Ha nyár, akkor tollaslabda. Csak két ütő és egy pehelykönnyű labda. Ha fúj a szél, akkor sajnos le kell mondani róla, mert elviszi a labdát. De egyébként bármeddig lehet játszani. Reggeltől estig akár. A kezdők jó, ha néhány ütést vissza tudnak adni, a profik a strandon, kis területen, akár százig is eljátszottak. A tollaslabdázás olyan játék volt, amiről senki sem mondott le. Se a gyerek, se a felnőtt. Tollaslabdát minden nyaralásra kötelező volt vinni – nem is igen volt akadálya. Nem került sokba, könnyű volt, csak a labdából kellett több, mert hajlamos volt tetőre esni, fán fennakadni, a szomszéd kertjébe szállni, ahonnan aztán nem mindig volt egyszerű visszaszerezni. A tollaslabdázás lényege, harca az volt, hogy a labda soha ne essen le. Amikor amatőrök játszottak. Versenyszerűen egészen más rá a jellemző, akkor az a cél, hogy a másik ne tudja visszaadni.
Forrás: Fortepan
Forrás: Fortepan
Forrás: Fortepan
Olvass még a tollaslabdáról, sportszerűségben is számon tartanak minket!
- A tollasladbázó sportolónő nemzetközi versenyen adta oda ellenfelének a tartaléktcipőjét
