nlc.hu
Mindennapok

A mentális egészségünk megőrzése háborús helyzetben

Már nálunk is többen hívják a lelkisegély-vonalakat: a háború traumáját szemtanúként is át lehet élni

Kitört a háború, az eddig fontos kérdések hirtelen eltörpültek, és sokkal hangsúlyosabbá váltak aggodalmaink a jövővel, saját, szeretteink és mások életével kapcsolatban. Alig telt el egy hét, de már számos csatornán kérhetünk segítséget, ha úgy érezzük, pszichésen nem tudjuk kezelni a helyzetet.

Alighogy kezdtünk kilábalni a koronavírus-járvány okozta krízisből, máris itt van egy újabb válság, az orosz-ukrán háború, és vele együtt a bizonytalanság, a fenyegetettség, a kiszolgáltatottság, a tehetetlenség érzetei. A háború nemcsak anyagi és fizikai, hanem lelki terhet is ró katonákra és civilekre egyaránt. Nem pusztán katonai konfliktus, hanem a mentális egészségünket is érintő krízis, amely nemcsak egyéneket, hanem egész társadalmi csoportotokat sújt kollektíven. A háború okozta pszichés nehézségektől azonban nemcsak a közvetlenül érintettek szenvednek, hanem mi, Magyarországon élők is.

orosz-ukrán háború, menekültek, segítés

Nagy a mentális teher mindenkin az orosz-ukrán háború miatt (AFP)

A háború nehezítő tényezőként jelent meg a szorongásra és depresszióra hajlamos gyerekek életében

A lelkisegély-szolgálatokat általában magánéleti krízisekkel kapcsolatban szokták keresni, de A Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány már múlt csütörtök délelőtt, közvetlenül az orosz-ukrán háború kitörése után kapott olyan hívásokat gyerekektől és kamaszoktól, melyeket a háború nélkül biztosan nem kaptak volna. Reményiné Csekeő Borbála, az alapítvány szakmai vezetője elmondta, hogy az első hullámban telefonálóknak kifejezetten a háborús helyzettel kapcsolatban voltak kérdéseik. Az első félelmek, az első szorongások tehát már nagyon korán megjelentek.

Különösen nagy volt a nyomás azokon a tizenéveseken és huszonéveseken, akiknél eleve adott volt egy instabil lelkiállapot, szorongásra, depresszióra való hajlam. Ők nemcsak múlt csütörtökön, hanem már az azt megelőző napokban és hetekben is keresték a szervezet munkatársait a háborús fenyegetettség miatt, ami egy plusz nehezítő tényezőként jelent meg az életükben, miközben számukra háború nélkül sem egyszerű stabilnak maradni, jól lenni és megtalálni a belső nyugalmukat.

Ami a felnőtteket is foglalkoztatja, azt a gyerekek is megérzik

A Kék Vonal sokéves tapasztalata azt mutatja, hogy minden, ami a felnőtteket foglalkoztatja és szorongást kelt bennük, az elkezdi mozgatni a gyerekek fantáziáját is. Elkezdenek kérdéseket feltenni, és ez az a pont, amikor esetleg megkeresik a lelkisegély-szolgálat munkatársát is. R. Csekeő Borbála szerint azok a fiatalok vannak most a legnehezebb helyzetben, akiknél krónikus állapot az, hogy szorongásokkal élnek, mivel ők különösen érzékenyek mindenre, ami a biztonságérzetüket befolyásolja. Amikor az alapítvány szakemberei velük beszélgetnek, mindig megjelenik témaként az, ami éppen zajlik a világban, legyen az a Covid, a klímaválság, vagy most épp a háborús fenyegetettség. A globális problémák így vagy úgy, de meg szoktak jelenni az egyéni szorongásokban is. Ez a jelenség sajnos múlt csütörtök óta látványosan erősödött.

