„Az én fiamat nem viszik el katonának!” – hogyan kezeljük a háború miatti félelmeinket?

A félelmeink és aggodalmaink soha nem látott mértéket öltenek az orosz-ukrán háború miatt. Mit tehetünk a bénító rettegés ellen?

Kun Gabi

2022. Március 03.

„Az én fiamat nem viszik el katonának háborúzni!” – mondta egy magyar anyuka, akinek épp csak nagykorú lett a fia, és úgy érzi, valós veszély áll fenn arra, hogy behívják az orosz-ukrán háború miatt katonának. Nem csodálkozom rajta, hogy ez volt az első gondolata, hiszen az én fejemben is szinte azonnal az fogalmazódott meg, amikor olvastam az első híreket, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát, hogy „Hálisten, hogy lányaim vannak!”, mert hirtelen számomra is reálisnak tűnt a félelem, hogy nem ússzuk meg mi, magyarok sem a háborúba sorozást.

Nem vagy egyedül a félelmeiddel

Egy másik anya, akinek szintén fiatal felnőtt fia van, arról számolt be, hogy már kész tervük van arra az esetre, ha meg kell menteni a gyereket a katonaságtól és háborútól: „Minden külföldön élő magyar ismerőst mozgósítottam azonnal – meséli az anya. – Még azoknak is írtam, akikkel amúgy már tíz éve nem beszéltem, csak Facebookon vannak az ismerőseim között. Nem érdekel, ki mit gondol rólam, mennyire érzi tolakodónak, hogy megkérem, hogy segítsen, ha a fiamat menekíteni kell, nem engedem, hogy elvigyék katonának. Ha úgy alakul a helyzet, azonnal indul külföldre valamelyik ismerőshöz, akik elszállásolják, amíg szerez magának valamilyen munkát és lakhatást. Tudom, hogy nincs nagy esélye annak, hogy erre szükség legyen, mégis rettegek, hogy Magyarországot is berántják ebbe a háborúba valamilyen módon. A fiam nem megy meghalni egy olyan ügyért, amihez semmi köze, és kész.”

szorongás orosz-ukrán háború félelem ukrán-orosz konfliktus

Az ukrán Dnyipro lakói menedékhelyre kialakított pincéjükben, az orosz bombázás alatt (Fotó: Andrea Carrubba/Anadolu Agency via AFP)

Ha körülnézünk a környezetünkben, ezerfelől érkeznek a fentiekhez hasonló félelmek nem csak a szülőktől. Egy idős házaspár például Nyíregyházáról írta azt, hogy nagyon szoronganak attól, hogy el fog tévedni egy orosz rakéta és eltalálja a városukat, mert túl közel vannak az ukrán határhoz. Vagy elég csak olvasgatni a közösségi oldalakat és tisztán látszik, milyen sokan megfogalmaznak olyan szorongásokat, mint hogy nem is tudják, hova kell menekülni, ha megszólal a légiriadó, egymást kérdezgetik az emberek, mi a teendő atomtámadás esetén és egyre többen veszik elő az útlevelet, készítik össze vész esetére a bőröndöt a legfontosabb értékeikkel.

„A 15 éves lányom úgy jött haza pénteken az iskolából, hogy megkérdezte, hogy »Tényleg kitört a harmadik világháború?« – meséli egy kétgyermekes apa. – És folytatta, hogy akkor mi a tervünk, van egyáltalán pincéje a háznak, ahova menekülhetünk? A szívem megszakadt ott helyben, hogy ilyenekkel kell foglalkoznia ennyire fiatalon.

Igyekeztem persze megnyugtatni, hogy nem jön ide a háború, de sajnos bennem is itt van a félelem, hogy nem tudom, mit várhatunk, hogyan alakul a közeljövőnk.

Nem túl reális, hogy tényleg atombombát dobnának ránk az oroszok, mégis halálra vagyok rémülve ettől is, olyan érzés, mintha megőrült volna a világ körülöttünk pár nap alatt.”

Nehéz szembenézni a tehetetlenséggel

Ezek a háborús aggodalmak természetesek, hiszen olyan komplex és ismeretlen terepre kerültünk, ami érthető módon szorongást, félelmet szül. Nem tudjuk csak úgy leállítani az aggodalmakat, sőt, inkább jellemző általánosságban az, hogy belehúzzuk magunkat abba a negatív gondolatörvénybe, aminek a végén legszívesebben magunkra húznánk a paplant és ki sem mozdulnánk otthonról. A baj csak az, hogy ezek a félelmek akár odáig is fajulhatnak, hogy megbénítanak, visszatartanak attól, hogy folytassuk a mindennapokat, sőt, fizikai tüneteink is lehetnek a szorongástól: fejfájás, nyakfájás, hátfájás is előjöhet, ráadásul az olyan egészségtelen szokásaink is felerősödhetnek, mint például a stresszevés, vagy más önromboló tevékenységbe menekülés.

