Mindennapok

Kedves nagymamák és nagypapák, irány a halószoba!

Sokan idegenkednek a gondolattól, hogy a szüleik és a nagyszüleik is élnek szexuális életet, és igényük van az intimitásra. Pedig a jó szex minden életkorban új színt vihet egy párkapcsolatba. Ezt bizonyítják a most következő történetek is.

Amikor gyerekekkel beszélgetek a szexről, gyakran fel szokták tenni nekem azt a kérdést, hogy meddig szoktak szeretkezni a felnőttek. A legelső ilyen kérdésnél még kicsit meglepődtem, és vissza is kérdeztem, hogy mire gondol pontosan, aztán idővel tisztult bennem a kép, hogy a fiatalok azt gondolják, a szex csak az övék, és a szüleik már biztosan nem csinálnak ilyet.

Kicsit meg szoktam mosolyogni őket, amikor azt mondják, hogy milyen undi és gáz, hogy a szüleik is csinálják, és nem kellene már leszokniuk róla? És még csak a szülőkről beszélünk, no de mi a helyzet a nagyszüleikkel?  Az intimitás, a szex iránti vágy, igény – jó esetben – nem múlik el, és hiába gondolják a tizenévesek, hogy nem csinálnak ilyet a felnőttek egy bizonyos kor után, én nagyon remélem, hogy nagyon is csinálnak!

Leélni az élet javát intimitás nélkül

Marika néni jóval 60 felett volt, amikor először találkoztunk. Még ma is úgy gondolok rá, hogy egy nagyon bátor asszony, aki annyi intimitásmentességben megélt év után segítséget kért, bizalommal tudott fordulni valaki felé. Szóval, Marika néni egy alföldi faluban született, ahonnan – bár volt helyben egy gyermekkori szerelme – nagyon szeretett volna elmenekülni. Egy rokona révén megismert egy 15 évvel idősebb budapesti ifjút, és néhány hét leforgása alatt hozzá is ment feleségül, csak hogy szabaduljon otthonról és vidékről. Sajnos a házasság nem úgy sikerült, ahogyan azt Marika megálmodta, de kitartott a szerelem- és intimitásmentes kapcsolatban 40 évig. Jó anyja volt két gyermeküknek, vezette a háztartást, és sokat szomorkodott a kemény, elérhetetlen férje miatt, akivel csak-csak eléldegéltek egymás mellett. Azt gondolta, ez a sorsa egy nőnek, ilyen minden házasság, sőt örüljön, hogy nem éri fizikai bántalmazás.

Amikor megözvegyült, még jobban egyedül maradt, a gyerekek már régen kirepültek, így megpróbálta felvenni a kapcsolatot a rég nem látott falubeliekkel. Egyre gyakrabban látogatott haza, és egy ilyen utazás alkalmával találkozott Feri bácsival, az ő gyermekkori szerelmével, aki még mindig ott élt, és aki szintén özvegy volt. Kicsi idő múlva Marika azt vette észre magán, hogy egyre jobban várja, hogy mikor utazhat haza, és vajon össze fog-e futni Ferivel. Néhány ilyen „véletlen” találkozás után Feri bácsi elhívta randevúra, és egyre többet beszélgettek telefonon is.

Valahol itt tartott a történetük, amikor én először beszélgettem Marikával. Azért keresett meg, mert félt. Egyrészt azért, mert olyan érzések ébredtek benne, melyeket nem igazán ismert vagy már elfeledett, másrészt mert tartott tőle, hogy mi lesz, mi lehet ebből a kapcsolatból. Úgy érezte, nem helyén való, ha egy nagymamakorú nő olyan lázasan vár valakit, úgy álmodozik róla, mint egy diáklány a szerelméről. Lassan engedte el ezt az előítéletet, és egyre jobban megélte, hogy a szerelem nem függ holmi kortól, és hetven felé közelítve is lehet szerelmes az ember, sőt ennyi idősen is szeretheti őt valaki pont olyannak, amilyen.

Az igazi nagy félelme csak ezek után mutatta meg magát. Feri nemcsak sétálni és teázni szeretett volna, hanem minden tekintetben összefonódni Marikával. Valójában minderre Marika is vágyódott, de a vágyainál nagyobbak voltak a félelmei. Na de kérem – ahogy ő mondogatta –, az én koromban, ugyan már! Nézze csak meg a karomat, hogy lötyörészik rajta a bőr, és akkor már el tudja képzelni a többit. Néztem őt, és hiába láttam, hogy kicsit száraz, elvékonyodott és már nem olyan rugalmas a bőre, a szeme úgy csillogott, hogy egyszerűen csak egy szép, idősödő nőt láttam. Ekkor arról kezdtünk beszélgetni, hogy ő milyennek látja Feri bácsit. Sugárzónak, szinte már daliásnak írta le szerelmét. Lassan rájött, hogy ha ő ilyennek látja, akkor talán Feri sem azt látja, amit Marika gondol magáról.

