Megszámlálhatatlan hátborzongató história kering tengerészkörökben a bolygó hollanditól, az örök kárhozatra ítélt van Straaten kapitánytól kezdve a csontvázakkal teli, kerek három évig világszerte elhagyatottan hánykolódó Marlborough-n át egészen a Sea Birdig, amelynek egy kutya és egy macska volt csupán a legénysége, de még forró volt a kávé a konyhában, amikor rátaláltak a hajóra.
Amióta tengerre szállt az ember, azóta élnek a hajósok körében a babonák, és róják útjukat az elhagyatott, félelmetes kísértethajók – és nem egyről ki is derült, hogy nem csupán a tengerészek élénk fantáziájában létezik. Bár a legtöbb esetben „hétköznapi” kalóztámadás, baleset vagy biztosítási csalás állt a háttérben, akadnak szép számmal olyan rejtélyek is, amelyekre évszázadok múltán sem találni megnyugtató magyarázatot. És ne gondoljuk, hogy ilyen esetek csak a régi időkben fordultak elő, hiszen még a mai, műholdakkal, GPS-szel teli időkben is évente több tucat hajó tűnik el nyomtalanul, hogy aztán hónapok vagy évek múltán újra felbukkanjon valahol a világ tengerein.
Kissé kócosan, szabadon
Az egyik leghíresebb kísértethajó az amerikai Mary Celeste volt, amely 1872. december elején tűnt fel az atlanti horizonton az Azori-szigetek tájékán: itt akadt rá a Dei Gratia (jelentése: Isten kegyelméből) legénysége. A kétárbócos brigg – ez egy hajótípus – egy hónappal korábban indult útnak New York kikötőjéből, gondos felújítás után, tízfős legénységgel és 1700 hordó denaturált szeszből álló rakománnyal, amelyet Genovába kellett volna szállítania. A találkozáskor a Mary Celeste kissé megtépázott, rosszul lekötött vitorlákkal szabadon sodródott, és közelebb menve sem reagált a Dei Gratia üdvözlésére, így az utóbbi kapitánya négy emberét csónakba parancsolta, hogy járjanak utána a furcsa esetnek.
A fedélzetre lépve a matrózok meglepve tapasztalták, hogy bár a hajó – néhány apróbb karcolástól és a hajófenékben álló, ám a fahajóknál teljesen természetes, hamar kiszivattyúzható víztől eltekintve – teljesen hibátlan állapotban van, egy teremtett lelket sem találtak rajta. A raktérben többhavi élelmiszer- és ivóvízkészlet volt. Erőszaknak, dulakodásnak semmi nyoma, a kabinokban rend uralkodott, a legénység minden holmija, még a személyes tárgyaik is a ládákban sorakoztak, a rakomány néhány szivárgó hordót leszámítva érintetlen volt, és pár hajózási műszer ugyan hiányzott, de a hajónaplót, benne egy héttel korábbi bejegyzéssel, megtalálták.
Forró lágytojás és zendülés
A gondosan vezetett könyv legutolsó adatai alapján a Mary Celeste egy hét alatt 700 kilométert tett meg, teljesen elhagyatva. A 12 fős mentőcsónak nem volt a hajón, azonban a daru, amellyel vízre emelhették volna, ki volt kötözve, így biztosan nem azzal bocsátották le a csónakot. A későbbi vallomásokból és a hivatalos vizsgálatokból ezek a kiszűrhető tények, persze a tanúk nem lettek volna tengerészek, ha némi színezést nem kapott volna a sztori: egyes beszámolók szerint Briggs kapitány kabinjában még gőzölgött a feltört lágytojás, egy alvó macska is fogadta a hajóra lépőket, majd később nyom nélkül eltűnt, és néhány matróz még a kapitány feleségének harmóniumát is hallotta a fedélzetre lépés előtt.
