Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

Engedélyezem Nem kérem
Lélek

Ritka, de előfordul: ilyen a nyári depresszió

Ami másoknak az öröm és a programszervezés ideje, az van, akinek csakis a túlélésről szól.

A többség alig várja, hogy a latyakos, sötét, szeles, barátságtalan idő után beköszöntsön a nyár. Lehet hétvégente strandolni, teraszokon sört vagy limonádét inni, egy szál pólóban, vastag kabát nélkül mászkálni. Meg úgy általában az a vélekedés járja, nem véletlenül, hogy a napsütéses órák megnövekedett száma és a természetes D-vitamin-bevitel javít az ember hangulatán.

Van azonban egy szűkebb réteg, bevallom, én is idetartozom, amely retteg ettől az időszaktól. A szorongó, megfelelési kényszerben szenvedő emberek ugyanis egyrészt nem tudnak magukkal mit kezdeni, amikor azt látják, hogy mások nyaralnak, szabadtéri programokat szerveznek a családdal, mennek ide-oda, ők viszont idő vagy pénz híján, netán pusztán azért, mert szervezetük nem bírja a hőséget, lemaradnak. Ennek oka, hogy a nagy meleg megemeli a szorongókra jellemző, amúgy is szapora szívverést, ami a hőségben elég erős rosszullétet, szédülést, fej- és gyomorbántalmakat okoz.

A nyári depresszió létező betegség (Fotó: Getty Images)

Egy kedves ismerősöm mesélte, hogy ilyenkor alig várja a viharokat. Imádja az eső megnyugtató kopogását, az elsötétülő égboltot, azt, hogy az utcák kiürülnek, és főként, hogy ilyen időben nem érzi cikinek, ha visszamond találkozókat, hiszen nemcsak ő, de más is szívesebben marad a lakásában. Egy szorongóknak kifejlesztett applikáció választható háttérzajainak fele vihar, eső és szél hangja, lehet, nem véletlenül.

És van egy súlyosabb fokozat is a nyári szorongásnál, a nyári depresszió. „A szezonális depresszióról télen sokat lehet hallani, ennek hátterében a biológiai megközelítés szerint az áll, hogy kevés a napfény, az idő borongós, hideg, kellemetlen az időjárás. A nyári depressziónál hasonló biológiai okot nem állapítottak meg, a jelenség mégis létezik” – mondja Villányi Gergő pszichológiai tanácsadó, a Digitálispszichológia.hu alapítója.

Villányi szerint a nyári depresszióra a fő magyarázat a „kimaradás” erősödése lehet, vagyis az, hogy ha valaki eleve súlyosan rosszkedvű, akkor a sok jókedvű ember látványa csak ront a lelki állapotán. Arról nem beszélve, hogy jobban szembesül azzal, hogy másnak mennyire könnyű az, ami neki nehéz, azaz a szocializálódás.

Idetartozik a testünkkel való elégedetlenség is, hiszen kevesebb ruhát hordunk, és mások testét is jobban látjuk, ez összehasonlításokra is alapot adhat.

Vannak, akiknek a környezetük túlpörgése nem tesz jót, úgy érzik, csak ők nem tudnak örülni (Fotó: Getty Images)

Az internet korában mindez még látványosabb, mások élete szinte az arcunkban van. Villányi elmondja, hogy az online pszichológiában megfigyelték: a közösségi oldalak (nálunk főként a Facebook) nyáron a „legboldogabbak” a fesztiválok, szabadtéri programok, nyaralások miatt. Akinek pedig épp nincs lehetősége minderre, úgy érezheti, unalmas, szürke életet él, míg mások pezsegnek.

Ami az eső és vihar hangjának nyugtató hatását illeti, Villányi azt mondja, hogy erre a pink noise az egyik magyarázat. 

Ezzel kapcsolatban lehet megemlíteni a pink noise-t, a rózsaszín vagy pink zajt, ami nem új felfedezés, de az elmúlt években érdekes kísérleteket végeztek ezzel kapcsolatban. A neve a látható fény pink (rózsaszín) spektrumából származik, és a jobb alvásminőséget, valamint a memória javulását kapcsolják össze vele. A hang maga a szakadó eső vagy a gyorsan zubogó víz hangjához hasonlít leginkább. A kísérletekben szópárokat mutattak idősebb és fiatal felnőtt embereknek, majd alvás közben rövid ideig rózsaszín zajt játszottak le a fejükre erősített fülhallgatókba – azért nem folyamatosan, hogy elkerüljék a hozzászokást és a zaj kiszűrését az agy részéről. A zaj hatására az alanyok háromszor jobban teljesítettek a memóriateszten. A lényeg a mély alvás szakaszainak elnyújtása, de a kutatások tovább folynak a hosszú távú hatások feltérképezése érdekében.

