16 éve, mikor még az érettségi volt a legnagyobb mumus, aminek már a gondolatától is görcsbe állt a gyomrom, lett egy kutyánk. Egy tacskó-foxi keverék volt, igazi sarki mix, akinek azon túlmenően, hogy két pillanat alatt megtanult háton aludni és ülve pitizni, nem voltak különleges képességei. Hacsak azt nem számítjuk ide, hogy úgy tudott vigasztalni, mikor valami miatt bőgtem, és úgy tudott hallgatni, mikor rábíztam a legféltettebb titkaimat, mint senki más.
Topi szerencsére hírből sem ismerte az érzelmi támogató állat fogalmát, de ha ismeri is, nagy valószínűséggel mind a négy mancsával tiltakozott volna, hogy ráaggassam. Nekem mégis ő jutott először eszembe, mikor beleástam magam abba, mi a francért fordul elő egyre gyakrabban, hogy felnőtt emberek bepelenkázott kacsákkal, pórázon vezetett patkányokkal, hörcsögökkel és igen, kifejlett pávákkal próbálnak feljutni a repülőre. Meg a vonatra.
Segítő, vagy nem segítő?
Az érzelmi támogató állatok NEM segítők, vagyis semmi közük a vakvezető és rohamjelző kutyákhoz, sem más terápiás állatokhoz, akik évekig tartó felkészülés és szigorú vizsgák után válhattak csak egy fogyatékkal élő vagy épp állandó segítségre szoruló ember legfőbb támaszává.
De ha nem segítők, akkor micsodák tulajdonképpen? Egyszerű házikedvencek egy hangzatos név mögé dugva? Nem. Az érzelmi támogatók kizárólag a gazdájuknak különlegesek, és bár teljesen különböző fajokból érkezhetnek (lsd. nyúl és kígyó), az mégis közös bennük, hogy egy mentális nehézségekkel küzdő ember életét igyekeznek megkönnyíteni.
Azok a gazdik ugyanis, akik egy érzelmi támogatóval szeretnének felszállni a vonatra vagy a repülőre, általában mind egy diagnosztizált mentális betegséggel – depresszióval, szorongással, hiperaktivitással, pánikrohammal vagy épp poszttraumás stressz betegséggel – küzdenek; így számukra gyakorlatilag létszükséglet, hogy egy olyan, meglehetősen stresszes élethelyzetben, mint a repülés, legyen mellettük valaki, aki megnyugtatja őket.
Mit csinál egy érzelmi támogató kacsa?
Valószínűleg pontosan ugyanannyit, mint egy érzelmi támogató kígyó vagy kutya. És a gyanútlan szemlélő ebből semmit sem lát. Pedig ezek az állatok nagyon is fontos munkát végeznek például azzal, hogy elterelik a gazdájuk figyelmét a stresszes élethelyzetről, a félelmeikről, a tüneteikről, esetleg a pánikról, ami szorongatja őket. Bármilyen furcsa, egy ilyen embernek már az is sokat javít az állapotán, ha megsimogathatja, vagy maga mellett tudhatja kedvencét.
Az érzelmi támogatók ezzel együtt nem gyógyítanak semmit. Teljesen hétköznapi házikedvencek, akiket kizárólag a gazdájuk – és rajtuk keresztül a pszichológusuk vagy pszichiáterük – ruházott fel különleges képességekkel. Hogy egy népszerű, érzelmi támogató nyúllal élő Youtube-er, Lorelai szavait idézzük, az érzelmi segítő állatok olyanok, mint egy bögre forró tea egy náthás embernek: az alapbetegséget nem gyógyítja meg, de a kínzó tüneteket egy időre hatékonyan csillapíthatja.
Vécén lehúzott hörcsög és becsekkoláskor fennakadt páva
Ahogy arra korábban utaltam, az érzelmi támogató állatok olyan sokfélék lehetnek, amilyen sokfélék azok az emberek, akiknek segítséget nyújtanak. Két éve, októberben például egy Daniel nevű támogató kacsa lett néhány pillanat alatt világhírű, miután egy Mark Essig nevű történész Twitter-oldalán megosztotta az Amerika Kapitány-os pelenkába bújtatott kacsáról készült képeket, akit egy utastársa vitt magával a fedélzetre.
Megint csak 2016-ban egy másik érzelmi támogató szárnyas is világhírű lett, igaz, ezúttal egy olyan, amiről azt feltételezték, nem tud repülni. A haragos tekintetű pulykáról egy utaskísérő lőtt pár jól sikerült fotót, amit aztán a Redditen osztott meg. Egy világ örömére.
Kép forrása: Reddit
Kép forrása: Reddit
Mérete és súlya miatt nem próbálhatta ki a repülést Dexter, a páva, amit egy New Jersey-ből Los Angelesbe tartó nő próbált felvinni a gép fedélzetére 2018. januárjában. A nő állította, hogy pánikbetegségben szenved, és a madár az ő érzelmi támogatója, akinek még névre szóló jegyet is váltott a repülés előtt.
És csak ezután jött Pebbles, az érzelmi támogató hörcsög szomorú története, akit egy floridai egyetemista, Belen Aldecosa szeretett volna magával vinni a repülőgép fedélzetére. A fiatal lány előzetesen többször is megkérdezte a légitársaságot, felviheti-e a gépre a hörcsögöt, és mindannyiszor pozitív visszajelzést kapott. Pebblest az utazás napján azonban mégse engedték a gépre, aminek az lett a vége, hogy szorongó gazdája több órás, hiábavaló próbálkozás után végül lehúzta az állatot a vécén.
A szerencsétlenül járt hörcsög és gazdája
A végére hagytuk minden érzelmi támogató állatok legkülönlegesebbjét, azt a malacot, akit gazdája hálaadás előtt egy nappal igyekezett felvinni egy Connecticutból Washingtonba tartó gépre.
Kép forrása: CNN
Topi nem repülhet
És nem azért, mert már évek óta nincs velünk. Hanem elsősorban azért, mert bár kétségtelenül jó hatással volt a különböző szorongásos tüneteimre, erről a különleges képességéről senki sem tudott. Engem leszámítva. Ahhoz pedig, hogy az érzelmi támogató állatok felkísérhessék a gazdájukat a repülőre, az Egyesült Államokban, de a világ többi országában is orvosi igazolás és egy sor különleges engedély szükséges. Magyarországon egy-két kivételtől eltekintve épp ezért leginkább hivatásos segítőket – vakvezető, rohamjelző és terápiás kutyákat – visznek fel a gazdik.
És ennek, azt hiszem, ha még élne, az én titkos érzelmi támogatóm örülne a legjobban.