A Covid miatti szorongáshoz a háború miatti szorongás inkább hozzáadódik, mintsem váltja azt, bár a Kék Vonal munkatársai az utóbbi hónapokban azt tapasztalták, hogy a Covid-szorongás már kezdett visszaszorulni. Jóval kevesebben hívták őket ezzel kapcsolatban, mint korábban, főképp ahhoz képest, amikor a  járványügyi helyzet még újnak számított.

Nemcsak a szülők által elhanyagolt gyerekek kérnek segítséget

A tapasztalat azt mutatja, hogy háborús helyzetben nemcsak azok a gyerekek/kamaszok hívnák a lelkisegély-szolgálatot, akik a problémáikat nem tudják a szüleikkel megbeszélni. Nagyon sokszor kiderül a beszélgetésből, hogy a hívó mögött van egy többé-kevésbé jól működő, támogató háttér.

Mi elsősorban tizenévesekkel beszélgetünk, és a serdülőkorban vagy az után teljesen normális és támogatandó folyamat, hogy a gyerek már nem akar az összes problémájával a szüleihez fordulni. Egy jó lépés az önállósodás felé az, hogy más, megbízhatónak vélt felnőtteket is bevon egy-egy megküzdési folyamatba vagy megoldáskeresésbe. Persze vannak olyan hívóink is, akik kifejezetten azért hívják a Kék Vonalat, mert az otthonukban érzelmi bántalmazásnak vagy akár fizikai erőszaknak vannak kitéve, és nemhogy nem tudják megosztani a problémáikat a szülőkkel, hanem pont a szülői viselkedés áll a problémáik fókuszában.

Hogyan segít a Kék Vonal?

R. Csekeő Borbála szerint lelkisegély-vonalként a Kék Vonal érzésekkel nem vitatkozhat, mert azt nem lehet és nem is érdemes. Úgy tartják, hogy ebben a helyzetben nem akkor tesznek jót, ha nagyon gyorsan megnyugtatják a hozzájuk fordulókat, hanem akkor, ha adnak arra teret, időt, figyelmet, hogy megélhessék a negatív érzéseiket, beszélhessenek a félelmeikről és kapjanak egy olyan visszaigazolást, hogy ebben a helyzetben teljesen érthető és természetes minden rossz érzés, minden félelem, minden szorongás. Ez egy olyan helyzet, amiben nagyon sok felnőtt is szorong.

Az alapítványnál dolgozók próbálják ezt olyan higgadtsággal, olyan biztonságot, kiszámítható kereteket nyújtó felületen biztosítani, aminek már önmagában a léte egy fontos támpont. A Kék Vonal elérhető, itt olyan önkéntesek vannak, akiknek van heti négy-öt órája arra, hogy gyerekekkel beszélgessenek, nyugodtak, nem sugároznak pánikhangulatot és nem licitálnak rá a félelmekre. Ez már önmagában tudja segíteni, hogy egy nagyon zaklatott hívó a beszélgetés végére egy kicsit összeszedettebben és nyugodtabban tudja látni a saját helyzetét.

Főképp gyerekek és fiatalok hívják őket, de néhány aggódó szülőtől is kaptak már hívásokat. Az első hétvégén például egy eléggé felzaklatott szülő osztotta meg a félelmeit a gyerekeivel és azzal kapcsolatban, hogy mi lesz, ha ez a háborús konfliktus itt nem áll meg, és netán magyar területeket is érinteni fog. R. Csekeő Borbála hangsúlyozta, felnőttek hívásait is várják, amennyiben úgy érzik, hogy nehézségeik vagy bizonytalanságaik vannak abban, hogyan tudják ebben a helyzetben támogatni a gyerekeiket, netán a pedagógusok a tanítványaikat, vagy bármilyen intézményben a rájuk bízott gyerekeket. Nagyon fontos, hogy először a felnőttek, a szülők, a pedagógusok tudjanak egy belső biztonságot találni és a saját érzéseiket jól kezelni, mert a felnőttek feladata és felelőssége azt a stabilitást biztosítani, ami segíthet abban, hogy a gyerekek ne érezzék magukat magukra hagyva a félelmeikkel.

