Persze az is lehet, hogy egy rejtett tér-idő kapun áthaladva egy párhuzamos valóságba csöppenünk, ha lemegyünk Szentesnél a Tiszához. Olyan különös bája és hangulata van a partszakasznak, ami egy elfeledett kort hoz a jelenbe. Még szerencse, hogy azon a bizonyos tér-idő kapun a telefon is jött velünk, és lett pár képünk erről a világról.
Sznobéria? Nem pálya errefelé, fellengzősködésnek helye nincs, a történet egyszerű: lemész a Tisza-partra, ledobod a törölköződ a homokba, úszol egyet a folyóban, aztán felveszed a papucsod, irányba veszed a büfét, és iszol egy fröccsöt. Kétszázért.
A hagymás és a csalamádés zsíros deszka 120 forint, a melegszendvics bőven 300 forint alatt van, ráadásul sütőben készül. Nem rajtad akar meggazdagodni a büfés.
A magyar Ibizaként emlegetett budakalászi Lupa-tó csillogása nem ér idáig, főleg, hogy a Tisza partja dugig van fákkal, nem sík homok az egész. Itt mást jelent a komfortérzet. A gyerekeknek a játszóteret pár régi játék és a parti sár jelenti, ahogy Szeged mellett, egyes illegál strandokon.
A part menti fák között kétutcányi nyaralósor fut: cölöpökön álló házak és lakókocsik sorakoznak egymás mellett.
hdr
A házak közül párat ki lehet bérelni, és lehet kölcsönözni csónakot is, szombat esténként pedig egy-egy koncertbe is belefuthatunk.
A szentesiek a 70-es évek óta járnak ide. Velük beszélgetve úgy tűnik, hogy mindenki itt tanult meg úszni, vagy itt csókolózott először. A partszakasz alig van kitáblázva, a Google Maps Tiszai-strandként jegyzi.
Belépő nincs, a Tisza partja ugyanis mindenkié.