Villányi Gergő pszichológiai tanácsadót kérdeztem arról, mihez kezdjünk magunkban ezekkel az olykor irracionális félelmekkel. A válaszából kiderül, hogy nem furcsa, hogy ilyen aggodalmakkal reagálunk egy háborús helyzetre, de közben érdemes tudatosan tenni a félelem ellen, hogy ne bénítson meg minket. „Nehéz megnyugtatást adni annak, aki egy szerettéért aggódik vagy egy, a fejünk felett lebegő veszély miatt szorong – mondta a szakember. – Érzetek, gondolatok szintjén ez többféle alakot ölthet: a tehetetlenség, kiszámíthatatlanság és annak a tudata, hogy van, ami felett semmiféle vagy csak minimális kontrollal bírunk, nehéz állapot.

A félelem természetes reakciónk egy olyan helyzetre, mint a mostani is, de szerencsére tehetünk azért, hogy megvédjük magunkat az állandó aggódástól.

Villányi Gergő pszichológiai tanácsadó

Segíthet, ha nagyobb szüneteket tartunk a hírek, híroldalak olvasásában és a közösségi oldalakat is elkerüljük egy időre, de a technológia pozitív oldalát is segítségül hívhatjuk relaxációs appok (pl. Calm) révén. A tehetetlenség egyik legjobb ellenszere a cselekvés. Ha lehetőségünk van, segítsünk adománnyal, idővel vagy bármilyen módon, így máris tettünk a szenvedőkért és a tennivalók is oldják a szorongást. Ha szükségét érezzük, kérjünk támogatást családunktól, barátainktól, mert már egy séta, egy beszélgetés is sokat segíthet, nem véletlen hívja az utóbbit a pszichológia ventilálásnak, szellőztetésnek. Szakemberhez is fordulhatunk, ha a mindennapjainkat eluralják az irracionális félelmek és a szünet nélküli aggódás – a relaxációs technikák, az autogén tréning és különféle stresszkezelési technikák most és más helyzetben is hasznosak lehetnek.”

Lélegezz mélyeket!

Hoztunk konkrét technikákat is, melyekben nincs semmi ördöngösség, segíthetünk magunknak akár egy perc alatt is, hogy az idegrendszerünk kicsit helyrerázódjon.

1. 4-7-8 légzéstechnika

A 4-7-8 légzéstechnika egy indiai gyakorlaton alapul, amit pranayamának hívnak. Ezzel a légzéstechnikával teljesen telítődik oxigénnel a tüdőnk, így természetes módon nyugtatjuk meg az idegrendszerünket, csökkentjük az izmainkban lévő feszültséget, és amíg a légzésre figyelünk, a bennünk kavargó, zavaró gondolatok is elcsendesednek. Így csináld:

Lélegezz ki a szádon keresztül.
Szívd be a levegőt az orrodon keresztül, közben számolj fejben négyig.
Tartsd benn a lélegzeted, közben számolj fejben hétig.
Lélegezz ki a szádon keresztül, közben számolj fejben nyolcig.
Ismételd meg ezt a 4-7-8 kört háromszor.

2. Egyperces meditáció

Az egyperces meditációnál nincs könnyebb nyugtató módszer: annyiból áll, hogy egy percig figyelni kell a légzést, arra koncentrálni, hogy beszívod, majd kifújod a levegőt és kizársz minden mást a fejedből. Villámgyorsan megnyugtatja a háborgó gondolatokat, és csillapítja a feszültséget.

3. Progresszív izomrelaxáció

A progresszív izomrelaxáció az egész test izmainak feszítésével és elernyesztésével éri el a relaxációs állapotot. Ennek a módszernek az erőssége, hogy segít észlelni a szorongást azáltal, hogy megtanítja felismerni az izomfeszültség érzéseit. Bár fekve, hosszabban végezni a leghatásosabb, de van egy villámgyors verziója is, amivel akár állva, egy perc alatt is megnyugtathatjuk az idegeinket. Íme a teendő: állj fel, jó erősen zárd ökölbe a kezed, hajlítsd be a könyököd, és zárd oda az oldaladhoz! Feszítsd végig a lábad, a farizmokat is, és lábbal nyújtózz kicsit felfelé! Ezt tartsd meg egy pár másodpercig, aztán fújd ki a levegőt, és engedd el az izmaidat! A műveletet meg is ismételheted párszor.