Erősnek maradni önkéntes segítőként

Jellemzőek szorongásos panaszokkal, a bizonytalan jövőképpel kapcsolatos félelmekkel, a tehetetlenség érzésével keresik fel a Mindset Pszichológia Központ munkatársait is, ám a megkeresések túlnyomó részt a 20-40 éves korosztály részéről érkeznek. Petrusán-Molnár Dalma, a Mindset Pszichológia tanácsadó szakpszichológusa szerint a félelmek gyakran szomatikus módon (pl. gyomorgörcs, étvágytalanság) is megjelennek, vagy alvási problémákhoz vezetnek. Bár a pszichológus szerint a szorongás tekintetében van hasonlóság a jelenlegi krízis és a pandémia között, a bizonytalanság szempontjából mégis más: a pandémiához képest itt nem egy láthatatlan ellenséggel kell felvenni a harcot, hanem annak az érzésével, hogy a szomszédos országban háború dúl.

Ez a krízis itt játszódik mellettünk, sokak érintve vannak személyes ismerőseik, barátaik, rokonaik, kollégáik által. Az eddig fontos kérdések hirtelen eltörpülnek, és sokkal hangsúlyosabbá válnak azok az aggodalmak, hogy lesz-e gáz, vagy éppen mikor és hol ér véget a háború, kívül marad-e a határainkon

– mondja a szakértő.

A segítők és önkéntesek nehézségei

Viszonylag új jelenség azonban az önkéntesek, menekülteket befogadó családok érintettsége. A segítségnyújtó csoportokban sokan számolnak be arról, hogy kihívást jelent segítőként mentálisan erősnek maradniuk, folyamatosan idegesek, testi tüneteket produkálnak, és érzéseiket nem tudják megosztani másokkal. Petrusán-Molnár Dalma is úgy látja, a menekülőket elszállásoló vagy a pályaudvarokon, szállásokon, akár a határon nap mint nap helytálló önkéntesek részéről is egyre nagyobb igény kezd mutatkozni saját mentális erőforrásaik feltöltésére, a hirtelen rájuk zúduló mentális megterhelés oldására.

Nagyon fontos az önzetlen és azonnali segítségnyújtásuk, ugyanakkor az is kiemelt jelentőségű, hogy saját maguk, és/vagy a családjaik ezáltal ne sérüljenek (pl. anya most ideges, nem szabad hozzá szólni), képesek legyenek saját szükségleteik felismerésére és segítségkérésre. Fontos elkerülni az ő traumatizációjukat, illetve a fokozott megterhelés miatti kiégésüket. Mögöttük többnyire nem állnak civil szervezetek, így különösen nagy jelentőséggel bír, hogy e megterhelő időszakban számukra is elérhető legyen a mentális segítségnyújtás, illetve olyan pszichológiai eszközöket, tartalmakat adhassunk a kezükbe, mely segítséget jelenthet a számukra a megküzdés valamint a hétköznapok biztonságának megélése terén

– emeli ki Dalma.

Ukrán menekültek a Nyugati pályaudvaron

Fotó: Neményi Márton

Levendula Lilla tanácsadó terapeuta, pszichológus is arra figyelmeztet, hogy a traumát szemtanúként is át lehet élni, ezt hívjuk secondary, vagyis másodlagos traumatizációnak. De mit tehetünk akkor, ha mi, a segítők érezzük azt, hogy nehezen birkózunk meg azzal az érzelmi állapottal, amit a helyzet okoz? A szakember szerint mindenképp figyeljünk az alapokra: megfelelő mennyiségű alvás, megfelelő étkezés nagyon fontos. A szerotonin, az egyik boldogsághormonunk a gyomrunkban termelődik, ezért erre kifejezetten figyelni kell, ahogy a szénhidrát bevitelre is, mert az pedig a kortizol szintet fogja megemelni, ami nem kifejezetten szerencsés stresszhelyzetben. A kávé fogyasztással is vigyázzunk, mert az pedig az adenozin nevű neurotranszmitterre hat, aminek az alvásban és az idegrendszer éberségi szintjében van szerepe.

