Folyamatos tüntetések, lakossági és szakmai fórumok, viták és persze az utolsó fűszálig átpolitizált Városliget: a legnagyobb aktuálisan futó kormányzati beruházásnak minden pontja ellenállásba ütközött, kivéve egyet. A liget szélén, az állatkert bejáratával szemben sorakozó szedett-vedett bódékkal kapcsolatban senki sem vitatta, hogy menniük kell.
Mentek is, igaz, az ingatlanfejlesztő nem volt éppen előzékeny, 2014 végén megüzente a lakossági gagyival egyébként létező piaci igényt kiszolgáló árusoknak, hogy nincs szükség rájuk. Három hónap múlva elkezdték bontani a bódékat, hogy a helyükre új, letisztult, a Liget-projektbe illő, historizáló pavilonokat húzzon fel.
“Az új és régi épületek körül kialakítandó kerthelyiséges vendéglátóhely a századelő Városligetének békebeli hangulatát kívánja megidézni” – közölte korábban a kivitelező Budai Műemlék Felújító Kft, amely a három pavilonon túl felújította a BSzKRT (Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt., a BKV elődje) téglaépületét is, ami lángososként működik, továbbá az egyik pavilon lufit is árul, így átmentve a lakossági vonalat.
Az épületek stílusa egyszerre magyaros és keleties, jellegzetesen 19. századi, mindegyik tetején félhold.
A magyarázat: az új pavilonok nem is annyira újak: egy nagyon híres építész, a Pesti Vigadó tervezője, Feiszl Frigyes tervei alapján készültek, amelyeket ráadásul csak 2000-ben, véletlenül fedezte fel Hidvégi Violetta levéltáros kutató. “A Magyar Építészeti Múzeum egyik ünnepi kötetébe kutattam 17 évvel ezelőtt, kedvenc bizottságom, a Pest Város Építő Bizottmánya anyagaiból” – mesélte a Magyarország Kúlnak. A Bizottmány volt a korabeli építészeti hatóság, 1861-től a város egyesítéséig, 1873-ig működött, ők engedélyeztek mindent az egyszerű pavilontól a három emeletes bérházig. A levéltáros kutató kedvenc pavilonja egy tizenkét szögletű kioszkterv volt Strohoffer István ácsmester aláírásával, ezt a Kisszigetre, azaz a mai Vajdahunyad Vára helyére szánták.
Egy szombati napon, egész napos kutatás után egy dobozban végül talált öt tervet: két egyszerű pavilontervet, a Strohoffer-féle kioszk rajzát és két akvarellt Feiszl Frigyestől, az ünnepelt építésztől. “Azt gondoltam, tudnak róla, csak valahogy elsikkadt, nem kommunikálták a jelentőséget. Kiderült, hogy nem tudnak róla.” Még a Feiszl életéről és pályájáról szóló könyvekben sincs szó róluk, hiszen egy kutatónak sem jutott eszébe, hogy egy, az akvarellekhez képest nem túl jelentős Strohoffer-pavilontervhez csatoltak volna bármit is az építésztől.
Íme az eredeti Feiszl-terv és az, ami belőle megvalósult. Húzogassátok bátran!
A pavilon ötlete eredetileg Gruber Antal cukrászmesteré, aki 1860-ban szeretett volna felhúzni a Kisszigeten egy kávézót az úri (de legalábbis a Liget látogatóihoz képest egy fokkal úribb) közönségnek. Ekkor szólt Feiszl Frigyesnek a pesti Tanácsban dolgozó bátyja, Ágoston, hogy lenne igény egy látványos pavilonra. Mire Gruber kilobbizta volna, csődbe ment, a terv meg füstbe, míg Voigt Vilmos két évvel később elővette és meg is építtette. A kioszk sikeres lett, az 1885-ös expóra még ki is bővítették, ám a millenniumi kiállítás miatt lebontották az épülő Vajdahunyad vára kedvéért.
A Liget Projektnek pedig kapóra jött pár éve mindez: a híres építész 2000-ben felfedezett terve egyrészt beleillett a kortárs építészetet magyaros nosztalgiával vegyítő Liget-koncepcióba, és még a fenti kalandos történet is járt hozzá. Így nyílt meg most tavasszal a három pavilon.
Most tehát bárki beülhet kávézni vagy fagyizni (Fragola) az egyikbe, vehet designer ajándéktárgyakat a másikban vagy szuveníreket (és részben szintén tervezői cuccokat) a harmadikban. Ami az art shopot illeti: környezettudatos tárgyakat árulnak, amelyek jó részét megváltozott munkaképességűek készítették. Az ajándékbolt előtt kapható lufik egyébként sokkal jobb minőségűek, mint amiket a bódékban lehetett vásárolni, fröccsöntött vízipisztolyt pedig egyáltalán nem találtunk, gondoljon tehát bárki bármit a Liget-projektről, az Állatkert sétányon végre tényleg 2017-et írunk.