Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

Engedélyezem Nem kérem
Lélek

„Nem akarok erre a világra gyereket szülni” – egyre többeket érint a klímaszorongás

Egy évtizede még nem is ismertük ezt a kifejezést, mára a klímaszorongás beszivárgott a mindennapjainkba. Aggódunk a gyerekeinkért, a természetért, és megőrjít bennünket a tehetetlenség, mert úgy érezzük, nincs beleszólásunk a jövőnkbe.

Az utóbbi napokban a lángoló amazóniai esőerdők képe uralta a híreket és a közösségi médiát. Az embernek a szíve megszakad a fotók láttán, és minden egyes információval egyre elkeseredettebb lesz. Még akkor is, ha a képek egy részéről kiderül, hogy kamu, nem ott és nem akkor készült – mindez a helyzeten nem változtat, csak még jobban fokozza a szorongást. Az ember aztán megpróbál ez ellen védekezni, vagy úgy, hogy homokba dugja a fejét, és nem akar semmit sem tudni a Föld tönkretételéről, vagy épp ellenkezőleg, mindent tudni akar, és amit csak lehet, elolvas a témáról. Amitől kétségkívül jól informált lesz, de boldogabb aligha. Hisz manapság bármerre nézünk, csak bajt és problémákat látunk. 

Az Amazonas Porto Velho közelében. Brazíliában az idén 83 százalékkal több az erdőtűz, mint tavaly (Fotó: MTI/AP/Victor R. Caivano)

Valós veszélyre normális, ha félelemmel reagálunk

„Ez a félelem beszűrődik a mindennapjaimba, a magánéletembe, a munkámba. Félek előrenézni a gyerekem, tanítványaim jövőjébe – mondja Ágota, aki tanítónőként dolgozik. – Az aggodalom mellett a szégyenérzet is ott van bennem, mert rohadtul elcsesztük. Egy végletesen lepusztított, kizsákmányolt, talán soha újjá nem éledő bolygót hagyunk a gyerekeinkre. A természet mindig menedék volt számomra. Azt hittem, örök. Most azzal a fájdalommal  nézek erre a szépségre, hogy talán nemsokára elpusztul. Ez nagyon fáj. Nem értem, mások miért nem félnek?! Szerintem teljesen indokolt a rettegés.”

Minden egyes nap eszembe jut, hogy a gyerekem vajon milyen körülmények között fog felnőni

– mondja Niki. – Lesz-e ivóvíz a csapban, milyen lesz a klíma, lesz-e éhínség, természeti katasztrófa, szélsőséges időjárás? Lesz mit ennie? Vajon addigra megindul a modern kori népvándorlás az elsivatagosodó, élhetetlenné váló területekről? Békében zajlik-e majd vagy háborúval? Lesz-e üzemanyag? Meddig élhető ez a rendkívül kényelmes élet, amivel minden egyes nap kizsigereljük a Földet? Próbálok tenni a magam módján, hogy kisebb legyen az ökológiai lábnyomom, de nagyon-nagyon szorongok attól, hogy ennek még az én életemben beláthatatlan következményei lesznek, nemhogy a gyerekemében.”

„Ez egy valós veszély, amire teljesen normális, ha valaki szorongással reagál – mondja Hátszegi Eszter pszichológus. – Amennyiben az ember menedzselhetőnek érzi ezt a szorongást, nem okoz neki rémálmokat, testi tüneteket, nehezen tolerálható érzéseket, akkor nem is kell vele szakemberhez fordulni.”

Ellenkező esetben viszont igen, hisz a háttérben lehetnek egyéb, múltbeli történések is, amelyek fokozottan érzékennyé tesznek erre a problémára. Hogy kit mennyire érint ez a szorongás, az a pszichológus szerint attól függ, hogy az egyénnek milyen megküzdési lehetőségek állnak rendelkezésre, de befolyásolja számos más tényező is, például hogy mennyi idős, milyen környezetben lakik, milyen szociális közeg veszi körül, érinti-e olyan közvetlen esemény, tűzvész, hurrikán, ami a klímaváltozással összefüggésbe hozható.

