Karácsonyi társasjáték a gyerekkel? Engedd neki, hogy veszítsen!

A karácsonyi programok közé érdemes felvenni a családi társasjátékozást, csak arra kell figyelni, hogy ne legyen óriási veszekedés abból, hogy ki nyert.

Kun Gabi

2020. December 18.

Gyerekkoromban utáltam társasozni, mert mindegy volt, hogy milyen társasjátékot vettünk elő, az apám vagy a bátyám mindig nyert. Ennek az egyik oka az volt, hogy a legkisebb családtagként kisebb esélyekkel indultam, mert még a szabályokat sem mindig értettem, a másik pedig az, hogy apám nagyon szigorú volt, és soha nem adott engedményeket nekem csak azért, mert kicsi voltam. Bár felnőttként, anyaként már egyetértek vele, hogy nem szabad hagyni nyerni a gyereket, a túlzott szigor mégis elvette gyerekként a kedvem a társasjátékoktól, és csak évtizedekkel később tudtam magam újra rávenni, hogy leüljek társasozni – immár a saját gyerekeimmel.

Találd meg az arany középutat!

Minden karácsonyra veszek közös, családi társasjátékot, ami persze a gyerekek életkorának megfelelő, hogy tényleg élmény legyen nekik is a játék vele. A karácsonyhoz már hozzátartozik a társasjáték, én is élvezem, hogy a közös vacsora, ajándékbontás után leülünk játszani pár kört, és a gyerekek számára is minőségi időt jelent az anyjukkal az, hogy elverhetnek a pályán. Mert a vesztős szériám sajnos nem ért véget gyerekkoromban az apámmal társasozással, most is simán képes vagyok veszíteni a legegyszerűbb, négyéveseknek való társasokban is, de most már legalább nem kapok hisztirohamot miatta, és nem borítom fel a játéktáblát mérgemben, hanem képes vagyok nevetve viselni a vereséget.

Ebben biztos apám szigora is szerepet játszik, bár szerintem, anyaságom tizenéves tapasztalata alapján azt mondom, nem kell annyira keményen ragaszkodni a szabályokhoz, ha kicsi gyerekekkel játszunk. Persze nem szabad hagyni, hogy állandóan nyerjenek, mert akkor sosem tanulják meg, hogyan kezeljék a kudarcot, hogyan próbálkozzanak újra meg újra. Egyik véglet sem jó, meg kell találni az arany középutat a társasozásban, a szabályok kicsit rugalmasabb kezelésében, ha nem szeretnénk, hogy óriási, veszekedős jelenetek alakuljanak ki a karácsonyi társasjáték körül.

Időben kezdj el társasozni a gyerekkel!

Ahhoz, hogy gyerek vereséghez és nyeréshez való hozzáállása egészséges legyen, és ne rendezzen drámai hisztiket nagyobb korában, ha más nyeri a játékot, időben el kell kezdeni vele a társasjátékokkal az ismerkedést.

Kicsi korától kezdve el kell kezdeni bevezetni a gyereket a társasjátékok világába (Kép: Getty Images)

Egészen pici korában, amikor még alig került az oviba a gyerek, már lehet neki venni olyan társast, amihez sem olvasni, sem számolni nem kell, csupán elég, ha a színeket ismeri, és el lehet kezdeni a vereség-nyerés fogalmak bevezetését. Lesz hiszti? Persze, hogy lesz. Nem lehet megúszni. De nem kell félni a saját gyerekünktől, könnyek nélkül nehéz nevelni, jó útra terelni. A hiszti elmúlik, a tanulság viszont a gyerekkel maradhat egész életére. A társasjáték során, pont úgy, mint minden más szülői döntésnél, nem azt a szempontot kell szem előtt tartani, hogy melyik döntésünkkel úszhatjuk meg az ordítást, hanem azt, hogy mivel teszünk jót a gyerek fejlődésének hosszabb távon. Lehet, hogy rövid távon nyugalmunk lesz, amikor engedjük csalni a gyereket, de sok jót nem érünk el vele a gyereknevelésben.

