Egyre növekszik azon regények, újságok, magazinok, koncertek, sorozatok és filmek száma, amik a múlt visszaidézését helyezik középpontba, azzal foglalkoznak, hogy valamit visszaadjanak nekünk az emlékeinkből. Manapság a nyolcvanas évek nosztalgiájával szinte mindent el lehet adni, erre épül például a Netflix legnagyobb sikersorozata, a Stranger Things, de Spielberg is egy komplett filmet húzott fel a múltidézésre a Ready Player One formájában, amiben részben a saját korai életműve előtt hajtott fejet. A nyár általában roskadozik a múltidéző zenei fesztiváloktól, ahol a korábbi évtizedek slágerein nosztalgiázhatunk, és azok a legsikeresebb rádiók, melyek korunk slágerei helyett a múlt nagy dalait sugározzák napi 24 órában. De miért szeretünk nem előre, hanem inkább hátrafelé nézni, és a jövőn elmélkedés helyett inkább a múltba révedni? És miért vált az egyik legeladhatóbb termékké a világon a nosztalgia?
Egy keserédes érzés
Az utóbbi kérdésre a válasz viszonylag egyszerű. Ez a fajta múltidézés egy átlagos emberi érzelmet jelenít meg, így számos ember azonosulni tud vele, márpedig ha valamivel sokan tudnak azonosulni, az gyorsan helyet szakít magának a tömegkultúrában. A nosztalgia megítélése a mai napig nem egységes, de abban a jelenség minden kutatója egyetért, hogy egyfajta keserédes hangulatként, érzelemként azonosítható, ami nemtől és életkortól függetlenül jelen van az életünkben. A nosztalgia azért keserédes, mert a múlt után vágyódás és a veszteségérzés mellett boldog emlékek felidézése is együtt jár vele, és ezek sajátos keveredéséből áll össze. Például eszünkbe jut a gyerekszobánk, ahol felnőttünk, és annyira boldogok voltunk, és ez mosolyt csal az arcunkra, ugyanakkor közben az is tudatosul bennünk, hogy közben felnőttünk, és a szüleink már amúgy is eladták a házat, vagyis abba a szobába már sohasem mehetünk vissza többé.
Korhűen berendezett polgári lakás a berlini DDR Múzeumban (Fotó: MTVA/Balaton József)
A nosztalgia rossz?
A nosztalgia jelenségét már évszázadok óta kutatják, és sokáig csak a negatív oldalát látták. A 17-18. században egyenesen betegségnek tartották, sokszor az erős honvággyal hozva összefüggésbe. A 20. század elején pszichológiai rendellenességnek vélték, mely olyan tünetekkel jár együtt, mint a szorongás, a szomorúság, az álmatlanság vagy a láz. A század közepén kényszerbetegségnek nézték, ami azzal jár, hogy a személy tudattalanul vágyakozik azután, hogy visszatérhessen az élete egy korábbi, boldogabb szakaszába. Gyakran hozták összefüggésbe a depresszióval, a szorongással és a bánattal, és a legfőbb kiváltó okát a magányban és az elszigeteltségben látták. Az előtöréséhez hozzájárul, ha az ember életkörülményei látványosan megváltoznak, például új városba költözés, munkahelyváltás vagy nyugdíjba vonulás után.
Mára már felismerték a nosztalgia pozitív oldalait, és messze nem olyan szigorúak vele, mint régen, de azt továbbra is elismerik, hogy lehetnek veszélyei. Például a kellemes emlékeink felidézése ugyan rövidtávon örömet okoz nekünk, de ha a felidézett múlt és a jelen között ellentmondás feszül, az hosszabb távon valóban szorongást és depressziót okozhat.
Régi reklámok egy Orion televízióban a szentendrei Retro Múzeumban (Fotó: Hernád Géza)
Magyarul: nincs azzal baj, ha nosztalgiázunk, és ettől jobban érezzük magunkat, de ha túl sokszor révedünk a múltba, és úgy érezzük, hogy akkor sokkal jobb volt nekünk, mint mostanában, az már okozhat problémákat.
A nosztalgia jó?
Bár a nosztalgia jellemzően negatív érzelem (szorongás, magány…) hatására tör elő bennünk, ma már a téma legtöbb kutatója osztja a nézetet, miszerint a tartalma és a kimenetele inkább pozitívnak mondható azáltal, hogy elősegíti az emlékeink összekapcsolását és az aktív emlékezést.
Vass Eszter A múlt hatalma(s)? – A nosztalgia folyamatainak összefüggése az általános pszichológiai jólléttel a rumináció tükrében című személyiségpszichológiai szakdolgozatában az alábbi pozitívumokat hozza fel a nosztalgiázás mellett.
- A nosztalgia növeli a társadalmi kapcsolódás, valahová tartozás érzését.
- A nosztalgiát kifejezetten a magány érzése váltja ki, de az ember a kapcsolatok tükrözésével igyekszik ellensúlyozni az érzést.
- A magányos emberek gyakran nem vagy alig érzékelik a társadalmi támogatást, de a nosztalgia egyfajta helyreállító funkcióként szolgál a társadalmi kapcsolatokban, illetve a pozitív önértékelés alapjául is szolgál.
