Azért kár, hogy nem tudok kereket cserélni, mert az nagyon én lennék, hogy olajos felsőtesttel, huszonhét centiméter átmérőjűre gyúrt izomkarommal, zöld kantáros nadrágban feszítve, ábrándozóra rajzolt barna szemmel kacsintok a világnak, miközben fölhegesztem az új kereket a helyére.
Az a tragédiám, hogy ez biztosan nem történik meg egészen addig, amíg nem rendel automatikusan velős pacalt a Napfényes Étteremben a magyarországi vegánok radikális tagozatának elnöke, miközben következetesen kicsipicitimikémnek szólítja az éjszaka a Király utcában felszedett Scarlett Johanssont. Értsd:
soha nem tudok majd kereket cserélni.
Pedig eminens érdekem lenne elsajátítani a mesterséget, mert akkor soha többet nem látnék olyan megvetésbe ojtott sajnálatba ojtott mulatozásba ojtott értetlenséget, amit apukám szemében azon a különleges éjszakán, amikor.
Az volt, hogy mentem haza a csajomtól, ám úgy alakult, hogy nem a leggyorsabb és/vagy -rövidebb úton haladtam, hanem a településeken átvezetőn, aminek tényleg csak tájismereti, geopolitikai, továbbá fejszellőztetési okai voltak, amikor is lerobbantam a semmi közepén. Az, ugye, egészen nyilvánvaló volt, hogy annyi esélyem van egyedül megoldani a helyzetet, amennyi Kasza Tibinek a lírarovat vezetésére a Nyugat című magazinnál, amelynek céges házibulijain még a reggeli takarításra is Szép Ernők meg Kaffka Margitok jutottak, miután éjszaka azért Ady Endre meg Csáth Géza fáradt el első körben.
Tehát mivel lemerülésközeli helyzetben volt a telókám, nyilván csörögtem a barátnőmnek, elvégre
mi mást csinálhat egy komoly, férfias férfi lerobbanva két település között hajnal egykor, ha nem a legrövidebb úton indult haza, mint hogy odarecseg a csajának.
Ő meg is érkezett a barátnőjével, hogy aztán az első tizenhét percben a lokalitásról folytassunk esszéisztikus jegyeket is felvonultató vitákat, elméleti keretbe helyezzünk lételméleti dilemmákat, hogy idáig árnyaljam a folyton felhangzó, „Elmondanád, hogy mi a faszt keresel itt?” felvetést.
Miután végre meggyőztem, hogy a hülyeségemen kívül tényleg, de tényleg semmi oka nincs annak, hogy néhány falun áthaladtam hazafelé, végre felhívtuk a telefonjáról az egyik barátomat, hogy jöjjön segíteni. Az „Indulunk is, baszd meg, soha nem hagynánk, hogy elraboljanak!” közlésből sejthettem volna, hogy nem feltétlenül Forma–1-es versenyek kerékcseréit nézték végtelenített verzióban a teoretikus tudás megszerzése miatt, sokkal inkább vedeltek.
Nem is részletezem, kijöttek öten a kocsmából, a sofőr kivételével mind a négy függönyrészeg, így már végre nyolcan vettük körbe az autót. Az ilyen esetekben, ha van pár szalonspicces kolléga a terepen, mindig akad egy-két önjelölt Elon Musk, aki Teslát is tudna tervezni, ha lenne éppen 6-8 szabad perce, minekután szóban a kerékcsere csörgőhöz hasonló gyerekjátéknak tetszik.
Az életemre esküszöm: nemhogy nem tudtuk nyolcan kicserélni a kereket, de a pótkereket sem tudtuk leszedni a kocsiról. Mondom, nem tudtuk leszedni.
Mentségünkre szóljon, hogy a jármű egy átalakított autó volt, így egy különleges fogást kellett alkalmazni a kocsi aljára rögzített kerék megszerzéséhez, noha vb-győztes autószerelőnek ezzel együtt sem kellett lenni a levételéhez.
