Dr. Szabó Orsolyával beszélgetve az embernek az az érzése támad, hogy neki nem 24 órából áll egy nap. Hogy mi mondatja velem ezt? Ha pár szóban kellene jellemeznem, akkor azt mondanám, hogy Orsi világutazó, vállalkozó anyuka, aki egyébként jogi pályáról indult, de belekóstolt egy kicsit a cukrászkodásba, a helikopterépítésbe, hogy végül saját social media managementtel, tartalom-előállítással, illetve üzleti tanácsadással foglalkozó vállalkozását építgesse. Mindeközben pedig örökmozgó kisfiát neveli és MBA-diplomát szerez. Arról beszélgettem vele, milyen út vezetett idáig, és mit tanácsol azoknak a nőknek, anyukáknak, akik hozzá hasonlóan a saját útjukat szeretnék járni.
Mivel foglalkoztál, mielőtt nyakadba vetted a világot?
Én eredetileg jogász vagyok, van egy jogász diplomám, és dolgoztam is a szakmámban 10 évet, ügyvédként, illetve a közszférában is tevékenykedtem. Aztán, mielőtt elutaztam Új-Zélandra, mivel nagyon szerettem főzni, de szakácsnak nem akartam állni, elvégeztem egy cukrásztanfolyamot. Volt egy hardcore évem: állami cégnél dolgoztam felső vezető mellett jogászként, munka előtt pedig heti kétszer reggel fél 6-ra mentem a pékségbe gyakorolni, illetve szombat-vasárnap is a cukrászképzésen ültem. Amikor épp nem volt sulim a hétvégén, akkor másodállásban felnőttképzésben tanítottam.
Ezután beindult a sütigyár?
Egy ismerősömmel másfél évig üzemeltettünk egy cukrászprojektet. Megrendelésekre, eseményekre csináltunk süteményeket, kekszeket, tortákat. Ezt nagyon élveztem! Ipari konyhán itthon nem dolgoztam cukrászként, és nem is nagyon tudom elképzelni magam. Később ugyanis kiderült, hogy van egy betegségem, ami miatt kerülnöm kell a tejtermékeket, a cukrot, illetve a glutént. Ekkor rájöttem, hogy soha semmilyen sütemény nem lesz ugyanolyan, ha nem tejből, tejszínből, mascarponéból, illetve cukorból készül. Összetörheted te az avokádót, meg beleteheted a csokoládét, de az teljesen más ízélmény lesz, ne akarjuk csokiszuflénak hívni.
2014-ben pedig Új-Zéland felé vetted az irányt.
Igen. Alapvetően is volt vendéglátós képzettségem, mert idegenforgalmi szakközépiskolába jártam, de e mellé úgy gondoltam, hogy jól fog jönni az OKJ-s cukrásztanfolyam, amikor kimegyek Új-Zélandra, és nem tévedtem, valóban segítette kint az elhelyezkedést. Viszont ez olyan szakma, ami relatíve helyhez köt, maximum ha hajón dolgozol, akkor tudsz utazgatni. Nekem pedig az volt a célom, hogy olyasmit csináljak, ami helyfüggetlen. Új-Zélandon a working holiday vízumom alatt
gyakorlatilag minden voltam, csak akasztott ember nem. Makadámdiót szedtem, helikoptert építettem, takarítottam, sütöttem.
Itt volt lehetőségem megtapasztalni, hogy milyen egy ipari konyhán dolgozni, nem szerettem, úgyhogy elég is volt belőle ennyi.
Helikoptert építettél? Mármint maketteket?
Nem, nem, igaziakat! Akkor épp egy repülőgéphangárban dolgoztam, és alkatrészeket raktam össze. Három hónapig végeztem idénymunkákat Új- Zélandon, aztán elmentem, körbeutaztam Ausztráliát, majd visszatérve Új-Zélandra egy kávézóláncban dolgoztam szakács-cukrászként. Az volt a lényeg, hogy semmi olyat ne csináljak, mint amit itthon is tudnék csinálni.
Ki akartam próbálni új dolgokat, azt akartam, hogy kicsit pihenjen az agyam. Szerintem ennek így van értelme, ha kimész, és ugyanúgy beülsz egy irodába, akkor azzal maximum annyira vagy előrébb, hogy az ablakból kinézve valami szebbet látsz.
Egyedül utaztál?