A Dei Gratia kapitánya, David Morehouse (aki amúgy személyes ismerőse volt Benjamin Briggsnek, a bajba jutott kétárbócos kapitányának) parancsára négy tengerész a Mary Celeste-en maradt, ők kormányozták végül Gibraltárba a talányos sorsú hajót. Itt vette kezdetét a hivatalos vizsgálat, amelyet egy makacs ügyész vezetett, aki mindenáron azt akarta bebizonyítani, hogy a hajón a szállítmánytól berúgott matrózok zendülést szítottak, ám ezzel az elmélettel több baj is akadt: a denaturált szesz nem iható, erőszaknak pedig semmi nyoma nem volt. A hajót több szakértő, haditengerészeti tiszt is megvizsgálta, és akadtak ugyan vágások, karcolások a test oldalán, sőt a korlát egy részen letört, de semmi olyan nyomot nem találtak, amelyből kétséget kizáróan bizonyítani lehetett volna, hogy pontosan mi történt. Azonnal megindultak a találgatások – a mai napig nem értek véget –, amelyek között egészen elképesztő elméletek is akadnak.
Óriáspolip végezhetett a Mary Celeste legénységével?
Alkoholgőzös
Sokan valamiféle időjárási anomáliával, tengerrengéssel vagy forgószél okozta víztölcsérrel próbálták magyarázni a történteket, ám a viszonylag forgalmas hajózási útvonalon mások nem jelentettek efféle rendkívüli jelenséget. Kézenfekvő lenne a kalóztámadás is, ám a 19. század végére ez a vidék viszonylag tiszta volt ilyen szempontból, és a helyszínen sem utalt semmi erre. Egy hajón sosem zárható ki a zendülés, ezt azonban leginkább az cáfolja, hogy Briggs kapitány nem volt erőszakos, agresszív ember, sőt híresen istenfélő, erkölcsös életet élt, és a legénységét is igyekezett hozzá hasonló, a tengerészek között ritka fajtából kiválogatni.
Valószínűbb tehát az a magyarázat, amely szerint a rakományból származó alkoholgőz berobbanásától tartva menekültek a csónakba az emberek, amíg a raktér kiszellőzik, a darut pedig azért nem használták a vízre tételkor, mert féltek egy esetleges szikrától. A korlátot lebontva eresztették le a csónakot, amely egy rosszul rögzített vagy elszakadó kötél miatt elsodródott a Mary Celeste-től. Az alkoholgőz egy másik elméletben is szerepet kapott: ettől bódulttá, majd agresszívvé vált a hajó legénysége, ámokfutásba kezdtek, és végeztek egymással.
Óriáspolipok és magyar szálak
Természetesen a vízi legendák rejtélyes szörnyei, óriáspolipok, ufók vagy az atlantiszi dimenziókapu is mind-mind felmerültek, de ezekkel végképp csak a legendák rajongói foglalkoztak. Szóba jött még a biztosítási csalás is, illetve hogy a Dei Gratia legénysége a megtalált hajók után járó összegre pályázva irtotta ki a Mary Celeste legénységét, lényegében kalózkodásra adva a fejét. Az egyik legfurcsább magyarázat pedig így szól: több szélcsendes nap unalma miatt úszóversenyt rendezett a legénység, amelyhez egy kis lelátót is ácsoltak, ám egy hirtelen jött szélvihar és a hullámzás következtében az emelvény a korláttal együtt leszakadt, így mindenki vízbe zuhant, a versenyzők és a nézők is.
Hogy a sok egyszerű vagy nyakatekert magyarázat közül melyik a valódi, valószínűleg már sosem fog kiderülni, így a Mary Celeste örökre a kísértethajók mintapéldánya maradhat. A hajó mindenesetre azonnal világhírű lett, a korabeli világsajtót bejárta a hír, Sir Arthur Conan Doyle, Sherlock Holmes kiötlője lelkes híve volt a Mary Celeste köré fonódó legendáknak, még egy novellát is szentelt az esetnek, a számtalan filmes feldolgozás közül pedig nekünk minden bizonnyal a Lugosi Béla főszereplésével készült 1935-ös Fantomhajó lehet a legérdekesebb. A vizsgálatnak helyet adó Gibraltáron még bélyegsorozatot is kiadtak a kísértethajó történetével.
Szponzorált tartalom
