El tudod képzelni, hogy belenézel a tükörbe, és nem ismered fel a rád bámuló embert? Lena, a 29 éves orosz nő számára mindennapos meghökkenést jelent a tükörbe nézés, hiszen proszopagnóziában, vagyis arcvakságban szenved. Ebben a ritka állapotban a beteg nem ismeri fel az arcokat, még sajátját sem.
Lena Ash csak tavaly tudta meg, hogy ebben a ritka betegségben szenved, előtte mindig azzal győzködte magát, hogy egyszerűen csak rosszabb a memóriája, mint másoknak. Már gyerekkorában is gondjai voltak az arcok felismerésével, szülei nem igazán tudtak neki segíteni aggodalmai kezelésében.
Hasonlóan tétlenek voltak az ideggyógyászok is, akik nem tudták kideríteni, mi állhat alacsony vérnyomása, émelygése hátterében.
Szerencsére ma már Lena tudja, hogy arcamnéziájával nincs egyedül. Amikor másokkal beszélget, nagyon tisztán látja az arcukat, de ahogy elhagyják a látómezőt, a nő elfelejti, hogy néztek ki. Amíg agyunk úgy van beprogramozva, hogy emlékeket teremtsen a megismert emberekről, hogy később is felismerhetőek legyenek, Lina agya ezt nem teszi meg, ezért saját arcára sem emlékszik. Fotókról próbálja memorizálni arcvonásait, jellegzetes ismertetőjegyeit.
Emberi kapcsolataiban úgy tájékozódik, hogy megtanulta felismerni a személyek hangját. Fiát is csak úgy ismeri fel az óvodában, ha a gyerek elkiáltja magát, hogy „anya”, illetve élénk narancssárga hátizsákja is megkülönböztető jelként funkcionál.
Proszopagnóziával élni nem könnyű, vallja be Lena. Azok a forgatókönyvek, amelyeket mi normálisnak tartunk, például egy ismerős felismerése az utcán, teljesen idegenek az arcamnéziában szenvedők számára.