„Bizony az ülő életmód korában engem sem került el egy apró egészségkárosodás, noha naponta jógázom. Orvos beutalt, és én elmentem egy gyógyfürdőbe egy kúrára. Azt nem tudom, hogy ettől azon nyomban meggyógyulok-e, de a hatás máris lenyűgöző” – kezdi beszámolóját A Tiszta Forrás Caféblog szerzője.
Majd azzal folytatja:
„Tudtam én mindig, hogy valami nem kerek a nyakammal, de mint kiderült, olyannyira nem kerek, hogy teljességgel egyenes a nyaki gerincem. És ez egészen annyira rossz nekem, hogy gyorsan oda is meszesedtem, és egy nap arra lettem figyelmes, hogy annyira szédültem, hogy erdőfürdő vezető, tehát gyakorlott erdőjáró létemre egy alkalommal negyed órát álltam a patak mellett, mielőtt átkeltem volna, mert bizonytalan voltam, hogy a lábam eltalálja-e a követ. »Ez ám a testtudatosság, jógikám!« – mondtam magamnak, és mindjárt orvoshoz is fordultam.
Fürdőzők tornásznak a szigetvári gyógyfürdõ gyógyvizes medencéjében 2014. január 29-én. (MTI Fotó: Sóki Tamás)
Annak ellenére, hogy sok szempontból tudománytalannak minősül a gyógyfürdőzés, rögtön beutaltak egy budapesti gyógyfürdőbe ázni, meg víz alatt tornázni, meg súlyfürdőzni, ami elsőre elég rémisztőnek tűnik, hiszen az embert a nyakánál fogva, függőlegesen lógatják egy medencébe visszavonásig. Ettől megnyúlik a gerinc, az így távolódó csigolyák helyet adnak annak, hogy a porckorongok visszakerüljenek az eredeti állapotukba.”
A poszt folytatását elolvashatod A Tiszta Forrás Caféblog oldalán!