- A nosztalgia bizonyítottan segítséget nyújt az embereknek abban, hogy jobban érezzék magukat. Sőt, a nosztalgikus hangulatban lévő személyek képesek pozitívan tekinteni a jövőre.
- A nosztalgikus gondolatok „melegsége” növeli a személy kedélyállapotát, és ez fokozza a pozitív érzelmek kialakulását. Korábbi kutatások kimutatták, hogy a depressziós hangulatban lévő emberek gyakran nosztalgikus epizódokat idéznek fel kedélyállapotuk javítása érdekében.
- A nosztalgia motiváló energia, amely lehetővé teszi az egyén számára, hogy előre tekintsen, és a múltból okulva megelőző intézkedéseket tegyen a jelenre, jövőre vonatkozóan.
- A nosztalgia segít értelmesebbnek látni az életet.
Trabant a barlini DDR Múzeumban (Fotó: Sean Gallup/Getty Images)
A nosztalgia nemcsak az időseké
A nosztalgia jelenségének egyik legfontosabb kutatója, Fred Davis úgy gondolta, hogy az emberekben az öregedéssel párhuzamosan nő a nosztalgia mértéke. A felmérései alátámasztották, hogy a korral együtt jár a nosztalgiára való hajlam növekedése is, vagyis minél idősebb az ember, annál többet gondol vissza a fiatalkorára, a régi szép időkre. Ez persze logikusnak tűnhet, és sok kutatótársa osztja is a nézeteit, de születtek ennek ellentmondó eredmények is. Például Vass Eszter több mint ötszáz fős magyar mintán végzett felmérésében az X generációt (a 39-58 éveseket) hozta ki nosztalgiára leginkább hajlamosaknak, míg a korábbi – nem magyar – kutatások jellemzően az ennél idősebb, baby boomer generációra mondták azt, hogy ők szeretnek a leginkább elmerülni az emlékeikben.
Akad némi ellentmondás abban is, hogy a férfiak vagy a nők hajlamosabbak-e a nosztalgiázásra. Mivel a nosztalgiát eleinte a honvággyal azonosították, így eleinte férfibetegségnek tartották, ugyanis régen a férfiak sokkal többet utaztak, míg a családjuk otthon várta őket, de ez a nézet korán idejétmúlttá vált.
Ma már inkább azt mutatják az eredmények – ez derül ki Vass Eszter hazai felméréséből is –, hogy a nők kimutathatóan hajlamosabbak a nosztalgiázásra a férfiaknál.
Máthé István fényképezőgép-gyűjtő (Fotó: Révai Sára)
A nosztalgia fajtái
Barbara B. Stern a munkájában kétfajta nosztalgiát különböztet meg. Egyrészt létezik a személyes, egyéni nosztalgia (amit sokan az egyetlen valódi nosztalgiának tekintenek), másrészt létezik az úgynevezett történelmi nosztalgia, amit lehet akár indirekt nosztalgiának is nevezni. Az első kategóriába az olyan emlékek előhívása tartozik, melyet az adott személy maga is átélt, vagyis például személyes nosztalgiának számít, ha valaki elmereng azon, hogy milyen jó volt, amikor fiatalon az apja Skodájával járt át péntekenként a szomszéd falu diszkójába a barátaival. Az indirekt nosztalgia ennél sokkal irracionálisabb, hiszen olyan tanult emlékek idéződnek fel, amiket egy könyvben vagy egy újságban olvastunk, vagy valaki elmesélte őket nekünk, vagyis nincs saját, közvetlen tapasztalatunk. A dolog irracionalitását jelzi, hogy gyakran olyan időszak iránt vágyakozunk, amiben még nem is éltünk. Ezért lehet az, hogy az Egyesült Államokban még ma is az ötvenes évek USA-ja számít idillinek, és sokak szerint azóta csak rosszabb lett a helyzet, miközben egyre kevesebben vannak olyanok, akik valóban éltek is akkoriban. Hazánkban hasonlóan erős a nosztalgia a Trianon előtti Magyarország iránt, pedig jövőre lesz száz éve, hogy elcsatolták tőlünk a területeket, és maximum könyvekből sejthetjük, milyen lehetett akkoriban hazánkban élni.
Mint az életben oly sok minden, a nosztalgia sem írható le csak feketén vagy fehéren. Nem jó vagy rossz, hanem vannak pozitív, és lehetnek akár negatív oldalai is. Ha túlzásba visszük, és hagyjuk, hogy teljesen elhatalmasodjon rajtunk, akkor valóban kellemetlen lelki bajok forrása lehet, de ha mértékkel tekintgetünk a múltba, a nosztalgiázás hozzájárulhat a pszichénk egészségéhez.
Régi sárga tárcsás telefonfülke a Retro Múzeumban (Fotó: Hernád Géza)
Köszönet dr. Hargitai Ritának a cikkhez nyújtott segítségért.
A cikkben olvasható információk nagy része Vass Eszter A múlt hatalma(s)? – A nosztalgia folyamatainak összefüggése az általános pszichológiai jólléttel a rumináció tükrében című személyiségpszichológiai szakdolgozatából származik.
