Mindennapok

Anna a nászéjszakáig őrizte szüzességét, végül a házassága bánta

Manapság minden a szexről szól. Lassan nem meglepő az sem, ha arról hallunk, hogy az általános iskola végzősei már elvesztették a szüzességüket, de erről majd máskor. Most inkább a másik végletre tekintenénk kicsit. Azokra, akik kivárják a nászéjszakát, hogy életük párjának adhassák ártatlanságukat.

Szentgyörgyi Edit, párterapeuta

Néhány évvel ezelőtt egy kicsi dunántúli faluból hívott egy fiatal házaspár, hogy rettentő nagy gondjuk lenne, és jönnének minél hamarabb. Pár nappal később meg is érkeztek: szinte még gyerekek voltak, alig múltak 20 évesek. Már az is komoly feladat volt a számukra, hogy elmondják jövetelük okát.

A szex vajon mi?

Kicsit több mint egy évvel korábban házasodtak össze, teljesen tapasztalatlanok voltak, mindkettőjüknek ez volt az első kapcsolata, szerelme. A problémájuk pedig, hogy nem tudták, hogyan is megy pontosan a szex, illetve nem voltak benne biztosak, hogy azt csinálják, amit kellene.

Sanyi mindenkitől azt hallotta, hogy kell hozzá egy kis alkohol, mert úgy könnyebben megy, míg Klári azt a tanácsot kapta, hogy csak gyorsan túl kell esni rajta, meg aztán nem is olyan jó az, még fájhat is.

Bevallom, ahogy hallgattam őket, sok minden megfordult a fejemben. Leginkább az, hogy a 21. században még van ilyen? Akkor, amikor a tévéből, az internetről mindenhonnan csak a szex folyik?

Aztán tovább beszélgettünk, és kiderült, hogy Klárit a nagymamája nevelte fel, nagyon félénk, visszahúzódó lány. Sanyinak van ugyan két bátyja, de ő is eléggé elszigetelten nőtt fel, a szülei gazdaságában dolgozik. Elmondta, hogy rendszerint nem kevés ital elfogyasztása után tett próbát a házasság elhálására, és nem is igen emlékszik, hogy mi történt. Klári pedig örült, hogy igazság szerint Sanyi csak elaludt mellette, mert kinek is lenne kedve a szexhez, ha az fáj, és semmi jó nincs benne. Így aztán el is éldegélhettek volna egymás mellett, ha a nagymama nem faggatja őket állandóan, hogy mikor lesz már gyerek, mert ő még bizony szeretné látni a dédunokáját.

Együtt aztán nekiveselkedtünk, hogy átbeszéljük mindazt, amit manapság már a kisiskolások is tudnak. Na jó, a méhecskéket kihagytuk. Sanyit úgy megizzasztotta a beszélgetés, hogy azzal búcsúzott el: már érti, miért mondják, hogy nem baj, ha iszik előtte egy kicsit.

Néhány hét elteltével újra hívtak, hogy megint eljönnének, ha lehet. Mosolyogva jöttek vissza, és elmondták, hogy működött a dolog, végre oda a szüzesség, és nem is olyan rossz ez az egész. Sanyi elmesélte, hogy most már úgy sejti, olykor csak szájalnak a fivérei, és nem olyan biztos benne, hogy ők tudják, mi fán terem az a szex. (Itt azért megjegyezném, hogy még agglegények a fiúk.) Klárikától is kérdeztem, hogy vannak, mi hozta őket vissza. Nagy, lesütött szemekkel vallotta be, hogy ő szeretett volna visszajönni, mert azt gondolja, hogy talán jó is lehet a szex, és most beszéljük át, hogy hogyan. Mi mindent lehet még csinálni azon túl, amit eddig megtettek.

Azt gondolom, hogy Klári és Sanyi története bizonyos szempontból rendhagyó, hiszen nagyon kevesen lehetnek azok, akik ennyire keveset tudnak a szexualitásról, de igenis jó figyelemfelhívó, hogy vannak, akik a házasságig várnak a szüzességük elvesztésével. Teszik ezt néhányan vallási meggyőződésből, míg mások az igazira, az egyetlenre várnak, aztán vannak, akik egyszerűen már túl sokáig vártak, és 30 vagy 40 felett nem is olyan egyszerű átesniük az elsőn; végül pedig akadnak olyanok is, akik meg csak úgy várni szeretnének az esküvőig.

Jelenet a Kegyetlen játékok című filmből

Az idillikus elvárások csapdája

Ez utóbbi csoportba tartozott Anna és Ádám is. Még a középiskola utolsó évében ismerkedtek meg, majd ötévnyi együttjárás után összeházasodtak.

Anna mindig is úgy tervezte, hogy várni szeretne az első együttléttel a nászéjszakáig, mert édesanyja sokat mesélt neki az ő első varázslatos éjszakájáról, mely úgy vált különlegessé, hogy megvárták vele a házasságkötést. Nem volt ez kényszer Annánál, de a szüleit olyan boldognak, szerelmesnek és elégedettnek látta mindig, hogy azt gondolta, vele és Ádámmal is így lesz.

Sokszor aludtak együtt, csókolóztak, összebújtak, de több nem történt közöttük a nászéjszakáig, mely azonban nem úgy zajlott, ahogyan Anna megálmodta. Sok fájdalom és könny kísért a szüzessége elvesztését. Ádám csak annyit tudott, hogy ennek nem így kellene mennie.

A pár annyira elkedvetlenedett a sikertelenségtől, hogy jó darabig nem is próbálkoztak újra, de a későbbi nekifutások sem voltak sikeresebbek. Végül 10 évnyi sikertelenség után Ádám a váláson kezdett el gondolkodni. Anna, hogy mentse a házasságukat, mely más területen nagyon jól működött, felajánlotta Ádámnak a terápiát. Sajnos azonban ezt a lépést már későn tették meg, elszakadtak egymástól. A szexben megélt kudarcok végül megmérgezték a hétköznapjaikat és az egész házasságukat. Mire terápiára került a sor, Ádám életébe már bekopogtatott egy új szerelem.

Anna utána egyedül vágott bele a terápiába, és sok olyan mozzanatra látott rá, mely orvosolható lett volna. A rossz kezdet, a félresikerült első együttlét Annánál ellenállást indított el, ennek következtében nem tudott ellazulni, nem tudott ráhangolódni az együttlétre, így az fájdalommal járt számára, ezáltal egyre inkább kerülte az intimitást.

A szüzesség elvesztése, legyen bármikor is, nem csupán egy aktus, egy amolyan fel a szoknyát, le a bugyit és legyünk túl rajta dolog. Érdemes ráhangolódni, megismerni a saját testünket és a partnerünkét, hogy tudjuk, mi okoz örömet, élvezetet, hogy az aktus már csak hab legyen a tortán.