Elsikkasztott vagyonok és öngyilkosságba hajszolt férfiak szegélyezték a legnagyobb magyar szélhámosnő útját

Ezt az elragadtatott hangvételű, már-már dicsbeszédbe hajló szöveget a második világháború előtti korszak legendás riportere, Tábori Kornél írta abból az apropóból, hogy Freyler Irma (vagy Tihanyi Irma, esetleg Tihanyi-Freyler Irma), az Európa-szerte ismert veterán magyar kalandornő 1925-ben ismét – ki tudja, hányadszor – rendőrkézre került, ráadásul ezúttal nem is valami mondén és csillogó nemzetközi centrumban, hanem Kőszegen. Habár a szépséges és gátlástalan álgrófnő (illetve időnként álhercegnő, és még sok minden más) csillaga ekkoriban már az erőteljes hanyatlás jeleit mutatta, páratlanul hosszú, sikeres és – ami a legfontosabb – lenyűgözősen fordulatos szélhámosi pályafutásával bőven kiérdemelte a rajongást.

Freyler Irma Kőszegen született, Gróf Széchenyi egyik uradalmi tisztviselőjének lányaként. Hogy mikor, az nem teljesen egyértelmű, de mivel egy 1904-es cikk 37 évesnek mondja, maradjunk abban, hogy 1867-ben; azaz pont abban az évben, amikor létrejött az Osztrák-Magyar Monarchia. A kis Irma gondos nevelésben részesült, németül, angolul és franciául tanult, kitűnően lovagolt, pompásan táncolt és volt némi tehetsége az íráshoz is. Bár a sudár szőkeséggé cseperedett lányt körülzsongták a környékbeli gavallérok, ő nem elégedett meg a vidéki bálkirálynői szereppel, és 17 éves korában Budapestre szökött, ahol a Népszínházhoz szerződött kóristanőnek (a félreértések elkerülése végett: némileg megtévesztő nevük ellenére a kóristalányok, kóristanők nem fenséges bizánci himnuszokat énekeltek kánonban, hanem testhez simuló ruhában táncoltak a színpadon, aztán pedig jó esetben élemedett korú mágnásokkal randevúztak).

Freyler Irma portréja 1904-ből (Fotó: Tolnai Világlapja)

A megejtő szépségű fiatal táncosnő természetesen Budapesten hamar felkeltette a férfiak figyelmét. Kiváltképp az ismert társasági figurának számító Piufsich Lajos, a Pesti Takarékpénztár főpénztárosa, a Népszínház csendestársa udvarolt neki igen hevesen és kitartóan. Hogy pontosan mi is történt, azt ennyi év után nehéz megfejteni, azonban egy dolog biztos: Piufsich, ez a jómódú és sikeres pénzember 1892. szilveszter éjjelén agyonlőtte magát váci kastélyában. Úriemberként nagyon más választása nem volt (jó, esetleg még leléphetett volna Dél-Amerikába), ugyanis mint kiderült, kicsit több mint egymillió, illetve más források szerint kétmillió forintot sikkasztott el a takarékpénztárból (Piufsich éves fizetése egyébként körülbelül 60-80 ezer forint volt, ami szintén kiemelkedőnek számított).

A bankár váratlan öngyilkossága, illetve a felszínre került sikkasztási botrány jókora szenzációt keltett országszerte, és idővel persze az is felmerült, hogy talán a főpénztáros oldalán gyakran feltűnő, rendszerint fantasztikusabbnál fantasztikusabb szőrmebundákban mutatkozó szép kóristalány keze is benne volt a dologban: konkrétan azzal gyanúsították, hogy a bundája alatt csempészte ki a takarékpénztárból az elsikkasztott részvénykötegeket. De hiába faggatták napokig a rendőrségen, nem sikerült rábizonyítani a bűnösséget, és végül is beszüntették ellene az eljárást.

Irma a nyomozás alatt sem tétlenkedett: ahogy Tábori Kornél írja, ekkor ismerkedett össze Tóth Bélával, a bank ügyészével, akinek a nevére váltót hamisított negyvenezer korona értékben.  Az ügyészség kiadta az elfogatóparancsot, Tóth azonban — amikor értesült róla, hogy kit vádolnak a hamisítással — gavallérosan kijelentette, hogy fölhatalmazást adott a nevének aláírására. Ugyancsak ekkoriban történt, hogy meglehetősen közeli kapcsolatba került egy magas rangú tisztviselővel, valamint annak a fiával is, az ilyen helyzetekből pedig ritkán sül ki bármi jó; ennek speciel az lett a vége, hogy a fiú sikkasztásba keveredett, majd golyót röpített a szívébe, Irma meg szült egy lányt (állítólag).  

