Fajt Alex-interjú

Az Újpest szívében nyílt Eatalia étterem kellemes hangulatot áraszt. Bár csak pár napja működik, olyan otthonos, mintha ezer éve itt lenne: törzsvendégek érkeznek a rendelésükért vagy csak beköszönni. Az üzletet friss pizza illata lengi körbe, a tulajdonos Fajt Alex pedig két különleges pizzát készít: egy céklapüréset, aminek rózsaszín tésztája már első ránézésre felkelti az érdeklődést, és egy chili dzsemes, prosciuttós, fügés ínyencséget. Ameddig a pizzák sülnek, szóba elegyedünk.

Fotó: Neményi Márton

Év végéhez közeledve hogy érzed, hogyan telt számodra a 2022-es év?

Életem legjobb éve volt. Tényleg, minden téren teljesen kiteljesítő volt. Szakmailag nagyon jó sikereket értem el, két sorozatban is szerepeltem, amik számomra nagyon sokat jelentenek, illetve magamhoz képest rengeteget utaztam. Kétszer is voltam külföldön, ami ritkaság nálam. Ezen kívül pedig megnyitott az éttermem.

Ha már étterem, honnan jött az ötlet?

Korábban sokat vendéglátóztam, és szerintem ez illik a stílusomhoz is. Eleve egy olyan ember vagyok, aki közvetlen másokkal és szereti a vendégeket. Mondjuk szerintem nem voltam valami jó munkaerő (nevet). Nem voltam jó felszolgáló, nem voltam jó pultos, nem voltam jó szakács. Vagyis ha jól is végeztem a munkámat, nem szerettem szenvedéllyel, amit csinálok. Viszont mindig is nagyon-nagyon szerettem fellelni olyan helyeket, ahol a különleges dizájn az, ami megfog, a jó kaja és pia megtart, a jó hangulat pedig odavonz. Ezt szinte sehol nem láttam kiteljesedni egészen, ezért csináltam egy saját éttermet, ahol magam alakíthatom ki az atmoszférát. Azt szeretném, hogy ne csak a kaja legyen az, ami megragad az embereknek, hanem a hangulat is, ami az Eataliában van. A festést leszámítva mindent sajátkezűleg, a családom és a barátaim segítségével csináltam, a csempétől kezdve a dekorig. Nagyjából egy hónap alatt alakítottuk át teljesen a helyet.

És miért pont pizza?

Nagyon szeretem a pizzát. Bárhol járok, vagy pizzát vagy rántott húst eszem. Amikor bejártam Észak-Olaszországot, muszáj volt mindenhol megkóstolnom egy margherita szeletet. A legtöbb helyen azt eszem, mert ha az nem jó, akkor mást nem is érdemes megkóstolni. Tényleg, imádom a pizzát.

Aztán amikor covidos lettem, nagyon szerettem volna enni egy jó pizzát, de a kedvenc éttermem nem szállított oda, ahol lakom, ezért kitaláltam, hogy otthon fogok csinálni egyet. Az első pizzám amúgy nagyon rossz lett, de utána megszállottá váltam, és mindenáron el szerettem volna készíteni a tökéletes nápolyi pizzát. Ahogy elkezdtem otthon belemenni egy pizzának az anatómiájába, a pizzatészta készítésébe, rájöttem, hogy mennyire komplex ez a dolog. Nem csak az van, hogy egyszerűen meggyúrjuk és megkelesztjük, és aztán helló, készen van.

Aztán azon kaptam magamat, hogy teljesen lenyűgöz, ahogy keresem a fermentációt és a buborékokat a tésztában. Arra gondoltam: „Úristen, mekkora, gyönyörű szén-dioxid!”

Fotó: Neményi Márton

Miért most nyitottál meg? Nem volt benned egy kis félelem a bizonytalan gazdasági környezet, a rezsiárak miatt?

A nyaram nagyon mozgalmasan telt, de utána ősszel rengeteg időm lett és kerestem az utamat, hogy mit tudnék csinálni. Teljesen random, egy másik projekttel kapcsolatban kerestem helyszínt, elsősorban önkormányzati bérleményt. És akkor találtam meg ezt a kis rétesboltot, ami nemrég zárt be. Még fogalmam sem volt arról, hogy mit akarnék nyitni, de szerettem volna megnézni a helyiséget. Kora ősz volt, amikor eljöttem, szépen hullottak a levelek, sütött a nap. Nagyon megtetszett ez a kis bolt, és kitaláltam, hogy akkor nyissunk egy olasz pizzázót. Csak egy picike helyet, nem is akartam, hogy beüljenek az emberek, csak fogják meg, vigyék és egyék a pizzát. Arra gondoltam, hogy legyen szeletes opció is, mert az nagyon kevés helyen van a városban; a megszokott vékony tésztás helyett pedig inkább szicíliai, vastag tésztás pizzákat csináljunk.

Őszintén szólva nem félek az energiaválságtól, sőt…, van bennem egy olyan, picit szemét gondolat, hogy most fog eltűnni a konkurencia (nevet). A régi éttermek, amik 10-15 éve nyitva vannak, nem tudnak újat mutatni, cserébe növelniük kell majd az árakat. Én nagyon szerencsés vagyok, mert ez egy pici, 19 négyzetméteres helyiség, és minden árammal működik. Bízom abban, hogy tök mindegy, milyen válság jön, meg tudom állni a helyemet a pizzériában.

