A kunhalmok mesterséges földhalmok, úgy is jellemezhetnénk őket, hogy “mini dombok”. Az elnevezés onnan származik, hogy egy kutató a kunoknak tulajdonította ezeket a képződményeket – mint később kiderült tévesen, viszont a név megmaradt. Nagy részük kb. i.e.2300-tól 750-ig tartó időszakban keletkezett; általában kúp vagy félgömb alakúak, átmérőjük 20-90 méter, magasságuk pedig fél és 12 méter közötti.
A Hortobágy legmagasabb pontja, a 104,8 méteres Bürök-halom. Fotó: MTI / Czeglédi Zsolt
Kéziratos térképek szerint a történelmi Magyarország területén 40 ezer lehetett, de mára már csak 1300-1700 maradt meg, leginkább az Alföldön. Pusztulásuk oka egyrészről a földművelés (beszántották a halmokat), másrészről az urbanizáció (építéskor elhordták a földet). A sárrétudvari Balázs-halmot háromezer szekérrel vitték el egy hídépítéshez 1910-ben, a föld alatt pedig egy fatrónon ülő, prémbe burkolt csontvázat találtak. Az értékes leletnek szerencsére nem lett semmi baja, de pont az ilyen esetek miatt a régészek elkezdtek kampányolni a kunhalmok védelme érdekében.
A halmoknak többféle funkciója létezhetett a történelem során, de a legtöbb esetben még mindig nem tisztázott az építés eredeti célja.
Szolgáltak lakóhelyként, pogány szertartások színhelyeként, kivégzési dombként, őrhelyként, háború miatt kialakított tömeges sírként, ’exkluzív’ temetkezési helyként, valamint a településhatárok kijelöléseképpen.
Mivel gazdag törzsfőnökök és fejedelmek sírját is őrizhetik a dombok, ezért mesés gazdagságról, legendás ereklyékről álmodozó kalandorok előszeretettel ástak a halmok környékén.
Kunhalom a hortobágyi mocsarak közelében. Fotó: MTI / Czeglédi Zsolt
Pénzásó Pista
Az egyik leghíresebb “magyar Indiana Jones” története máig él a tiszafürediek emlékezetében. Ráadásul ő sokkal vagányabb is volt, mint Indy, hiszen emberfeletti táltos képességekkel is rendelkezett.
Pénzásó Pista 1860-ban született, 79 évesen halt meg és az egész életét annak szentelte, hogy felderíti a környező kunhalmok alatt rejtőző kincseket. Erre állítólag három módszere volt: lefeküdt a kunhalom tetejére és megálmodta; egyenesen belelátott a földbe; avagy a ’tudóskönyvében’ olvasta. Számtalanszor elmondta a füredieknek, hogy az egész ügy nagyon egyszerű, hiszen csak egy földalatti vasajtót kell megtalálni (ami majd rögtön kinyílik, hiszen ő tudja a varázsigét), az ajtón pedig csak át kell sétálni egy gyönyörűséges rétre. Igaz, itt meg kell küzdeni az ott élő tüzes bikával vagy sárkánnyal, de aggodalomra semmi ok, hiszen ő legyőz minden félelmetes lényt. Ezután máris hozzáférhetnek majd a sok gyémántot, aranyat őrző barlanghoz.
Forrás: mek.oszk.hu
Ha most azt gondoljuk, hogy Pénzásó Pista csak egy helyi bolond volt, nagyot tévedünk. Ugyanis a helybeliek nagy becsben tartották, etették-itatták és persze féltek tőle, hogy rontást hoz a házhoz. Úgy tartották táltos, mivel foggal született és emberfeletti képességei voltak. Tudott szelet, vihart előidézni, forgószéllel repülni, parancsolni a lovaknak és birtokolta a jövőbe látás tudományát is.
Persze Pénzásó Pistának a nagy kincsvadászat és táltos tudása mellett sem volt soha pénze. Ezt az ellentmondást azzal magyarázta, hogy sok gazdag sírt megtalált, de régi pénzhez táltos nem nyúlhat. Állítólag néhány tárgyat bevitt a múzeumba, ami bizonyította a helyiek szemében Pénzásó Pista sikeres működését. A helyi folklór szerint Pista ’karrierjének’ az vetett véget, hogy ellopták a táltos könyvét, ezért eltűnt a tudása. Illetőleg sok gonoszság érte Pistát (becsapták azok, akiket elvezetett a kincsekhez), akinek emiatt a különleges ereje is elszállt.
Persze nem Pénzásó Pista volt az egyetlen kincsvadász, hiszen titokban még most is sokan keresnek mindenféle értékes relikviát a halmok alatt. Állítólag valamelyik kunhalom rejti Attila hun vezér sírját, illetve Attila fapalotájának a helyét, ahol Krimhildával egybekelt. A mai napig számos történet szól az alföldi megyékben arról, hogy valaki egyszeriben meggazdagszik, mert a kutyája előkapar valamilyen értékes tárgyat föld alól.
Mindenestre a kincskeresést nem ajánljuk senkinek, ugyanis a kunhalmok már országos jelentőségű védett természeti területnek minősülnek, a törvény természeti emlék kategóriába sorolja őket. Vagyis: felmászni és pihengetni a dombokon, aranyról álmodozni rajtuk lehet, de széttúrni őket nem.
Forrás:
Füvessy Anikó – Szilágyi Miklós szerk.: Fejezetek Tiszafüred folklórjából (Tiszafüredi Tanulmányok 3. Szolnok, 1989)