Az elején igen. Az ismerőseim, családom ki is akadt ezen, hogy nőként egyedül a nyakamba veszem a világot, mert akkor ez még nem örvendett akkora népszerűségnek, mint most, páran voltunk csak, akik nőként egyedül, egy hátizsákkal elindultak világot látni. Aztán később találkoztam kinti magyarokkal, és nagyon jó kapcsolatok, barátságok alakultak ki.
Miután hazajöttél, mihez kezdtél?
Az volt a célom, hogy minél több embernek átadjam a tudást, illetve a tapasztalatot, amit az utazásaim alatt szereztem, így létrehoztam a workingholiday.hu-t, ez volt a szerelemprojektem. Utána pedig elmentem egy multihoz üzleti tanácsadónak. Ott dolgoztam addig, amíg meg nem érkezett Zsigmond, a kisfiam. Ennél a cégnél olyan üzleti gondolkodást tudtam elsajátítani, amit később hasznosítani tudtam a saját projektjeim során, így indult el a függetlenedés.
Akkor Zsigi születése után sem ültél a babérjaidon.
Jelenleg még gyesen vagyok. Én ezt hatalmas lehetőségnek, »játszótérnek« tartom. Anyukaként gyakorlatilag kapunk 3 évet arra, hogy akár újradefiniáljuk magunkat.
Én ezt az időszakot szerettem volna kihasználni arra, hogy képezzem magam, és útnak indítsam a saját vállalkozásomat. Az elején turisztikai cikkeket írtam online/offline magazinoknak, illetve saját blogot vezettem. Majd jöttek sorban a megkeresések, nagyon sokan kíváncsiak voltak az új-zélandi tapasztalataimra. A social media managementet pedig kitanultam mellé magamtól. Ezzel együtt pedig szép lassan elkezdtem dolgozni a saját projektjeimen, kezdett beindulni a saját vállalkozásom.
Mi okozta a legnagyobb nehézséget?
Amikor otthon vagy egy 2,5 hónapos gyerekkel, akkor az időmenedzsmented gyakorlatilag a gyerkőctől függ. A fizikai korlátaiddal küzdesz, fáradt vagy, sír a gyerek, szoptatsz, de közben mégis megfogalmazódik benned, hogy valamit kezdeni akarsz magaddal, ki akarsz törni kicsit a monotonitásból. Amikor tényleg akarsz valamit, akkor hozol érte áldozatokat, sokszor volt, hogy éjszakánként kettőkor feküdtem, mert közben elkezdtem egy MBA-képzést, reggel ötkor meg már fent voltam, mert kelt a gyerek. Ez volt az a pont, amikor már azt sem tudtam, merre vagyok arccal előre, és kicsit újra kellett strukturálnom a dolgokat, de működőképessé tettem. Szerencsére a családom támogatására mindig számíthattam.
Mi az, amit a legjobban szeretsz a „digitális nomád anyuka” életformában?
Például azt, hogy már nem utálom a hétfőket, meg egyáltalán semmilyen napot, mert az hajt előre, amit csinálok. Nyilván ez azt is jelenti, hogy nekem a hétvége sem feltétlenül hétvége. Sokat dolgozom, de ezt én választottam, és élvezem! Megvan az a szabadságom, hogy ha akarok, lemegyek szerdán délelőtt a kozmetikushoz, el tudok menni a barátnőimmel ebédelni. Ha beteg a gyerek, nem kell a főnökömtől engedélyt kérnem, hogy elmehessek érte, és nem kell elszámolnom senkinek az időmmel.
Rengeteget dolgozom, de három éve nem ismerem azt a szót, hogy munkahelyi stressz.
Ha munka miatt külföldre utazol, akkor viszed a gyerkőcöt?
Zsigi örökmozgó típus, nem egy „leteszem a sarokba, és ott marad” gyerek, csakúgy, mint az édesanyja. Neki egy komplett cirkusz kell, hogy szórakoztassa. A hosszabb közös utakat ebben az időszakban nem erőltetem, sem neki, sem nekem, illetve valószínűleg az utazóközönségnek sem válna hasznára. Ha majd abban a korban lesz, akkor együtt járjuk majd a világot. Addig is, ha rövidebb időre el kell utaznom, szerencsére van, aki vigyázzon a gyerekre.
Mennyi volt a leghosszabb idő, amit távol töltöttél a kisfiadtól?
Három hétig voltam Costa Ricában és Panamában a közelmúltban. Akárhányszor megpróbáltam skype-olni vele, elkezdett sírni, hogy kapcsolják vissza a mesét, mert azzal kötötte össze a készüléket. Így egy idő után már nem erőltettem a skype-olást. Én valószínűleg nehezebben viseltem a távolságot, mint a kisfiam.