Emellett segít, ha elfogadjuk, hogy ez a szerep nagyon nehéz és széles érzelmi skálát fog felvonultatni: sokk, félelemérzet, felháborodás, igazságtalanság érzés. A segítők közül 100-ból 99-en pont ugyanezt érezzük. Kiemelt jelentőségű a távolságtartás is, amit számos módon megtehetünk, például úgy is, ha betervezünk olyan tevékenységeket, amikben ki tudunk kapcsolni és el tud vinni minket a jelenlegi élethelyzettől. Ilyen lehet egy-egy hobbi, testmozgás, meditáció, bármi, ami kiszakít. Fontos a határok tartása: jót tenni jó érzéssel tölt el mindenkit, de tudni kell, hogy hol van az a pont, ami már nem megy a saját mentális egészségünk kárára. Attól nem lesz senki rosszabb ember, ha megfelelő hangnemben és stílusban bizonyos kérésekre nemet mond. Nagy szerepe van önsegítő csoportoknak is, mert itt egymás között át tudjuk ezeket az érzéseket beszélni. A Szociális Munkások Magyarországi Egyesülete SZMME értekezletén már elkezdtük megtenni a lépéseket a befogadó családok érzelmi terheinket segítésére.

Konfliktusokat szülhet a traumatizáltság, a kulturális különbségek

Levendula Lilla szerint, ha befogadunk családokat, fontos tudatosítanunk, hogy traumatizált emberekről van szó. Traumatizáltságuk sokrétű, megélik az üldöztetés és bántalmazás traumáját, a menekülésből fakadó veszteségek traumáját és a menekültlét megrázkódtatásait is, helyzetük tehát komplex veszteségélménnyel jár. „Másik országból érkező, háború elől menekülő emberekről beszélünk. Az a tapasztalat, hogy vannak, akik a legfontosabbakat becsomagolták egy bőröndbe, másoknak nem volt erre lehetőségük és csak egy hátizsáknyi cuccal érkeztek. Mindenüket, az egész eddigi életük munkájának gyümölcsét hagyták maguk mögött és futni kellett az életükért” – mondja Lilla, aki sokszor tapasztalja, hogy a „nehéz érzéseket” nem tudjuk, hogyan kezeljünk, mire, hogyan reagáljunk. Ezért a következőkre érdemes figyelni a szakértő szerint:

  • „A traumatikus eseményt átélt embernek olyat mondani, hogy »tudom mit érzel« csak akkor szabad, ha tényleg tudjuk, tehát átéltünk mi is hasonlót. Ehelyett mondhatjuk, hogy „El sem tudom képzelni, hogy milyen nehéz lehet neked«, »Sosem szabadna senkinek ilyet átélnie, nagyon sajnálom.”
  • Sok esetben elég a megnyugtató jelenlétünk: az aktív hallgatás, a megfelelő, nem faggatózó kérdezés. A bizalom úgy alakul ki, ha elfogadjuk a másik érzéseit.
  • Egy ilyen krízishelyzet érzelmek egész arzenálját képes előhívni, ahol előbb-utóbb feljön a düh is. Fontos figyelembe vennünk, hogy aki traumát vagy mély gyászt él át, fizikailag is gyengébbnek, védtelenebbnek érzi magát, az alvása, étvágya is megváltozhat, ezért ingerlékenyebb lehet, gyorsabban felcsattanhat, ami konfliktusokhoz tud vezetni. Tudnunk kell megfelelő teret biztosítani a düh levezetéséhez, és tudatosítani kell, hogy ez nem nekünk és nem rólunk szól.
  • Az ehhez hasonló kontrollvesztett helyzetekben sokat segítenek az olyan élethelyzetek, amiket ő irányít. Itt nagyon egyszerű dolgokra gondolok: ő választja ki, hogy hova ül az asztalnál, bizonyos megszokott napi feladatok újra végzése: például főzés, takarítás, bevásárlás.”