Különösen jó hatással bírhat az introvertált személyiségekre a rossz idő, mivel ez az elvonulásra, otthon maradásra alkalmas, így nem érinti őket általában negatívan, mint az extrovertáltakat. „Forgács József professzor kutatásaiból azt is tudjuk, hogy a szomorú vagy melankolikus hangulat elgondolkodtat, jobb megfigyelővé tesz minket. Mondanom sem kell, ez az introvertáltak egyik alapműködése. Persze ez a fentebbi személyiségjellemző sem fekete-fehér. Jobb úgy elképzelni, mint egy tengelyt, melyen a két véglet között helyezkedünk el valahol, és helyzet-, valamint kontextusfüggő is, hogy élénkebbek vagy visszahúzódóbbak vagyunk-e épp.”

A depresszió szezonalitása tehát létezik, de a pszichológus szerint minden betegre érvényes jobb vagy rosszabb időszakot megjelölni értelmetlen, hiszen a javulás, romlás okai, a tényezők, okok is eltérőek lehetnek. Ha az adatokat vesszük alapul, a nyári depressziótól szenvedők aránya még mindig elenyésző, 10 százalékos azokhoz képest, akiknek a téli hónapok alatt rosszabbodik az állapotuk. Ha viszont azt nézzük, hogy egy Eurostat-felmérés szerint Magyarországon a 18 év feletti lakosság 10,5 százaléka vallja magát depressziósnak, a világon pedig közel 300 millió embert érint a betegség, a szám éppen elég nagynak hat.

A depresszió jelensége feltehetően az emberi civilizáció megjelenésével egyidős. A korábban, Hippokratész által melankóliának elnevezett lelki állapotot az orvostudomány 19. századi fellendülése óta kezelik betegségként. A depresszió a definíciója szerint rosszkedvű, szomorú állapotot jelöl, melyben a világ kietlennek, a nehézségek pedig leküzdhetetlennek tűnnek. A hangulatzavarok diagnosztikájában elkülönítjük egymástól a depressziós epizóddal jellemezhető állapotot az ún. mániával járó megbetegedéstől.

A korábban mániás depressziós pszichózis névvel illetett zavar lényege, hogy a major depresszív epizódokon túl fellép a betegség lefolyása során az ún. mánia fázisa is. Amennyiben a mánia teljesen kifejlődik, bipoláris I. zavarról beszélünk, ha csak hipomán állapotok váltják a depressziót, bipoláris II. zavarról van szó. A bipoláris zavar hátterében elsősorban biológiai tényezők állhatnak.

A depresszió tünetei több területen megjelennek, így érzelmi, motivációs, viselkedéses, kognitív és testi tüneteket azonosíthatunk.

Érzelmi tünetek: szomorúság, rosszkedv, örömképtelenség, öngyűlölet, szeretetképtelenség.

Motivációs tünetek: a személy érdeklődése lecsökken, nincs kedve semmihez – „semmi értelme belevágni egy újabb szánalmas napba”.

Viselkedéses tünetek: produktivitása, aktivitása csökken, gyakran csak fekszik az ágyban, energiahiányról panaszkodik, lelassul. Görnyedt testtartás, halk beszéd jellemzi.

Kognitív – gondolkodási tünetek: a depresszióval küzdő személy végtelenül negatívan látja önmagát, a világot, jövőjét, pesszimista, reményvesztett, koncentrációképessége gyengül. Negatív énkép jellemzi. Gondolkodását a „KELL”-ek hatják át, nem lényeges az, ami van. A múltban és a jövőben él, nem a jelenben.

Testi tünetek: fejfájás, emésztési zavar, fogyás vagy hízás, szédülés, alvászavar – nehezen tud elaludni, vagy hajnalban felébred, és nem tud visszaaludni. Állandó fáradékonyság jellemzi.

A pszichiátriai betegségek kategorizációjára szolgáló leírásokban az itt felsorolt tünetekből nem kell mindnek teljesülnie ahhoz, hogy depresszióról beszéljünk, de a panaszok több mint felének jelen kell lennie a depresszió diagnózisához.

(Forrás: Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika)

 

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top