Első körben azzal szeretnénk biztatni mindenkit, hogy bár most úgy tűnik, hogy a világ legnagyobb és legfontosabb feladata az érettségi, de a munka világában – azaz életünk nagy részében – majd már kicsit sem számít, hogy melyik tételt milyen mélységben tudtad előadni a bizottság előtt és hogy az írásbelin hány pontos lett a matekod. Persze most, ha felvételizni készülsz az egyetemre, főiskolára, akkor nagy az érettségin szerzett jegyek jelentősége, nem mindegy, hány pontot viszel tovább, mégis azt javasoljuk így, hogy alig egy hét maradt hátra a vizsgákig, hogy lazíts, meditálj, ne stresszeld magad a végtelenségig. Az iskoláról, félelemről, stresszről hoztunk pár idézetet Vekerdy Tamástól, Ranschburg Jenőtől, Feldmár Andrástól és Popper Pétertől, azaz a legnagyobb magyar pszichológusoktól, akikre érdemes hallgatni és megfogadni a tanácsukat most, az érettségi előtt is.
„Mert valaki nem az lesz, akinek van érettségije, hanem az, aki dolgozik. Aki munkát fektet valamibe, amihez van kedve, tehetsége, szorgalma. Aki elhivatott és a munkájának jó szakemberévé válik, legyen ács, bádogos vagy bognár. És ha elsőre nem jó szakmát választottunk, akkor legyen bátorságunk tovább állni, mert nem befejezni kell, amit elkezdtünk, hanem bátran változtatni.” (Vekerdy Tamás)
„Ezt hívjuk mi, pszichológusok önmagát megvalósító jóslatnak (…): aki nagyon fél péntek 13-ától, azzal bizony előfordulhat, hogy éppen aznap esik el az utcán. És ez nem egészen véletlenül történik meg vele, ő maga is – akaratán kívül – felelős a kellemetlen eseményért.” (Ranschburg Jenő)
„Az osztályfőnökünk így búcsúzott el tőlünk az érettségi után: »Ne legyetek olyanok, mint a Popper!« Amikor a többiek visszakérdeztek, hogy a Popper milyen, ezt válaszolta: »Olyan, mint az Aspirin: mindenre jó, de semmire sem használ.« Ezen úgy megsértődtem, hogy az érettségi találkozókra soha nem mentem el. Huszonöt év múlva azonban elégtételt szolgáltatott a sors. – Hogy is hívták azt a hülye gyereket, akinek sok pé betű volt a nevében? – kérdezte a hajdani osztályfőnök a jubileumi összejövetelen. – Popper Péter – vágták rá a jelenlévők. – És mi lett vele? – érdeklődött tovább. – Egyetemi tanár az orvosegyetemen! – hangzott el. Nos, úgy kellett fellocsolni…” (Popper Péter)
Idézetek iskoláról, érettségiről, félelemről (Kép: Getty Images)
„A felnőttek szoronganak. A maguk előrejutása, élete, egzisztenciája ügyében is, és ezt átviszik a gyerekekre: ő is teljesítsen, az lesz jó neki. Az egész magyar iskolarendszert áthatja az az abnormális gondolat, hogy a jó tanulóból lesz jól boldoguló ember. Ez abszolút nem igaz.” (Vekerdy Tamás)
„Általában igaz, hogy amitől félek, az már megtörtént. A legtöbb félelem a múltból előrehajított (project), kivetített képzelet a sötét és ismerhetetlen jövőbe. A pánik ami ebben a pillanatban elárasztja a tudatomat, nem más mint egy emlék ami megjelenik. Szavak nem használnak, hiszen az emlék talán életem kezdetéből ered, akkor még nem értettem a szavakat, csak az érintésnek van értelme, annak, hogy belekapaszkodhatok valakibe aki engem szeret, megvéd, akinek fontos vagyok.” (Feldmár András)
„A mi oktatásunk egyik paradoxona: úgy akarunk teljesítményt kizsarolni, kifacsarni, hogy közben ugyanazt visszafogjuk. Öröm és élmény nélkül nincs világ- és önmegismerés.” (Vekerdy Tamás)
„Már a 70-es években megírtam az Élet és Tudományban, ha nekem lenne egy iskolám – és már akkor megnyugtattam mindenkit, hogy ne aggódjanak, nekem sosem lesz –, akkor a gyerekek nem első, második, harmadik, negyedik osztályba járnának, hanem egy éve, két éve, három éve, négy éve járnának iskolába. Én azt fogadnám el a gyerekektől, amit nyújtani tudnak, nem egy normához, hanem magukhoz mérném őket, és szabadon engedném a kíváncsiságukat, hadd szárnyaljanak.” (Ranschburg Jenő)
„Az iskola legfontosabb feladata, hogy tárgyi ismereteket oktasson, és megtanítsa a gyereket a tantárgyak – matematika, irodalom, fizika, földrajz stb. – alapjaira. Tehát lexikális tudást ad. Rondán fogalmazva ez a német típusú iskola olyan, mint egy futószalag. Hat-hétévesen a gyereket ráteszik a futószalagra, a szalag két oldalán ott állnak a tanárok, és minden órán rászerelnek egy kis tudást a gyerekre. Egy kis matematika, egy kis történelem, egy kis magyar, egy kis biológia. És ez a futószalag megy-megy évek sokaságán át, és a tanárok szerelgetik a tudást a gyerekre. Jó gyerek az, aki hagyja, hogy rászereljék e tudást, nem tiltakozik ellene, és mindazt zokszó nélkül megteszi, amit a szerelővel, a tanárral való együttműködés megkíván.” (Popper Péter)
„A félelem olyan, mint az időjárás. Csak azért, mert esik az eső vagy havazik, én nem mondom le a látogatást, ha már megígértem. Felöltözök, és már indulok is hozzád, akár esik, akár fúj. Meg lehet tanulni, hogy azt fogom csinálni, amit én akarok, még akkor is, ha félek, rettegek vagy hányingerem támad.” (Feldmár András)
