Nem kell rögtön agresszívnak nevezni azt a totyogót, aki lapátot emel a homokozóban a másik gyerekre mérgében, mert életkori sajátossággal állunk szemben, nem pedig direkt verekedős az a gyerek. A kicsi, két-hároméves gyerekeknek ugyanis még nincs meg a megfelelő verbális eszköztára ahhoz, hogy szóban kifejezzék, ha bosszantja őket valami, ezért odacsapnak, ha már tehetetlennek érzik magukat (és persze ordítanak hozzá, biztos, ami biztos). Amikor ezzel a viselkedéssel találkozunk a saját gyerekünknél, akkor a legrosszabb megoldás az, ha agresszióval – verbális vagy fizikai – reagálunk rá, mert ezzel csak ronthatunk a helyzeten, arra tanítjuk, hogy elfogadott reakció a dühre ez a viselkedés.
Dr. Larry Kazdin gyermekpszichológus, pszichiáter, többek között a The Kazdin Method for Parenting the Defiant Child című könyv szerzője írta le a tanácsait, ha a totyogó gyerekünk harap, üt, rúg mérgében.
Mutass példát!
Ha a gyerek azt látja maga körül, hogy a szülei nem agresszív módon kezelik a konfliktusokat, és a gyerekeiket sem ordítással vagy fenékre ütéssel nevelik, akkor már félig nyert ügyünk van. Egyszerű és logikus tanács, hiszen a gyerek a szülei példájából tanul a legtöbbet, ezért, amikor dühösek vagyunk, érdemes nagy levegőt venni, mielőtt indulatból reagálnánk a gyerek jelenlétében.
A totyogót nem kell megbüntetni, ha odacsap (Kép: Unsplash)
Dicsérd meg, ha szépen viselkedik
A szakember szerint a büntetés helyett a dicsérettel sokkal többre megyünk, ha a gyereknevelésről van szó. Ebben a konkrét esetben az a javaslata, hogy azt a békés viselkedést dicsérjük meg, amit szeretnénk látni a verekedés helyett. Ha például elvette a másik gyerek a labdáját, és ezért a mi totyogónk nem rúgja bokán, akkor máris mehet a dicséret, pontosan megfogalmazva azt a magatartást, amiért megdicsérjük, például: „Fantasztikus, milyen nyugodt maradtál, gratulálok!”
Azonnal reagálj!
Amikor látjuk, hogy a totyogó megüt valakit, azonnal reagálni kell. Egy határozott „Nem!” megteszi, majd rögtön fel kell neki ajánlani egy másik tevékenységet, például a kezébe adni egy játékot, amivel egyrészt lefoglaljuk a kezét az ütés helyett, másrészt eltereljük a figyelmét. Elmondhatjuk neki ebben a helyzetben, hogy az ütés fáj a másiknak, de igazából nagy mélységekben felesleges elemezni a témát, mert a totyogó nem abból tanul, amit mondunk neki, hanem abból, amit lát maga körül.
Segíthet a szerepjáték
Kazdin a könyvében javasolja az agresszív viselkedésre azt is, hogy segítsünk szerepjátékkal a gyereknek abban, hogy megtanulja és begyakorolja a helyes reakciókat. Olyan helyzetet kell modellezni a játék során, melyben a gyerek általában odacsap, így be tudjuk mutatni neki, hogyan reagálhat agresszió nélkül. Minél többször gyakoroljuk az elfogadott reakciókat, annál jobban tudja majd használni a gyerek az új eszköztárát.
