Amikor még nem volt internet és egy raklapnyi tévécsatorna, akkor sem ült minden gyerek az Egri csillagokkal vagy a Kőszívű ember fiaival a kislámpa fényénél a szabadidejében. Az említett művek persze sokat hozzátettek a szellemi és kulturális fejlődésünkhöz, de a könnyed szórakozás ugyanúgy a mindennapjaink része volt, mint a mai fiataloknak.
Alig vártuk például, hogy megjelenjen a Hahota.
Ez a zsebkönyv méretű kiadvány negyedévente jelent meg, és minden oldalát kívülről fújtuk, annyit forgattuk. Akkori szemmel remek viccek, szórakoztató írások, humoreszkek (akkoriban persze, ezt a szót nem ismertük) voltak benne, kiegészítve néhány minőségi képregénnyel, úgymint a bölcs és jóságos Pif kutya és a gyertyát mindig a két végén égető, morózus Herkules macska eredetileg francia történeteivel. De megjelentek a Hahotában magyar rajzfilmes és karikaturista legendák alkotásai is, Sajdik Ferenc (A nagy ho-ho-ho-horgász) és Dargay Attila (Vuk) is rendszeresen szállították a képes kalandokat.
Az 1980 és 1992 között megjelenő Hahota elég vastag volt, sokáig kitartott az unalmasabb tanórák elviselhetőbbé tételében. Manapság a Vaterán teljes, hiánytalan sorozatokat is kínálnak, az élénk emlékezetű rajongók kereslete miatt ugyancsak borsos áron.
A Kockás képregény-füzet egy fokkal komolyabb volt.
Nagyalakú magazin, tele olyan, kockákba tömörített képes történetekkel, amelyek varázslatos világot teremtettek a visszaemlékezve gyönyörű, ám igazából sokszor unalmas iskolás évekbe. Ebben is volt Pif és Herkules, akiknek kalandjai a frappáns kiszólások és áthallások miatt nem a dedósoknak szóltak, ám Rahan, az ősember nyers vadonjárása vagy Dr. Justice izgalmas nyomozásai letehetetlenek voltak, annak ellenére is, hogy a korabeli hazai nyomdatechnika nem mindig tudott felnőni a képregények világának apró részleteihez.
A Kockást az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat adta ki 1981-től, és bár a rendszerváltás után a Lutra kiadó próbálkozott vele tovább, a klasszikus sorozat megismételhetetlen és pótolhatatlan volt. Sokak gyűjtötték és gondosan megőrizték a számokat, természetesen ehhez is hozzá lehet jutni a börzeoldalakon – jó pénzért.
A Búvár zsebkönyvekkel szórakozva tanultunk.
Noha nem tekinthető magazinnak, hiszen keményfedeles volt és könyvesboltba kellett érte menni, emblematikus és meghatározó tanítói voltak a kornak a kisalakú, vékonyka, ám roppant érdekes Búvár zsebkönyvek. A Móra kiadó sorozata 65 kötetet élt meg 1972 és 1996 között, és népszerűségét jelzi, hogy számos utánnyomással igyekeztek később is pótolni a hatalmas érdeklődést. A nyolcvanas évek derekán jóval 100 ezer példány fölött volt az ismeretterjesztő kiskönyvek példányszáma, ez ma már elképzelhetetlen a kiadóiparban. A főleg képekkel és hozzájuk tartozó rövid leírásokkal egy-egy témát körbejáró könyvek színvolát jól példázza, hogy mindegyikhez szaktekintélyek írták a szövegeket, és művészi színvonalú rajzok (olykor fotók) illusztrálták ezeket.
A Búvár zsebkönyvek tíz éven át tartotta 18,50-es kezdeti árát, pályafutása végén 55 forintba került, de ma is rendelhető utánnyomva az internetes könyváruházakban, 590 forintért láttuk néhány napja.
Tovább nosztalgiáznál?
