Gyerekkoromban minden hétvégén a Városligeti Műjégpályán róttuk a köröket a nővéremmel, anya pedig órákon át toporgott a pálya szélén és nézte, ahogy esünk-kelünk, suhanunk.
Reggeltől estig koriztunk, csak ebédelni álltunk meg, mégsem fáztam soha.
Persze be voltunk öltöztetve, mint aki a Holdra készül: a dédim kötötte űrhajós sapkám folyton szorított az államnál, és szúrta a homlokomat. A tesóm is hasonlóan érzett.
Ők nem mi vagyunk. Fotó: Fortepan
Ha levettem a kabátomba fűzött kétujjas kesztyűm, igazi türelemjáték volt, mire visszarángattam a kezemre. A tesóm is hasonlóan érzett.
Visszatérő
Rég koriztam már, aminek két egyszerű oka van:
- felnőtt lettem, és és télen mindig fázom,
- és hát egyedül nem is annyira jó móka körbe-körbe suhanni.
Nagylányom tavaly már pedzegette, hogy vigyem el a műjégre, de valahogy elmaradt, akadt is némi lelkiismeret furdalásom emiatt. Idén viszont már nem volt kibúvó, sőt azt kérte, kettesben menjünk, és amíg mi eltöltünk egy didergős anya-lánya napot, addig két bölcsis tesója tartson apanapot.
Belementem. Mi az hogy? Vettem egy pár gyerekkorcsolyát és nekiveselkedtünk.
Tizenöt éve nem tettem a lábam se mű, se igazi jégre (illetve tavaly Szilveszterkor rámerészkedtem a befagyott Velencei-tóra, de beszakadt alattam, és térdig csuromvizes lettem). Abban bíztam, a korizás olyan, mint a biciklizés, a lovaglás vagy az úszás, azaz képtelenség elfelejteni. Háááát…
Korcsolyázók a Vajdahunyadvár épületegyüttese előtt, a budapesti Műjégpályán. Fotó: Faludi Imre, MTI
Honnan? Miért?
De mégis kiknek köszönhetjük ezt a téli sportot? Utánanéztem: kezdetben egy acél talpfára erősítettek vastagabb szíjakat, s ezt erősítették a lábbelikre, de találtak régészeti leleteket a korai kőkorszakból is.
Itt rénszarvas vagy ló csontokat rögzítettek a lábakhoz, aminek egyetlen célja volt: a minél gyorsabb továbbhaladás. Az 1300-as években csak az egyik lábra kötötték ezt a fajta korcsolyát, a másikkal lökték magukat. Ugyanebben az időben megjelentek az első fából készült darabok, amiket már vasakkal erősítettek meg.
A hollandok használták először az élvezet kedvéért a korit, és már jéghokihoz hasonló versenyeket is rendeztek a befagyott tavakon. Az első fémből kovácsolt korcsolya csak a 19. században jelent meg.
A Városligeti Műjégpálya megnyitása körüli időkben a pesti hölgyek és urak ilyen koriban csúszkáltak
A Városligeti Műjégpálya 1870. január 29-én nyitotta meg a kapuit, ám ekkor még sokkal kisebb volt, mint most, a megnyitó után pedig hamar zsúfolásig telt. A pesti hölgyek és urak egyszerűen rajongtak a korcsolyáért. Csak néhány év kellett, és Lechner Ödön tervei alapján megépült a műjég főépülete.
A Műjégpálya előtti sor 1977-ben. Fotó: Fortepan / Urbán Tamás
Innentől kezdve nemcsak a lelkes korisok jártak oda, hanem az egyszeri betérők is.
Az emeleten zenekar játszott, forralt bort, kalácsot árultak, a korcsolyázás társasági esemény volt.
A II. világháború a műjégpályát sem kímélte, a földdel tették egyenlővé a teret, de 1968-ban beindultak a munkagépek, megnövelték a jégfelületet, és újra felépítették Budapest egyik ékességét.
Mivel nagylányom csetlő-botló kezdő, és én sem vagyok egy Katarina Witt, ezért a komoly Városligeti Műjégpálya helyett kerületünk ingyen használható pályáját választottuk. Miután majd’ megfagytam, igyekeztem arra gondolni, hogy bizony a
korcsolyázás egy igazán komplex sportág: erősen megdolgoztatja a combot és a farizmokat, erősíti az ízületeket, jó hatással van a szív -és érrendszerre, enyhülnek az asztmatikus tünetek. Fejleszti a koordinációs képességet, valamint az egyensúlyérzéket.
Hamar belejöttünk, és azt hiszem, az egyik legszebb karácsonyváró program volt a nagylányommal kézen fogva suhanni a jégen. Közben karácsonyi dalokat hallgattunk, többször elestünk, majd egymásba kapaszkodva feltápászkodtunk. Miután pirosra koriztuk az arcunkat, didergő kezekkel hörpintettem be egy forralt bort, a lányom pedig egy citromos teát.
A korcsolyázás elengedhetetlen kelléke, a forralt bor. Fotó: Mohai Balázs, MTI
Az utolsó pillanatban ugyan, de kitaláltam, mit kérek a férjemtől karácsonyra: egy jégkorcsolyát. Nagylányunknak már megvettem, és jövőre együtt elvisszük kislányomat és kisfiamat is. Gyerekekkel vagy nélkülük, egyedül vagy szerelmesen andalogva, de menjetek ti is korizni! Még idén legalább egyszer próbáljátok ki!
