Eddig majdnem minden nap elmentem mellette, mégsem vettem észre sohasem. A nagymamám tanácsára aztán egy napsütéses őszi napon nagylányommal leugrottam a 74-es troliról és besétáltunk. Az Állatorvostudományi Egyetem a 7. kerületben bújik meg, parkja valóságos ékszerdoboz a városi forgatag kellős közepén. Kihagyhatatlan séta, ha már megelégeltük a főváros zaját. Biztos vagyok benne, hogy a campus kertje az egyik legszebb zöldövezet, ami Budapesten található.
Kicsit szégyellem is magam, amiért eddig nem tudtam a létezéséről. Minden szeglete egyszerűen mesés a rengeteg csodás növénynek köszönhetően. A még mindig színpompás virágok, októberben néhol sárgás, borvöröses, de még kedvesen nekünk zöldellő növények látványa igazán megnyugtató, harmóniát árasztó. Idilli környezet.
Több szoborral is összefuthatunk rövid sétánk során, most kettőt emelnék ki, amik igazán különlegesnek számítanak. Pogány Gábor Benő szobrászművész másfél éve alkotta meg a kilenc magyar őshonos kutyafajta életnagyságú bronzszobrát. 2016 őszén avatták fel a szoborcsoportot az egyetem kisállatklinikája előtt, ám ekkor még csak négy eb került végleges helyére. A többiek később csatlakoztak az impozáns csapathoz. 2017 októberében volt pont egy éve, hogy mind a kilencen elfoglalták végleges helyüket. Sokáig simogattuk nagylányommal a négylábúakat, és ha már ott voltunk, gyorsan meg is tanítottam neki mind a kilencet. “Mesekutya” – kuncogott a puli és a komondor mellett.
A manapság is népszerű házi kedvenc, a vizsla kivételével Budapest utcáin már csak elvétve látni magyar kutyafajtát. Talán gyerekként vidéken találkoztam utoljára kuvasszal vagy pumival. Pedig a legtöbb faj könnyen alkalmazkodó, rugalmas jószág, városi tartásuk is könnyedén megoldható. Valósággal nemzeti kincsnek számítanak, “önéletrajzuk” telis tele van kiváló “iskolákkal” és jobbnál jobb “gyakorlatokkal”. Csupa pozitív tulajdonságokkal vannak megáldva ezek a négylábúak, így Magyarország méltán büszke lehet rájuk.
Balról jobbra haladva. Felső sor: komondor, rövidszőrű magyar vizsla, pumi. Középső sor: puli, mudi, kuvasz. Alsó sor: erdélyi kopó, drótszőrű magyar vizsla, magyar agár.
Vadászkutyáink
Erdélyi kopó: Kecsessége, eleganciája vakmerő bátorsággal párosul. Játékos, ragaszkodó és szívós kutya.
Rövidszőrű magyar vizsla: Testalkata a szépség és az erő harmóniáját tükrözi. Alkalmazkodóképességének és intelligenciájának hála bárhol megállja a helyét.
Drótszőrű magyar vizsla: Nyugodtsága és rendkívüli szaglása teszi méltán népszerűvé. Gazdájának még a csillagokat is lehozná az égről.
Magyar agár: Nem adja könnyen magát, az ő szeretetéért meg kell harcolni. Éber, értelmes és barátságos. Kimagasló teljesítményével megérdemli, hogy a kanapén fekve fürdőzzön a sikerben.
Pásztorkutyáink
Komondor: Már puszta megjelenése is tekintélyt parancsoló. Mozgása és nem mindennapi bundája igazán látványos. Az őrzés a vérében van.
Kuvasz: Nemességet, erőt és bátorságot sugall. Szabadságszeretete határtalan, mozgásigénye egészen elképesztő.
Terelőkutyáink
Puli: Vitathatatlan, hogy páratlan szőrköntöse teszi igazán különlegessé. Az egyik legintelligensebb kutyafaj, szorgalma és találékonysága kiemelkedő.
Pumi: Mindig tettre kész, energiája végtelen. Gyorsan tanul, és szeret is az “iskolapadban ülni”. Egy igazi kis bohóc, aki mindig örömmel áll a figyelem középpontjában.
Mudi: Mindenre van szeme, mindent azonnal meghall. Egyetlen villanásból ért mindent, számára a gazdi az isten. Vidám, eleven, hosszú életű kutya.
A felelős kutyatartás komoly dolog, senkit nem szeretnék rábeszélni. Sokaknak érthető módon nincs lehetősége megosztani otthonát ezekkel a kedvencekkel. Épp ezért is mindenképp sétáljunk el az egyetem parkjába, ott addig simogathatjuk az életnagyságú kutyákat, amíg csak kedvünk tartja.
A másik igazán különleges szoborral mindjárt a bejáratnál találkozhatunk. Ő Csatlós, az őshonos magyar szürkemarha egyenesen Hortobágyról. Még életében hatalmas elismerést szerzett gazdájának a rengeteg kiállításon elnyert éremmel, kolosszális és magasztos példánya volt ő fajának.
Domonkos Béla szobrászművész 1987-ben készítette el a híres bika életnagyságú mását, s az évtizedek alatt az egyetem egyik méltó jelképévé avanzsált. Az állatorvos tanhallgatók körében elterjedt mendemonda, hogy aki diplomát szeretne, az még csak meg se kíséreljen felülni Csatlós hátára!
Ezt bizony több éves szorgalommal, kitartó munkával és lezárásként egy szakdolgozattal ki kell érdemelni. Diplomaosztó után viszont szinte kötelező felpattanni a bikára és közös fotót készíteni vele.
Ötéves lányomat a biztonság kedvéért nem ültettem fel Csatlósra, hátha egyszer még állatorvos szeretne lenni.
A kalauzolásért köszönet Dr. Cserhalmi Dániel egyetemi docensnek, a Növénytani Tanszék vezetőjének.
