A buddhizmusban gyökerező tudatos jelenlét vagy mindfulness olyan állapot, melynek során figyelmünket tudatosan a jelenre, élményeinkre irányítjuk, egyfajta kíváncsi, elfogadó attitűddel. A tudatos jelenlétre alapozó módszereket számos területen használják, például depresszió, krónikus stressz és fájdalom kezelésében vagy épp addiktológiai problémák esetében is.
Érzelmek helyett valami más
„A mindfulnessalapú terápiák alkalmazása egyre inkább terjedőben van a mentális megbetegedések kezelése terén, így az addiktológiai problémák esetében is. Szerencsére Magyarországon is egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a mindfulnesst alkalmazó terápiás eljárások, megalakult a Magyar Mindfulness és Kontemplatív Egyesület, valamint a hazai szakemberképzés is megindult az utóbbi években, mindamellett, hogy egyre több publikáció érhető el itthon – mondja Kiss Anna, a Nyírő Gyula OPAI Drogbeteg Gondozó és Prevenciós Központ pszichológusa. – A függők esetében leginkább a mindfulnessalapú visszaesés-prevenciót (MBRP) érdemes megemlíteni. A program hatékonyságát vizsgáló kutatások alapján elmondható, hogy csökkenti a szorongást, a depressziót, valamint a sóvárgás szintjét. Az ugyancsak mindfulnesselemeket magába foglaló Elköteleződés és Elfogadás Terápia (ACT) szintén a visszaesés megelőzésében, a szerhasználat mérséklésében lehet hatékony eszköz.”
Kiss Anna pszichológus
A függőséggel kapcsolatos száraz tényekkel a legtöbb függő tisztában van, azonban a függőség tárgyának pozitív hatásai, mint például a megnyugvás, egy ideig még nagyobb figyelmet kapnak, mint a negatív következmények, így kicsi vagy egyáltalán nincs jelen a motiváció a viselkedésváltoztatásra és a felépülés megkezdésére. Jó, ha van valaki, aki segít távolabbról, más perspektívából rálátni, mit tesz a függőség az ember életével. A legjobb nyilván, ha ez a segítő egy szakember, adott esetben egy közeli hozzátartozó, de a felépülő függők esetében egy könyv is jelenthet támaszt a mindennapokban.
A nemrég megjelent Tudatos jelenlét a függőségből kivezető úton című könyv a valamilyen függőséggel vagy függő viselkedéssel küzdőknek nyújt praktikus tanácsokat ahhoz, hogy visszataláljanak a függőség nélküli élethez. A könyv nemcsak a tünetek leküzdésében, de a múlt kártékony viselkedésmintáinak leváltásban is segít, és abban is, hogy ne maradjon tátongó űr az ártalmas viselkedés elhagyása után, hisz ahogy az ismert pszichiáter, dr. Rigó Péter mondja:
A drog helyett nincs semmi. A drog van valami helyett.
A könyvet talán pontosabb lenne munkafüzetnek nevezni, hisz tele van feladatokkal, melyek segítségével az olvasó kivesézheti a saját gondolatait, érzéseit, viselkedési mintázatait, és a vezetett feladatokon keresztül áttekintheti veszteségeit is. Ez utóbbiaknak kulcsfontosságú szerepük van abban, hogy valakiből függő lesz, a veszteségek által kiváltott erős érzelmeket ugyanis sokan nem akarják megélni, vagy nincs megfelelő kapacitásuk az elviselésükre, inkább megpróbálják elfedni őket valamivel, legyen az például alkohol, drog vagy épp egy ártalmas viselkedésforma.
Fel lehet épülni, de meggyógyulni nem
Bagotai Zsófia szociális munkás, felépülő szenvedélybeteg 14 évig volt aktív szerhasználó: gyógyszerrel kezdte, majd drogokkal folytatta. 2007-ben próbált először leszokni, majd 2011-ben döntött úgy, hogy elmegy egy nappali rehabilitációs helyre. 2012. május 3-a óta józanodik, de ez nem jelenti azt, hogy már nem függő. „Ha azt mondanám, akkor baj lenne.
Életem végéig függő maradok. A függőség gyógyíthatatlan betegség. Szinten lehet tartani, fel lehet épülni belőle, de meggyógyulni nem. Folyamatosan, mindennap dolgozom magamon.
Ezt persze nem úgy kell elképzelni, hogy hétéves józanságom minden egyes napján folyamatosan azzal foglalkozom, hogy józan maradjak. Különböző szakaszok vannak, az első fél-egy évben kőkemény meló minden egyes nap, viszont most már nekem arról szól a józanodásom, hogy rendszeresen járok azokra a helyekre – önsegítő csoportba, pszichológushoz –, amelyekről tudom, hogy engem szinten tartanak. Nekem fontos, hogy kapjak egy tükröt magamról, és az is fontos, hogy legyenek olyan emberek körülöttem, akikről tudom, hogy megmondják, ha nem jó irányba megyek, és megvezetem magam.”