Ha hagyod nyerni a gyereket, fontos tapasztalattól fosztod meg

A fő problémánk szülőként, hogy ma már társadalmi elvárás felénk az, hogy ki kell szolgálni a gyerekeinket, ugrásra készen kell állnunk, hogy azonnal kielégítsük minden igényüket. Ez a szülői működés pedig félreviszi a gyereknevelést alaposan, a gyerekeknek sokkal később kell önállóságot tanulni, és bizony ez a hozzáállás hatással van a közös játékra is. Átadjuk a gyereknek az irányítást az életben és a játékban is, nem megegyezésen alapul a közös társasjáték sem, hanem alárendelődik a szülő és a gyerek igényei szerint igyekszik teljesíteni – azaz engedi, hogy nyerjen, mert épp ez az igénye az adott pillanatban.

Pedig ha vetünk egy pillantást arra, hogyan játszik a gyerek a kortársaival, akkor láthatjuk, hogy nincs főnök és alárendelt viszony, főleg óvodában még igaz, hogy ha nem tetszik a játék, úgy érzi valamelyik gyerek, hogy nem jut érvényre egyenlő módon az akarata a többiek között, akkor egyszerűen kilép a játékból és keres más társaságot, más játékot. Ez a szocializációban egy természetes, fontos lépés, és amikor otthon, a társasjátékban hagyjuk nyerni a gyereket, akkor tulajdonképpen a szociális fejlődését hátráltatjuk. Természetesen fordítva sem szabad alakulnia a helyzetnek: nem lehet a szülő a főnök a játék során, miközben elnyomja a gyerek igényeit.

Ne hagyd nyerni a gyereket társas közben

A gyerekek a társasjátékban szociális készségeket sajátítanak el (Kép: Getty Images)

A társasjáték többet tanít, mint gondolnád

Lehet, hogy kirobban a családi veszekedés egy karácsonyi társasjáték közben, mégis érdemes a programunkban tartani a társasozást, mert rengeteget tanít a gyereknek úgy, hogy észre sem veszi, micsoda képességekre tesz szert közben, és hogy magára a nagybetűs életre készíti fel a társasjáték.

Jesztl József szociálpedagógus, játékpedagógiával foglalkozó szakember, a Társasjáték-pedagógia című könyv társszerzője nyilatkozott az nlc.-nek egy interjú során arról, hogy milyen szerteágazó a társasjátékok hatása a gyerekekre: „Ha egy gyerek az iskolai feladatok során folyton azzal találkozik, hogy a legjobb megoldást ki lehet számolni, aztán a szabadidejében is olyan játékokat játszik, amelyek ezt közvetítik, akkor könnyen kialakul benne az a kép – hiszen minden azt sugallja –, hogy az élet kiszámítható. Pedig ez nem így van.”

„A társasjátékban egyéb tényezők is sokat számítanak: az, hogyan bánunk a valószínűséggel, a szerencsével, vagy az, hogy mások döntései hogyan hatnak egy-egy helyzetben. Megpróbálunk az ellenfeleink fejével gondolkozni, igyekszünk modellezni a várható cselekvéseiket. Ehhez már nem elég a logika és a következtetés, a társas tényezők és a kommunikáció legalább olyan fontosak. A való élethez ez sokkal közelebb áll.”

A gyereknevelésben ezért érdemes tudatosan használni a közös társasjátékozást, sokféle játékot kipróbálni a gyerekkel együtt, hogy felkeltsük a kíváncsiságát és minél több megoldandó problémával, helyzettel kerüljön szembe a társasozáson keresztül. Az önálló, független, felnőtt életre készítjük fel azzal, ha gyakoroljuk a gyerekkel játékos formában azt, ami a valóságban vár majd rá. Ehhez hozzá tartozik az is, hogy nem hagyjuk nyerni – ahogy az élet sem áll csupa győzelemből.