Az étel történetéről nincsen konkrét adat, annyi tudható, hogy a parasztkonyha egyik legrégebbi édes süteménye. Csongrád megyében, Szentesen járva sokszor találkoztam vele, és minden alkalommal az állították, hogy csíramálé sehol nincs máshol az országban, csakhogy: mint az a Magyar Néprajzi Lexikonból kiderül, a csíramálé az egész országban ismert, csak éppen, máshol máshogy hívják: például csiripiszlinek, kőtésnek, biracsnak vagy mérának. Ezek után természetesen a szentesiek azt mondták, hogy ez mitsem számít, hiszen úgyis az övék a legfinomabb.
A csíramálé nem más, mint csírázott gabonából készült édes lepény
Az otthon kicsíráztatott gabonát le kell darálni és vízben kiáztatni. Az így kapott fehér színű folyadék a csíralé, amiből liszt hozzáadásával egy hígabb tésztát kapunk, amint majd halvány barnára sütünk a sütőben. A süteményt azért imádják annyian, mert édes, viszont nem tartalmaz egy gramm hozzáadott cukrot sem, ami azért lehetséges, mert a gabonában lévő keményítő a sütéskor szőlőcukorrá és malátacukorrá alakul át.
Fotó: csiramale,hu
Jókai Mór az Aranyemberben úgy jellemzi a süteményt, hogy ’felséges mézédes csíramálé’. De mindemellett, hogy mézédes, még rendkívül egészséges is, hiszen csíráztatott növényből készül, ennek pozitív hatásai pedig ma már közismertek. Jótékonyan hat az emésztésre, segíti a méreganyagok kiürülését a szervezetből, az étel B,- D,-E vitamintartalma nagyon magas, egyszóval tökéletes tápanyagforrás.
Gondolkodj előre
Régebben egy hatalmas tepsivel sütöttek belőle, és tepsiből ette az egész ház a csíramálét, de ma már a piacon könnyen meg lehet venni, ezért kevesen állnak neki, hogy ezzel babráljanak. Az elkészítése egyáltalán nem nehéz, csak kicsit előre kell gondolkodni és résen kell lenni, ugyanis több nap, amíg elkészül. De az biztos, hogy a kísérletnek és szórakozásnak sem utolsó az egész folyamat: a gyerekek élvezettel fogják figyelni, mikor nő ki a búzából a csíra és a végeredménynek is örülni fognak.
A csíramálé az az étel, ami tökéletesen alkalmas arra, hogy egy igazán jó és tápláló édességet készítsünk a gyerekeknek, akik általában nincsenek odáig a ’reform édességektől’.
A csíramálé receptje
- 40-50 dkg búza
- 30-40 dkg liszt
- víz
Elkészítése
A búzaszemeket áztassuk be, majd a vízből kiszedett búzát 2 cm vastagon tegyük egy tálcára és takarjuk le vizes ruhával. A lényeg, hogy kicsírázzanak a szemek: fehér csírából készül a lepény, ha már megzöldül, az nem jó. Ehhez pedig sötét helyen kell tárolni a letakart búzaszemeket és nedvesen kell tartani a ruhát, de ma már csíráztató tálakat és eszközöket is lehet kapni. Amikor kb.5-6 cm-es a fehér búzacsíra, akkor daráljuk le húsdarálón, ha az nincs, botmixerrel is jó, csak előtte össze kell egy nagy késsel darabolni a csírát. Ha ledaráltuk, utána nyomkodjuk ki a levet, majd egy kis pohárnyit tegyünk félre belőle. A péphez egy kis vizet kell adni, majd megint kipréselni teljesen.
A csíraléhez annyi lisztet adjunk, hogy palacsintatészta állagú legyen, ezt öntsük bele a tepsibe, a félretett lét öntsük a tetejére és közepes lángon süthetjük is, egészen addig, míg a teteje világosbarnává nem válik. Ha kész, tehetünk rá egy kis fahéjat is.
