3 nappal ültetés után
Alig telt bele pár nap, a napos idő és a déli fekvés megtette a hatását, reggel már ez a szívderítő látvány fogadott az irodában. Persze hogy a híresen gyors zsázsa volt az első, ami kibújt. A feliratok sajnos kicsit elfolytak a spriccelős flakonos öntözéstől, ami egyébként sem ért semmit, nem győztünk annyit fújni vele, hogy másnapra ne száradjon ki minden. A hagyományos, óvatos locsolás viszont bevált:
Egy héttel ültetés után
Még négy nap, és a többiek is beindultak, az apró brokkolik így ágaskodtak a nap felé. Jobb szélen a zsázsa, bal szélen a kölesfű terjeszkedik, és érdemes még megfigyelni a brokkoli dupla dobozát: a felsőt kilyukasztottuk, így az alsóba el tudott folyni a felesleges víz:
A borsónak nagyon jót tett a fedeles műanyag dobozból rögtönzött üvegház, a földbe dugott ráncos szemek nagyon hamar kitörtek, így gyorsan meg kellett szabadulni a fedelétől, és kabrióra állítani a tartójukat. Balra a bazsalikomok viszont még sehol:
13 nappal ültetés után: az első kóstoló
Egy nap híján két héttel az ültetés után újra megtekintettük az ültetvényt, és a dúsan növő kölesfű, a zsázsa és a brokkoli láttán úgy döntöttünk, az óvatos kóstolgatás után eljött az első aratás ideje:
Nyissz!
Az apró levélkéken túl sok más nem kell a szendvicsre, amit ez esetben akciós ricottával kentünk meg. Már a látványért és az élményért is megérte volna a kis befektetett munka, na de az ízek is nyitogattak új dimenziókat. A borsó leveleinek éppen olyan íze volt, mint a héjából frissen kipattintott borsószemeknek, a levélbrokkolink inkább karfiolra emlékeztetett, a zsázsa és a kölesfű kevésbé jellegzetes, de bármikor szívesen látjuk őket a szendvicsünkön egy salátalevél helyett. Az aromák azért jobban érvényesültek, ha az ember, ahogy az ég madarai is, csak magában csipegette a hajtásokat.
22 nappal az ültetés után: a második kóstoló
Különleges kivétel a sarkantyúka, ami a harmadik hétre elég magasra vitte a párkányon:
A sarkantyúkának önmagában meglepően erős, retekre emlékeztető íze van enyhe muskátlis utózöngékkel, így pont jól jön hozzá egy kis kísérő. (A háttérben isteni házilag gyúrt és füstölt parenyica a jövendőbeli anyósomtól!) Egy idő után az életmód rovat szerkesztőjével azért rákaptunk a levélke ízére natúran is, úgy látszik, ehhez nekünk is meg kellett érni. Egyébként nemcsak a levele, de a virága is ehető.
Az igazi ízrobbanást a leglassabban cseperedő bazsalikomlevelek okozták, főleg a fahéjas verzió rágcsálása alatt éreztünk egészen parfümös ízeket. Már értjük, miért fejezik be mostanában a menő ételeket sokszor egy csipet épphogy kifejlődött növénykével, azaz microgreennel. Van abban valami nomád báj, ahogy az ember magához veszi egy növény esszenciáját egy kicsike, de formás hajtás formájában:
 |
| Fotó: Jay Miheimbuch |
Hogyan tovább?
Bár elképzeltük, hogy a kölesfüvet nyírhatjuk majd a végtelenségig, mint egy kertben a füvet, sajnos a brokkoli, a kölesfű és a zsázsa nem nő újra. Miután leettük, újra vethetünk, és ezt ismételhetjük még 4-5-ször, amíg a föld ki nem merül. A bazsalikom is megsemmisülne, ha letépnénk az összes apró levélkét, de néhányat mindenképpen fel szeretnénk nevelni belőle. Így csak annyit csipegetünk, hogy a legszebbeknek legyen helyük szépen fejlődni. Ha minden jól megy, marad egy növény az irodaablakban, jut egy otthonra, és még sokat elajándékozhatok ismerősök kertjébe.
Amiben még van további perspektíva, az a borsó és a szépen bokrosodó sarkantyúka. Ők lassan szintet lépnek, nagyobb földet követelnek maguknak, és támasztékra is szükségük lesz.
És ez megéri?
Rá lehet mondani, hogy jól néz ki, és alig került valamibe, de annyira nem éri meg a fáradozást ez a kevéske termés, csak az időt rabolja. Mert jóllakni valóban nem fogunk, viszont egy vajas kenyérből is bármikor királyi lakomát varázsolunk, de ami még fontosabb: a légkör és az ember alaphangulata is megváltozik egy irodai kerttől. Az e-mailek és telefonok záporában az ember néha csak fordul 45 fokot a görgős székkel, hogy locsoljon egyet, és az a pár másodperc, amíg végigfuttatja a szemét az élettel ismerkedő hajtásokon, épp elég arra, hogy virágba boruljon az ember szíve.
Külföldön több helyen kísérleteznek rendes, nagyszabású munkahelyi kertekkel, amit csapatmunkában gondozhat a munkaközösség, és később le is legelhetik. Sőt egy most alakuló magyar startup azt tervezi, hogy ehető, élő növényeket telepítenek irodákba, és ha a kiváló dolgozó elfogyasztotta őket, akkor cserélnek, de önállóan is bele lehet vágni bárhol, ahol akad egy napsütötte ablakpárkány.