Fotó: Neményi Márton

Említetted, hogy két sorozatban is szerepelsz. Az egyik már ki is jött az RTL+ felületére, Ki vagy te címmel. Milyen volt, amikor felkértek?

Még a napra is emlékszem, amikor történt. Éppen a tesómmal mentem szolizni (nevet), amikor felhívott az UFA (az RTL tartalomgyártó cége – a szerk.) producere, hogy lenne egy sorozat, amivel kapcsolatban gondoltak rám. Még arról sem volt fogalmam, hogy honnan van meg neki a telefonszámom, de mondta, hogy másnap be kéne mennem egy válogatásra, amit én el is vállaltam. Elküldte a sorozat leírását meg néhány jelenetet, amiből kiderült, hogy egy transznemű karaktert kell játszani. A casting után már másnap hívtak azzal, hogy az enyém a szerep. Nagyon örültem neki, ez volt a legkomolyabb forgatás, amin valaha részt vettem. Maga a forgatás pár hónapot vett igénybe, egy nagyon intenzív időszak volt. Aztán később felkértek egy másik sorozatra is, amiről még nem beszélhetek. Onnantól konkrétan az volt, hogy véget ért az egyik forgatás hajnali kettőkor és reggel már jöttek értem és vittek a másikra. Brutális nyár volt, rengeteget dolgoztam.

Fotó: Neményi Márton

Milyen volt transznemű karaktert alakítani?

Tök vicces volt, mert az elején voltak olyan szereplőtársak, akik nem is tudták, hogy én transznemű vagyok. Mondták nekem, hogy mennyire komoly, hogy férfiként ilyen jól eljátszom a transzneműt. Aztán elmondtam nekik, hogy ez azért van, mert transznemű vagyok. Ezen jókat derültem. Általánosságban úgy voltam vele, hogy ez egy jó lehetőség, mert hiába transznemű karaktert alakítok, el lehet vonatkoztatni ettől, nem minden másodpercben erről van szó.

Örültem, hogy volt lehetőség erre. A karakterem, Gabi jól illeszkedik hozzám, legfeljebb annyi van, hogy kicsit túl nyugodt. Én egy sokkal impulzívabb ember vagyok. A rendezők mindig azt mondták nekem, hogy ő a társaság morális iránytűje – egy nagyon pozitív, önazonos karakter, aki nem veszi fel a többiek beszólogatását.

Fotó: Neményi Márton

Akkor nem volt benned olyan para, hogy beskatyulyáznak és örökre „a” transznemű srác leszel?

Szerintem ez már sokkal előbb megtörtént (nevet). Én már örökké az leszek, bármit is csinálhatok. Szerintem ezt el kell fogadni, hogy én vagyok az ország transznemű sráca. 

Egyszerre rengeteg mindent csinálsz. Hogyan definiálnád magad: színész, étteremtulajdonos vagy valami egészen más?

Minden vagyok, amire Fajt Alex képes. Szerintem nagyon sokrétű vagyok, és minden rétegben kipróbálom magam: egyik sem vagyok, ugyanakkor mindegyik. Nem úgy szeretnék majd meghalni, hogy egy- vagy kétféle ember voltam, hanem úgy, hogy ezerféle. Azt szeretném, hogy ne nagyon tudjak felsorolni olyan dolgot, amit nem csináltam.

Fotó: Neményi Márton

Nem megterhelő ennyifélének lenni? Nem tartasz a kiégéstől?

Szerintem ez már megtörtént. Nem a pizzéria kapcsán, de majdnem minden másban eljött már a kiégés pontja egyszer, de aztán új lendületet kaptam. Azt hiszem, nem lesz olyan, hogy ne találnám fel magamat vagy ne találnék valami újat, valami csábítót. Az éttermet is mindennap újraértelmezem, így el lehet vonatkoztatni a kiégéstől.

Akkor nincsen benned olyan, hogy akkor a következő öt-tíz évben ezt vagy azt fogod csinálni?

Nem, nincs. Olyan van, hogy jelenleg ezzel foglalkozom, és ezt addig csinálom, amíg jól esik. Mindent addig csinálok, amíg jól esik. Utána már tök felesleges. De az éttermet nyilván nem fogom abbahagyni holnapután azért, mert éppen nem esik jól. Ezzel nagyon sok tervem van, és talán több is, mint a színészetben való elhelyezkedéssel.

Fotó: Neményi Márton

Transzneműként, vagy egyáltalán LMBTQ emberként nem könnyű az élet Magyarországon, és az elkövetkezendő pár évben ez valószínűleg nem fog változni. Nem gondolkozol külföldre költözésben?

Nem, azt hiszem, hogy maradok. Egyre több okom van maradni, de egyébként sem vagyok az a feladós típus. Nem látom azt, hogy nekem kint kellene folytatnom. Talán Olaszországba költöznék, de az marad a nyugdíjas éveimre.

Hiába van ellenszél, megyünk előre.

Fotó: Neményi Márton

Mik a terveid a közeljövőre?

A legközelebbi tervem, amit már látok magam előtt, az, hogy elvonulok egy gyönyörű szép erdei faházba, ahol nem látok embert a páromon kívül, és csak pihenek. Chill és semmi más. Ez egy nagyon közeli tervem, de hosszabb távon az is benne van, hogy a pizzériát felfuttatom. Szeretnék azért majd idővel egy kicsit másfelé is nyitogatni, bemenni a centrumba, utána ki Budára, aztán pedig vidéken egy-két helyet nyitni. Azt gondolom, hogy ebből lehet csinálni egy olyan egységet, ami mindenhol működik.