Érthető, hogy ezek után Freyler Irma körül némileg elfogyott a levegő. Új életet kezdett hát Bukarestben, ahol Sztáray grófnő néven különböző varietékban lépett fel. A botrányok – micsoda meglepetés – itt sem kerülték el. Összemelegedett egy Sturdza Demeter (Dimitrie Sturdza) nevű román csúcspolitikussal, akivel Párizsba ment mulatni, és azzal a lendülettel el is vert körülbelül egymillió lejt. Ez utóbbi önmagában természetesen még nem nagy botrányt (sőt, az lett volna botrányos, hogy Freyler Irma nem képes eltapsolni egymilliót a francia fővárosban), azonban a Sturdzával való kapcsolata később már korántsem alakult ilyen rózsásan.  

A szerelmes férfi – akiről az a hír járta, hogy annyi gyémántot rakott Tihanyi Irmára, hogy alig látszott ki belőle a szép asszony – feleségül kérte, Freyler pedig igent mondott, csak annyi kikötése volt, hogy előtte leutazna még egyedül a tengerpartra, hogy kissé kisimítsa felbolydult idegeit. Néhány hét elteltével Sturdza aztán úgy döntött, hogy meglepi menyasszonyát a drága tengerparti szállodában, ám amikor beállított az álgrófnő lakosztályába, ő volt az, aki igazán meglepődött: Irmát ugyanis egy jóvágású ismeretlen társaságában találta. A férfi tehát dühösen felbontotta az eljegyzést, és azonnal visszatért Bukarestbe, ahol a hírek szerint hamarosan kopogtatott nála a végrehajtó.

Párizs a századfordulón (Fotó: Wikipedia)

Szerencsére Freyler Irma – vagy ahogy ebben az időben nevezte magát: Sturdza hercegné – sem ült sokáig a babérjain. Konstantinápolyban tűnt fel, ahol Melitta grófnő néven énekelt és táncolt különféle mulatókban, továbbá anyagi csődbe és öngyilkosságba hajszolt egy német gyárost, nyilvánvalóan azért, hogy ne essen ki a gyakorlatból. A török fővárosból hamarosan visszatért Budapestre, ahol – és esküszünk, ezeket nem mi találjuk ki – egy Rákóczi-uti szállóban lakott egy külföldi konyakgyárossal, a ki miatta bonyolódott malverzációba és börtönbe is került (malverzáció = sikkasztás, hűtlen kezelés).

Irma azért a táncot és a kabarééneklést sem hanyagolta: a Nagymező utcai orfeumban lépett fel, és Rajna Ferenc Asszonyregiment című darabjában szerepelt az ún. hölgyzászlóalj tagjaként, egyik partnere pedig a korszak ismert művésznője, Karola Cecília volt, akivel nemigen szenvedhették egymást. A darabbal több európai nagyvárosban is vendégszerepeltek, többek közt Bécsben, Lembergben és Bukarestben is, ahol Freyler Irma egyszerűen ellopta az öltözőből Karola Cecília méregdrága karkötőjét; hogy tényleg pénzre volt-e szüksége, vagy csak fel akarta idegesíteni vetélytársnőjét, sajnos nem tudjuk, azt viszont igen, hogy végül lebukott, és 15 napra rács mögé került. Azért csak ennyi időre, mert közben bizalmas ismeretségbe került a román ügyésszel, akinek a lakásából – klasszikus ponyvaregényi fordulat! – valamilyen okból egy titkos átjáró vezetett Irma cellájába. Így a nő esténként nem a kényelmetlen priccsen gubbasztott, hanem pezsgős vacsorákon vett részt. Az ügyészt nem sokkal később természetesen elbocsátották az állásából.

Szabadulás után Freyler Irma, vagyis legújabb álnevén Manon grófnő Lembergben vert tanyát, és ékszerkereskedéssel kezdett foglalkozni: ez egészen pontosan azt jelentette, hogy töméntelen drágaságot rendelt bécsi, pesti és párizsi cégektől, amelyekért eleinte még rendesen fizetett (vagyis nem ő, hanem egyik újdonsült pártfogója, egy Goldschmiedt nevű ifjú dragonyostiszt, a bécsi Rotschild-cég vezetőjének fia), később viszont már egyáltalán nem. Az így összegyűjtött, nem csekély vagyonnal a zsebében aztán – valamikor a századforduló környékén – stílusosan Bécsbe távozott, és váratlan húzással egy „előkelő családok és mágnások ellátására szolgáló luxuspanziót” nyitott, amelyet Pension Superbe névre keresztelt.

