Határozott személyiség, summa cum laude diploma, három felsőfokú nyelvvizsga, atombiztos párkapcsolat, 38 év: Kata, a nemzetközi szakjogász tankönyvi példa lehetne az öt évre előre mindent tökéletesen megtervező embertípusra, aki nemcsak megálmodja, de véghez is viszi terveit. Így lett belőle eminens joghallgató, boldog diplomatafeleség, megbízható ügyvédbojtár, majd a bonyolult jogesetek zsenije.
Soha nem titkolta, nemcsak kihívásokkal teli karrierre, anyagi biztonságra, de biztos párkapcsolatra is vágyik, ahol végre-valahára megtalálja azt a békét és szeretetet, amiben nagyszülei halála óta nem volt része. Katából ugyanis nem kért a tizenkilenc éves anyukája, egy véletlen „baleset” gyümölcse volt. Alig volt egy-két éves, amikor nagyszülei gyámsága alá került, jobb dolog pedig nem is történhetett volna vele. A két kis öreg nemcsak szeretettel és biztonsággal párnázta ki egyetlen lányunokájuk törékeny életét, de tanították, nevelték, lehetőségeikhez képest pedig a világot is megmutatták neki.
Élete első traumáját huszonévesen szenvedte el, amikor elhunyt a nagypapája. Másfél évvel később aztán nagymamája szíve sem bírta tovább, annyira sóvárgott férje után, hogy ő is örökre elaludt. A hetedik kerületi kétszobás lakásban Kata kettesben maradt gyászával , és tudta: végérvényesen felnőtté vált. Nagyszülei halálát nehezen dolgozta fel, fájdalmában a tanulásba menekült, a régi árából vett egy új lakást, és terveket szőtt. A jog mellett elkezdte a francia szakot, munkába állt, és robotpilóta üzemmódban hajtott, hogy elérje céljait. Édesanyjával soha nem tudta rendezni viszonyát, egészen pontosan: soha semmit nem érzett a nő iránt, aki életet adott neki. Nem mozgatta sem a szeretet, sem a gyűlölet, sem a felelősségtudat, sem az, hogy kezdjen valamit azzal, ahogy a világra jött, ahogy eltaszították, vagy azzal, hogy anyakép nélkül nőtt fel.
Az aranyhajú kislány gyönyörű felnőtt nővé alakult, akit mindig belengett valamiféle titokzatos fájdalom, és bár határozott volt, és kemény, szelídsége mit sem kopott. Egyik kollégájában hamar komoly és őszinte társra, majd férjre lelt, aki nem bánta a precízen megtervezett közös életet, boldogan követte élete szerelmének minden lépését. A tökéletes idillt látszólag semmi nem tudta kikezdeni, Kata teherbe esett, és majd szétvetette a boldogság. Tudta, hitte, fia születik, aki nagypapája után a Péter nevet kapja majd. Minden a terv szerint haladt – látszólag. Pár héttel ezelőtt azonban jött a szülész-nőgyógyász, és játszi könnyedséggel közölte: egy kislány növekszik a szíve alatt.
Fotó: Thinkstock
A hír hallatán előbb sokkot, majd sírógörcsöt kapott, képtelen volt elfogadni, hogy kislánya születik. A vizsgálatot két-három nap mélységes depresszió követte, amikor is bekapcsolt Kata esze, és felfogta, ezzel a váratlanul érkező traumával kezdenie kell valamit. Honnan jött? Miért kapta? Miért retteg – és mi köze az egészhez az édesanyjának?
Tudta, egyedül soha nem kap válaszokat a kérdéseire, belátta, először az életben segítséget kell kérnie. Pszichológushoz fordult, hogy képes legyen feloldani szomorúságát és csalódottságát, mert ő nem szeretné édesanyja mintáját követni, ő örömteli várakozással szeretné megélni a kilenc hónapot, és szeretettel ölelni azt a kislányt, akitől most még nagyon fél.