Ez az asszony végre olyan boldog volt, mint még talán soha életében. Az első szerelmes éjszakájukat úgy tervezgették, mint sok kamasz a szüzessége elvesztését. Bár sok félelem volt Marikában, de Feri bácsi úgy kényeztette és szerette, ahogyan addig ő még elképzelni sem tudta. Olyan volt számára az első szerelmes együttlétük, mintha a nászéjszakáján lenne.

Néhány hónap múlva éppen nyaraltam, amikor csörgött a telefonom, és láttam, Marika néni hív. Összeházasodunk, és szeretnénk, ha ott lenne, kiáltotta a telefonba. Akkor és azóta is sokszor elmondta már, hogy milyen jót tett magának azzal, hogy mert szerelmes lenni ennyi idősen is.

Amikor valaki azt mondja, hogy mi értelme a terápiának, minek javítani a szexuális életén, mert már ennyi és ennyi éves, akkor én mindig Marika néni történetét mesélem el, hogy sosem késő, és sosem lehet tudni…

Fotó: Thinkstock

Sosem késő változtatni

Van, aki későn talál rá arra, aki nemcsak a mindennapi életben lehet társa, hanem a szexualitásban is. Olyan is előfordulhat, hogy valahogy az összhangra nem lelnek rá, csak hosszú-hosszú évek múltán. Kati néniék a gyerekek kirepülése után kezdtek úgy igazán elhidegülni egymástól Imrével. Első szerelem volt mindkettejük részéről az övék, és egy gyors jegyesség után bele is ugrottak a házasságba. A kezdeti döcögősen induló intimitásról azt gondolták, hogy majd csak lesz az jobb, majd belejönnek, vagy ilyesmi. Három gyerekük született, bár ekkor már kicsit kopott a próbálkozási kedv, és a kicsi gyerekek mellett alig volt egymásra idejük, így indok is volt, hogy miért bújnak össze egyre kevesebbet.

Imre bácsival egy előadáson találkoztam, amikor is szomorúan azzal jött oda hozzám, hogy azt sejti, ők már nem is igazán élnek együtt, nem is tudja, mi van közöttük. Amikor hazament, leült Kati nénivel beszélgetni, és arra jutottak, hogy ők bizony tennének még egy próbát, együtt. Lenne kedvük újra próbálkozni egy kicsit, no meg most már idejük is van, nyugdíjasok mind a ketten, a gyerekek szétrepültek mindenfelé, az unokák is ritkán jönnek.

Ha az okostelefonozás megy – mondta Imre –, akkor a szex sem lehet olyan nehéz feladat.

Egyszerre volt számomra mosolyogtató a helyzet, és rémisztő, hogy miképpen fog menni egy nyugdíjas pár terápiája, akik ezer éve nem is bújtak együtt ágyba, és amikor még volt is szex, az akkor sem ment igazán. Bevallom, kevés olyan lelkes és mindent megpróbáló párral találkoztam, mint ők. Lassan, hétről hétre fedezték fel egymást, a testüket és a szexualitást, és mindezt tették sok humorral és kitartással. Ezen hetek alatt pedig nemcsak pettingelni tanultak meg, hanem a kapcsolatukat is elmélyítették.

Tőlük azt tanultam, hogy mennyire fontos a humor akkor is, ha idősebb emberekről és szexről van szó. Olyan élettel telivé váltak, ahogyan nevetve mesélték próbálkozásaikat, hogy azon gondolkodtam, az időskori rossz hangulaton is mennyit segíthetne egy kis szex…

Talán sokan emlékeznek a Vejedre ütök című filmre, ahol Barbra Streisand és Dustin Hoffman egy házaspárt alakít, akik természetesen élik meg a szexualitásukat, és ahol Streisand egy olyan szexterapeuta, aki idős embereknek segít, hogyan tudják koruk ellenére is élvezni a szexet. Talán ennyire még nem nyitott mindenki, de remélem, minél hamarabb egyre többen ismerik fel, hogy a szexualitás nem csak a fiataloké.

A szex boldogsággal tölti meg a kapcsolatot minden életkorban, és fiatalon tartja a testet! Így aztán, kedves nagymamák és nagypapák, irány a halószoba!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top