Amint azt a Tolnai Világlapja írja, helyiségül kibérelte számára évi 12.000 korona bérért Chlumetzky báró, az ismert osztrák politikus singerstrassei házának egész harmadik emeletét és berendeztette nagy pompával és kényelemmel, a pénzt pedig, amely saját nagy igényeinek és a vállalat költségeinek kielégítésére kellett, váltók hamisításával és hamis váltók forgalomba bocsátásával szerezte be; több százezer koronányi váltót gyártott Chlumetzky. továbbá Chadivszky udvari tanácsos, Zamoyski gróf földbirtokos és Raába Pál sopronvidéki milliomos nevére. A panzióban állítólag különféle erkölcstelenségek is folytak, ám az újságok sajnálatos módon nem nagyon részletezik, hogy mégis milyenfélék. 

Bécsi utcakép a századfordulón (Fotó: Wikipedia)

A szélhámosok Blaha Lujzája 1902 elején végül Sopronba szökött, ahol egy elegáns villát bérelt a Lővérekben, és továbbra is olyan nagyvilági életet élt, mint egy született hercegnő: arisztokratákat, huszártiszteket, osztrák főurakat és egyéb rangos vendégeket fogadott, cigányzenés, pezsgőben úszó estélyeket adott, és minden nap hajnalhasadtáig mulatozott; közben pedig rendületlenül halmozta az adósságokat. A magas élet sajnos nem tartott sokáig: Freyler Irmát letartóztatták, majd egy hosszas nyomozást és egy nagy sajtónyilvánosságot kapó pert követően a törvényszék hét rendbeli váltóhamisítás bűntettében és két rendbeli váltóhamisítás bűntettének kísérletében bűnösnek nyilvánította, és ezért három évi fegyházra ítélte, amit a beszámolók szerint egykedvűen, gúnyos mosollyal az arcán fogadott. Jó magaviselete miatt körülbelül két és fél év múlva szabadult Márianosztráról. Gödöllőre költözött, és villámgyorsan újra aktivizálta magát:

• Mint Sztáray Irma grófnő, Erzsébet királyné volt udvarhölgye drága ékszereket rendelt úgymond megtekintésre és kiválasztásra, ám szemrevételezés és pláne fizetés helyett inkább megtartotta ezeket magának.
• Majd Nizzában elköltötte az összes pénzét elegáns divatcikkekre, szőrmeárukra és finom fehérneműkre. Ekkor állítólag az Augusta de Mussel, Roxane de Fourner és Louise Chavanna de Fournier neveket használta, amit már mi is túlzásnak érzünk.
• Gebhardt Irén álnéven magyar fürdőhelyeken próbálkozott szélhámoskodással, de mivel mindenki ismerte, nem járt valami nagy sikerrel.
• Drezdába ment, ahol valóságos irodalmi szalont tartott fent, névjegyére pedig ezt íratta: Sturdza hercegnő, a Nobel-díj tulajdonosa. Egyébként tényleg írt három regényt. Egy memoárt,  illetve a börtönévei alatt meg két botránykönyvet, amelyeknek már a címei – Az X huszárezred hölgyeinek erkölcse és az Egy huszárezredes gyónása – is igazi bűnös élvezetekkel kecsegtetnek.  
• Tábori szerint a rangos Berliner Tagblatt közölte Freyler Irma egyik érdekes tárcáját, amelyről azonban kiderült, hogy a Neues Pester Journalból plagizálta, az esetből pedig hatalmas botrány kerekedett, és Irma ismét börtönbe került. Előtte azért még a biztonság kedvéért az összes pénzét eljátszotta Monte-Carlóban.
• Szabadulása után Romániába utazott, ahol a – talán valóban létező – lánya kezét, illetve a hozzá járó milliós hozományt ígérte oda több gyanútlan és jómódú kereskedőnek, akiktől cserébe csak némi anyagi segítséget kért, hogy úrrá lehessen ideiglenes pénzzavarán. Ez a kaland is börtönnel végződött.

Hát, ezt már tényleg nehéz követni. 1925-ben volt még egy apróbb fellángolása (több bécsi kereskedőtől pokrócokat, nyergeket és egyebeket csalt ki azzal a mesével, hogy vakációra hazatérő fiának akar velük kedveskedni, majd potom pénzért elpasszolta az így szerzett drága lószerszámokat), ám azután végleg visszavonult. Az egyetlen fellelhető nekrológ szerint Szombathelyen telepedett le, és köztiszteletben álló nyelvtanárként dolgozott; 1938-ban, 71 éves korában hunyt el. A szombathelyi Szent Márton temetőben nyugszik.

További kalandos életű magyar nők a múltból:

• A magyar grófnő, aki Egyiptom királynéja lett
• Betegh Bébi: regénybe illő élete volt a legfurább nevű magyar színésznőnek
• Elfeledve halt meg a legnagyobb magyar énekesnő