Nem szeretnék már gyereket szülni erre a világra

„Nekem az egyik legerősebb élményem, amit egyértelműen a klímaszorongáshoz kapcsolnék, az az, hogy nem szeretnék gyereket szülni, annak ellenére, hogy mindig is úgy láttam magam és a jövőmet, hogy anyuka is vagyok” – meséli a 33 éves Anna, aki úgy érzi, most minden körülmény alkalmas lenne az életében arra, hogy ez megtörténhessen, de jó ideje az örökbefogadás az egyetlen opció, amitől nem érezne lelkiismeret-furdalást. „Ezzel nem vagyok egyedül, sok nőismerősöm érez hasonlóan. Elszalasztott lehetőségnek is érzem néha, mikor nagyon erős bennem a vágy, de mindig felülkerekedik egy komoly szorongásérzet, hogy ezt nem szabad csinálni. Nagyon szomorú dolog ez, és a tehetetlenség érzése fokozza csak igazán.”

Hédi is hasonlóan érez, bár neki van már egy kisfia. „Sajnálom, amikor azt mondja, szeretne testvért. Ő még nem érti, hogy miért hoztam meg azt a döntést, hogy inkább ne legyen. Igyekszem neki a lehető legtöbbet megadni. Igyekszem megtanítani gondolkodni, hogy kreatív legyen, és találékony, hogy majd könnyebben boldoguljon.”

A szorongás oldásának legjobb módja a cselekvés, lehetőségeinkhez mérten (Fotó: iStock)

A klímaszorongás a gyerekeket is érinti

Hátszegi Eszternek több olyan kliense is van, akik klímaszorongás miatt fordultak hozzá. „Tapasztalatom szerint két korosztályra jellemző igazán a probléma. A fiatal felnőttekre, akik családalapítás előtt állnak, gyermekvállaláson gondolkoznak, illetve a gyerekekre, fiatalokra, a 8-10 éves korosztálytól a kamaszokig.” A pszichológus szerint nagyon fontos, hogy a gyerekekkel őszintén beszéljünk a problémáról, adjuk meg a kérdezés lehetőségét, és magyarázzuk el, mit miért teszünk.

„A lányaim 18 és 16 évesek, és azt mondják, hogy ők félnek erre a világra gyereket szülni. Őszintén remélem, nem így lesz, de azt is megértem, ha félnek. Mert én is félek – mondja Sevcsik Anna, akit öt gyermek édesanyjaként és az általa létrehozott Babagenetika Egyesület révén is nagyon foglalkoztat a jövő generációjának sorsa. –  Én nagyon hiszek a példamutatásban és az edukációban, szerintem egy gyerekről való felelős gondoskodásnak az is része, hogy környezettudatosan élsz. Ebbe éppúgy beletartozik az, hogy a gyerekeim nem használnak szívószálat, mint az, hogy az egyesület reklámanyagaként vászontáskát csináltatunk közelben élő kisiparosokkal.”

Anna gyakran jár civil találkozókra, ahol egyre több fiatallal találkozik. 

A nagylányom brutálisan nyomja a környezettudatosságot, és úgy látom, egyre menőbb dolog önkénteskedni a fiatalok körében. Ők már nagyon felelősen gondolkodnak a jövőről, tudják azt, hogy nekik kell rendbe hozni azt, amit mi elrontottunk. Csak remélni tudom, hogy lesz elég idejük rá.

Norvég gyerekek egy oslói klímatüntetésen (Fotó: iStock)

Cselekvéssel oldjuk a szorongást

Hédi annak ellenére, hogy látja azt, milyen nagy gondok lesznek a jövőben, nem hajlandó emiatt mindennap ostorozni magát, de mindent megtesz azért, hogy minél fenntarthatóbb módon éljenek. „Igyekszem csökkenteni a fogyasztásunkat, minél kevesebb hulladékot termelni, termelőtől vásárolni, használt ruhát venni, de dühít, hogy ez nem elég. Mert

míg én intimkelyhet és mosható betétet használok, a fiam fenekére pedig mosható pelenkát tettem, addig sokan ezt még ma is cikinek érzik, és semmi problémát nem látnak abban, ha eldobják a csikket, vagy nyár közepén vágnak ki fákat.

A pszichológus szerint fontos, hogy tájékozódjunk a jövőnket érintő problémákról, de érdemes a hírek mennyiségét korlátozni, hogy a sok negatív információ ne fokozza túlzottan a tehetetlenség érzését. A szorongás oldásának legjobb módja pedig a cselekvés. Életmódunk átalakításával, a magunk módján, lehetőségeinkhez mérten próbáljunk meg hozzátenni a nagy egészhez. Hinnünk kell abban, hogy minden egyes ember, minden egyes apró cselekedet számít. Ez saját szorongásunk oldása miatt is fontos, és azért is, hogy a gyerekeinknek elmondhassuk: mi mindent megtettünk azért, hogy megőrizzük számukra ezt a gyönyörű bolygót.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top