Egyiptom
Egyiptomban a nők már négyezer évvel Krisztus előtt arra használták az ólommal, rézzel, égetett mandulával kombinált szenet, hogy kiemeljék a szemüket, az arzénport pedig arra, hogy eltüntessék az olajos csillogást a bőrükről. A szemek kiemelésének más oka is volt: úgy gondolták, hogy a szemfestés elűzi a gonosz szellemeket és javítja a látást.
Középkor
A középkorban a katolikus egyházi vezetők bűnös és erkölcstelen dolognak tartották a smink viselését. A felsőbb társadalmi rétegek számára a reneszánsztól egészen a XX. századik a minél sápadtabb, fehérebb bőr volt a kívánatos. Éppen ezért használtak olyan sok púdert ebben az időszakban. Ezeknek a szépségápolási termékeknek az alapját a fehér ólom és az arzén adta, így számtalan nő halt bele a szépítkezésbe.
Görög
A görög nők a visszafogott szemhéjfestéket részesítették előnyben, valamint az összeérő szemöldököt. Hogy ezt elérjék, gyakran felragasztott állati szőrrel pótolták ki a szemöldökük. Ugyanakkor köztudott, hogy az ókori görög és római nők fehér ólmot is kevertek szépítkezőszereikbe, amely gyakran okozott súlyos szembetegségeket, látászavarokat.
Kína
A kínaiak gumiarábikummal, zselatinnal, méhviasszal és tojással kísérleteztek. Egyes uralkodódinasztiák arany és ezüst összetevőket viseltek az arcukon. Az alacsonyabb társadalmi osztályokban sokáig tiltott volt az élénk körömszínezők használata.
Japán
Japánban a gésák porított virágsziromból készült rúzst viseltek. A rizsport a hátukra és az arcukra használták. A mandulavágású szemek kihangsúlyozása csak a hetvenes évektől lett bevált szokás.
Viktória
A Viktória-kor asszonyai szemöldökcsipeszt használtak, és ricinusolajat masszíroztak szempilláikba. Arcukat növényi nedvekkel festették pirosra.
’20-as évek
Az igazi húszas évekbeli sminkhez a következőket volt érdemes használni: az arcbőrödhöz passzoló kőpúder vagy annál egy árnyalattal világosabb; matt hatású piros rúzs; fekete vagy barna szemöldökceruza; barna vagy fekete szempillaspirál; fekete, zöld vagy kék szemhéjfesték, szintén matt por állagú.
XX. század
A XX. század elején megjelenő kozmetikai cégek egy csapásra irányt szabtak a kozmetikai trendeknek már csak azért is, mert a filmcsillagok az ő termékeiket használták. Az ún. Flapper-stílus a sötét szemeket, a vörös rúzsokat, a vörös körmöket részesítette előnyben. Ettől kezdve már nem a sápadtság, hanem a barnára sült arcszín vált kívánatossá.
1914-ben az egyik legnagyobb divatmagazin török nőket mutatott be oldalain, akik hennával hangsúlyozták szemüket.
’ 50-es évek
Az 50-es években mindenki Audrey Hepburn macskaszemsminkjét utánozta. A 60-as és a 70-es években számos feminista irányzat tűzte zászlajára a sminkmentességet, mivel úgy vélték, a sminkelés szexuális eszközzé degradálja a nőket.
’60-as évek
A halvány rózsaszín volt a népszerű ajakszín. Ekkortájt már hódítottak a műszempillák és a kísérletezős színűre kihúzott szemek.
Férfismink
Noha a szépítkezőszereket hagyományosan nők használják, a sminkelés egyre elterjedtebbé válik a férfiak körében is. Létezik például férfiaknak való ajakápoló, melynek nincs olyan magas fénye, mint a női változatnak, vagy olyan árnyékoló, melyben nincsenek színszemcsék, de említhetjük például az úgynevezett manscarát, azaz a pasiknak szánt szempillafestéket, mely diszkrétebben hangsúlyozza a pillákat, mint a női szemspirálok, a guyliner, vagyis a férfiszemceruza pedig vastagabb a női változatnál, így alkalmazkodik a férfikéz méretéhez.