Hol dolgozol, hol van az „irodád”?
Otthon a gardróbszobából mini home office-t alakítottunk ki, így a lakás többi része továbbra is Zsigi birodalma marad akkor is, ha én dolgozom. Szeretem ezt a megoldást, nem kell órákat utaznom sehová, otthon vagyok, ha kell, két online meeting között megfőzöm az ebédet.
Milyen tanácsokat adnál a hasonló – szabadúszó – karrieren gondolkozó anyukáknak, nőknek?
- Ha nincs segítséged, és kicsi a gyerek, akkor talán ezt a legnehezebb megoldani, hogy időt szakíts a gyerek mellett a saját projektjeidre. Minőségi munkát végezni úgy, hogy közben egy totyogós a lábad körül szaladgál, nagyon nehéz. A nagyszülők, a bébiszitter vagy a bölcsi jó megoldás lehet.
- Szerintem anyukaként mesteri szinten űzzük a multitaskingot, ezt az üzleti életre, projektekre is átültethetjük, és növelhetjük vele a hatékonyságot. Ha van öt perced, akkor az alatt az öt perc alatt megváltod a világot, és nem halogatsz, nem szüttyögsz mással, mert tudod, ennyi időd van, és kész.
- Fontos, hogy legyen egy konkrét elképzelésed! Onnan, hogy „Én szeretnék vállalkozni, de fogalmam sincs, hogy mit” elég nehéz elindulni. Azt gondolom, hogy önismerettel kezdődik az egész. Egy karriercoach ezen a ponton nagyon sokat tud segíteni! Megnézitek, hogy mik azok az erősségek, képességek, skillek, amik segíthetnek megtalálni azt az utat, amin érdemes lesz elindulni.
- Ha már megvan az út, akkor jöhet egy kis piackutatás: nézd meg, hogyan csinálja a konkurencia, milyen Facebook-csoportok vannak a témában. Akár inspirációnak, motivációnak vagy kapcsolatépítésnek is használhatóak, de később még ügyfelek is kikerülhetnek belőlük.
- Keress egy mentort! Nekem ez anno óriási segítség volt. Valakit, aki hasonló témában „utazik”, mint te, és esetleg szüksége van egy kis segítségre, asszisztenciára.
- Legyél türelmes! Ez nem megy egyik napról a másikra, és nagyon sok energiát kell belepakolni úgy, hogy abból nem biztos, hogy rövid távon bevételt fogsz látni.
- Ha saját magadra épülő vállalkozásba kezdesz, akkor erős énmárkát kell építened, vállalnod kell az arcod, hogy tudjanak téged kötni hozzá, és ez nem mindenkinek megy.
- Járj el tematikus találkozókra, hasonló tematikával foglalkozó közösségekbe!
- Legyen egy biztonsági háló alattad! Legyen megtakarításod, vagy legyen egy támogató partnered, és emellett kezdd el építgetni a saját kis projektedet. Ha ez megvan, akkor nyugodtan tudsz döntéseket hozni anélkül, hogy kapkodnál, vagy rögtön visszaszaladnál a biztonságot és ugyanakkor sok kötöttséget jelentő munkádba egy vállalathoz vagy multihoz.
- Képezd magad folyamatosan, ez befektetés saját magadba!
- Azonban azt is le kell szögeznem, hogy nem mindenkinek való a vállalkozás, de ha valaki érez affinitást erre, próbálja ki! Ha nem jön be, még mindig ott lesz a lehetőség, hogy visszatérjen a megszokott kerékvágásba főnökkel, kollégákkal, 8-tól 4-ig tartó munkaidővel, biztonságérzettel.
Innen hova tovább? Mik a további terveid?
Láblógatás egy csendes-óceáni szigeten. (nevet) De komolyra fordítva a szót, szeretnék egy saját tanácsadó céget, ahol egy nagyon komplett szolgáltatást, stratégiai jellegű tanácsadást tudnék nyújtani a hozzám fordulóknak. Illetve olyan szerelemprojektekben szeretnék részt venni, amiket élvezek, amik hajtanak előre. Szeretnék még sokat utazni, akár egy olyan kétlaki életet kialakítani, ahol az év egyik felében valóban egy mediterrán szigetről dolgozom a laptopommal, az év másik felében meg akár innen Budapestről irányítom a projektjeimet.