Ezt pontosan megértettük, miután kiérkezett édesapám, akit az éjszaka közepén persze felhívtunk, miután már valóban hosszan álltunk nyolcan az autó mellett. Arról a tekintetről meg már beszéltem, amit villantott. Azt még nyilván feldolgozza egy ember, ha szeretett gyermeke annyira alkalmas bármilyen műszaki feladat ellátására, mint Neymar állószobrok reklámozására, de hogy konkrétan nyolc darab nagyarcú huszonéves embert talál egy autó mellett, képtelenül arra, hogy a figurák megszerezzék a pótkereket, azt már igen nehéz fölfognia.
Mindenesetre ez a képtelenségem akár tartós depresszióba is lökhetett volna, de természetesen nem késlekedtem megnyugtatni magamat. Ennek nyomán az eset után felmásztam a youporn.com című, a párkapcsolatok dinamikáját többféle aspektusból tárgyaló, rövidfilmeket kínáló oldalra, hogy szétnézzek.
Ha elengedem az eufemizmusokat, akkor könnyebb írnom, szóval legyen inkább így: siettem a pornóoldalra, hogy megnézzem, hogyan állnak az autószerelők.
Azt elöljáróban elmondom: a pornó önmagában mutatja, hogy a baloldalnak fényes a jövője, mert a legnézettebb kategóriák egészében a lázadást, az osztályok átlépését, a „lehetetlen nem létezik” utópisztikus gondolatát üzenik. A neves ügyvéd/plasztikai sebész otthon maradó párja kertészeket, vízvezeték-szerelőket „szed fel”, a néger férfi „hódítja meg” a gazdagabb fehér nőt, a vagyonos a szegényhez, a fehér a feketéhez „kerül közel”, a lényeg sohasem a szex, hanem mindig, de mindig a lázadás a társadalmi korlátok ellen. Hogy nincs olyan, hogy eleve elrendelték, ha képesek vagyunk felháborodni, hinni, melózni, nemfeladni, bármi sikerülhet – így foglalnám össze a pornó leglényegét egy Teleshop-műsorban.
Na de, rákerestem, hogyan állnak a kategóriák között az autószerelők, mennyire nézettek az ilyen filmek, elvégre kíváncsi voltam, hogy valóban radikálisan növelné-e hódítási potenciálomat, ha olajos felsőtesttel, huszonhét centiméter átmérőjűre gyúrt izomkarommal, zöld kantáros nadrágban feszítve, ábrándozóra rajzolt barna szemmel kacsinthatnék a világnak, miközben fölhegesztem az új kereket a helyére.
És miután megnéztem, elégedetten, nyugodtan hátradőltem, elvégre kertészek, vízvezeték-szerelők, uszómedence-takarítók, pizzafutárok, ingatlanügynökök repesztenek, azaz
az a magabiztosan kereket cserélő autószerelő csak kevéssel különb, mint én, szóval nincs azzal semmi baj, ha nem tudok kereket cserélni.
Sőt még kiderülhet, hogy írni tán menőbb is, hiszen azért inkább billentyűzettel a hónom alatt jelenek meg a Meztelen klarinét munkacímű bel-budai mulatóban úrilányoknak tetszelegni, mint csavarkulccsal a kezemben.
A vizsgálatnak köszönhető nyugalmam sokáig eltartott, repített a mindennapokban, egészen addig, amíg egyszer csak véletlenül végig nem gondoltam, hogy oké, de kerékcsere helyett tudok-e úszómedencét takarítani, tujákat nevelni, lakást eladni, pizzát szállítani. És akkor azonnal megtámadott a férfinyomor gyomorgörcse, és azóta ennek a gyomorgörcsnek a viselésével telnek a mindennapjai egy majdnem férfinak, aki nem tud kereket cserélni.
A szerző a 24.hu főszerkesztő-helyettese