Mindemellett nemcsak az őket ért traumával, hanem a kulturális különbségekkel is számolni kell. A menekülő családoknak más szokásaik, életritmusuk lehet, sok esetben nem beszélnek-írnak tökéletesen magyarul, ami további konfliktusokat szülhet. “Mások lehetnek a vallásból eredő szokások, a hit gyakorlása, az imák gyakorisága is, ami most kiemelkedően fontos lehet, hiszen kapaszkodót ad. Biztos vagyok benne, hogy ez a helyzet mindkét féltől nagyon sok türelmet kíván.”

A Kék Vonal munkatársai a 116 111- os telefonszámon várják gyerekek és fiatal felnőttek megkeresését telefonon vagy chat-szobánkban 24 éves korig, ha beszélgetnének valamiről, megosztanának egy nehéz történetet vagy úgy érzik segítségre van szükségük. Az 116 000-os  telefonszámon számon szülők, hozzátartozók vagy gyerekekkel foglalkozó szakemberek hívását várják, ha egy gyermek érdekében konzultálnának. Honlapjukon (www.kekvonal.hu) chatelni és levelezni is lehet velük. A szülőket és szakembereket is várják az oldalon, cikkekkel, módszertani segédanyagokkal és ingyenesen letölthető óravázlatokkal.

Mindset Pszichológia mentális akciótervet dolgozott ki a krízis kezelésére, ennek részeként ingyenes mentális segélykérő e-mail csatornát indítottak, a segelyvonal@mindsetpszichologia.hu e-mail címen várják pszichológus munkatársaik a leveleket. Hétköznap 8 és 20 óra között itt tudnak válaszolni mindazoknak, akik a háborús konfliktus miatt pszichés támogatást szeretnének kapni. Pszichológus szakembereik élő bejelentkezéseiben a háború mentális oldaláról beszélgetnek. Az #1a4ből csapata  is segít: Dr. Tóth Natália gyermekorvosi kérdésekben, Dr. Kopp Dóra és Dr. Ujvári Attila nőgyógyászati kérdésekben, Dr. Kiss Bernadett jogász-mentálhigiénésként, Dr. P. Tardy Erika várandóssággal kapcsolatos genetikai kérdésekben vagy citogenetikai kérdésekben nyújt segítséget, Barna Dóra szülésznőként, Levendula Lilla pedig trauma fókuszú szakemberként, tanácsadó terapeutaként van jelen. Ezen kívül segítik munkájukkal szükség esetén a Szociális Munkások Magyarországi Egyesületét és a nagyobb facebook csoportokat is.

NYERNI SZERETNÉK

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top

Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

Engedélyezem Nem kérem
A hét legizgalmasabb cikkei!
Friss sztárhírek itthonról és külföldről
Tudd meg, mit mond a horoszkópod!
Regisztráció

Elfelejtett jelszavad helyett könnyen tudsz új jelszót megadni, ehhez az alábbi lépéseket kell csak követned:

  1. Add meg az alábbi beviteli mezőben az e-mail címed vagy felhasználóneved
  2. A hozzád tartozó címre kiküldünk egy levelet a jelszócseréhez. Ellenőrizd a SPAM mappádat is, ha nem látod pár percen belül a levelet a beérkezettek között.
  3. A levélben kapott linket 24 órán belül lekattintva eljutsz egy felületre, ahol megadhatod az új jelszavad
  4. Jelentkezz be a friss jelszóval

Fiókod törléséhez add meg a jelszavadat:

Itt tudod a jelszavadat megváltoztatni:

Új jelszó mentése