Van kiút a függőségből (a képen Emily Blunt A lány a vonaton című filmben)
Zsófia azt mondja, ez a könyv is azért lehet jó segítség, mert a feladatokon keresztül az ember sokkal könnyebben tudja magát figyelni – ő például nagyon fontosnak tartja a kötetben is szereplő érzéslistát. „A felépülés elején csak azt érzi az ember, hogy jó van, és rossz, és nem tudja árnyalni a dolgokat, nem tudja megérteni, felfogni, hogy mit érez. Óriási segítséget jelent, ha ott van előtte egy ilyen érzéslista vagy egy vezetett feladat, melyek segítségével át tudja tekinteni a napját és a felmerülő érzéseit. Ezeket a módszereket egyébként a rehabokon is évek óta használják.”
Zsófi azt mondja, az elmúlt 7 évben neki is voltak olyan időszakai, amikor szüksége volt arra, hogy végignézze a napját, megbeszélje azt valaki hozzá közel álló személlyel, akiről tudja, hogy megmondja neki az igazat akkor is, ha ő épp nem azt akarja hallani. „Azt szoktam mondani, hogy ha megvan az embernek a döntése, hogy ő józanodni akar, akkor kis túlzással bármi történhet, akár mellette szúrhatják be magukat bármivel, nem fogja érdekelni. Jó, ha ezek a feladatok szokássá válnak, mert bármikor segíthetnek. A tudatosságon van a hangsúly, és évek munkájával át lehet alakítani azt a bevésődött rossz szokást, hogy akármi ér, jó vagy rossz, a drogokhoz nyúlok. Ezt át lehet írni.”
Nem csak függőknek
Anna kliensei elsősorban kábítószerfüggő személyek, de gyakran találkozik alkohol- és viselkedési függőséggel küzdőkkel is, mint például videójáték-függőkkel.
Hogy kinek lehet segítség ez a könyv? „Függők esetében ez az önsegítő könyv a felépülés azon szakaszában lehet a leghatékonyabb, amikor a függőséggel küzdő már tartósan szermentes, vagy viselkedési függőség esetén kontrollálja a viselkedés gyakoriságát, célját, és szeretné ezt az állapotot fenntartani – mondja Kiss Anna. – A könyv sok esetben nem a klasszikusan szemünk előtt megjelenő, nehéz szociális körülmények között élő droghasználó példáját hozza fel, hanem olyan személyekről olvashatunk, akik az élményeik, érzéseik, gondolataik megélésének elkerülésére használják az adott viselkedésformát olyan mértékben, hogy az már károsítja az életük más területeit, például a kapcsolataikat. Ilyen működésmódon életünk egyes szakaszaiban mindannyian rajtakaphatjuk magunkat, így hasznosnak tartom a könyv megismerését, a gyakorlatok elvégzését olyan személyek esetében is, akik nem függők, de a nehéz helyzetekben mutathatnak hasonló viselkedési mintázatot.”
A könyv a hozzátartozók számára is hasznos lehet, akik sok nehézségeket élhetnek meg a függő családtaggal kapcsolatban – ehhez segítséget nyújthatnak a könyvben foglalt gyakorlatok a stresszcsökkentés, illetve a saját belső élmények megismerése, megértése és elfogadása terén. „Sokszor egyébként a hozzátartozók is küzdenek valamilyen függőséggel, például társfüggőséggel, illetve olyan játszmák részesei a függő személlyel közösen, melyek a függőség fennmaradását támogatják. A gyakorlatok a saját motívumokra és játszmákra való nagyobb rálátás szolgálatába is állhatnak. A könyvben rengeteg olyan feladat van, amely mindenki számára hasznos lehet önismereti szempontból, valamint a nehéz helyzetekkel való megküzdés szempontjából.” Anna szerint azonban aki komolyan érdeklődik a mindfulnessgyakorlatok iránt, annak mindenképpen érdemes egy tapasztalt mindfulnesstanár által vezetett csoporthoz csatlakozni, itt tudja ugyanis ezeket a leghatékonyabban elsajátítani.
Ha tehát szeretnétek a mindfulness témájában jobban elmélyülni, figyelmetekbe ajánljuk Rebecca E. Williams és Julie E. Kraft Tudatos jelenlét a függőségből kivezető úton című könyvét (Oriold és Társai Kiadó, 2018.), illetve a könyv bemutatóján készült gondolatébresztő videót:
A hazai mindfulnesstanárok hivatalos listáját pedig itt találjátok:
http://mindfulnessegyesulet.hu/magyarorszagon-regisztralt-tanarok/
