Halálos ágyán válni akart, és új életre készült Kosztolányi Dezső

Jómódú polgárcsalád sarjaként látta meg a napvilágot. A keresztségben a Dezső, István és – igazodva a nemesi família szokásaihoz – az Izabella nevet kapta. No meg irigylésre méltó nevelést: apai nagyapja – aki az 1848-49-es szabadságharc egyik veteránja volt, parolázott Kossuthtal és Petőfivel – nemcsak írni és olvasni tanította meg, hanem angolul is.

Példás iskolai előmenetele megtorpant, amikor majdnem rárontott magyartanárára, és emiatt kicsapták a gimnáziumból, de végül magántanulóként sikeresen leérettségizett, és 1903-ban beiratkozott a pesti bölcsészkar magyar-német szakára.

A biztonságot jelentő, de saját bevallása szerint eléggé unalmas alföldi hétköznapok után azonnal beszippantotta őt a főváros pezsgése. Az egyetemen életre szóló barátságot kötött Babits Mihállyal, Juhász Gyulával és Karinthy Frigyessel – utóbbinak más szerepe is volt Kosztolányi életében, de erről később…

Fotó: Wikipedia / Emil Isaac

Adytól megkapta

Már a középiskolában kitűnt tehetségével, és nem is kellett sokáig várnia a debütálásra: 1901. október 26-án adta közre Egy sir című versét a Budapesti Napló. Négy évvel később már főállású munkatársa lett a lapnak, emiatt – családja nagy bánatára – nem is tette le a szakvizsgát az egyetemen. Két évvel később jelent meg első verseskötete, a Négy fal között, amit osztatlan elismerés fogadott, de a kor költőfejedelme leszólta,

Ady Endrétől fagyos kritikát kapott.

Évtizedeken át hordozta lelkében ezt a sebet, és tucatnyi írásában ekézte Ady munkásságát. Pedig a siker egész életében társa maradt, hazai és külföldi elismerések sora érte utol: a közönség valósággal falta írásait. A Magyar Pen Klub elnökévé választották, XI. Pius pápa magánkihallgatáson fogadta őt, Párizsban pedig megkapta a francia becsületrendet.

Nő, nők

1910 telén, a Vígszínház egyik előadásának szünetben bemutattak neki egy kissé habókos, kevéssé sikeres, de igen ambíciózus színésznőt, Harmos Ilonát. Túlzás lenne állítani, hogy azonnal egymásba habarodtak. Kapcsolatuk első három éve állandó viaskodással, szakításokkal és újrakezdésekkel telt el, mígnem 1913-ban egybekeltek, két évvel később pedig Ilona fiút szült Kosztolányinak. Akit ez az örömteli tény sem villanyozott fel annyira, hogy felhagyjon kedvteléseivel: több szerelmi viszonya volt egy időben, ráadásul pénzért is vásárolt magának pillanatnyi élvezeteket. Ezzel együtt az író-költő múzsaként folyamatosan maga mellett akarta tudni nejét is, akire komoly hatással volt a munkássága.

Olyannyira, hogy Ilona felhagyott a színjátszással, és írni kezdett. Riportokat és novellákat jelentetett meg Görög Ilona álnéven, amit férjétől kapott. Több közös projektjük is volt: német, angol és francia színdarabokat és prózát fordítottak magyarra, mégsem éltek boldogan, amíg meg nem haltak. Ilona arról az apróságról soha nem szólt férjének, hogy még a megismerkedésük előtt szoros kapcsolatban állt

Kosztolányi legjobb barátjával, Karinthy Frigyessel.

E kapcsolat természetéről rengeteg találgatás látott napvilágot. A tágabb család és a baráti kör egy része biztosra vette, hogy Ilona halálosan szerelmes volt Karinthyba. A szóbeszéd hálás beszédtémát szolgáltatott a pesti kávéházakban is, de ez még nem feszítette szét a házaspár életét.

Váltás

Kosztolányi 1933-ban vörös foltot fedezett fel az ínyén, később a vizsgálat megerősíti a szörnyű gyanút: rákban szenved. Műtétek sorozata következett itthon és külföldön egyaránt, a rettenetes beavatkozásokat 1935-ben a visegrádi újságíró-üdülőben próbálta kipihenni. Napfürdőzés közben a teraszon megismerkedett a törékeny Radákovich Máriával, és azonnal szerelembe esett. Hozzá írta talán legszebb költeményét, a Szeptemberi áhítatot.

A végzetes betegség mellett a depressziótól is szenvedő Kosztolányit szinte ifjonti lelkesedés öntötte el, miután Mária viszonozta érzelmeit: a költő azonnal válni akart és új életet kezdeni immáron új szerelmével, felesége viszont tudomást szerzett a románcról, és a lehető legalpáribb stílusban követelte riválisától, hogy tűnjön el a színről:

Maga szerencsétlen, tájékozatlan lúd, ha én magát még egyszer meglátom az erkélyén szenvelegni, ha maga még egyszer csak egyetlen izenetet, levelet, apróhirdetést vagy csak jelt is ad vagy jelet elfogad az én szerencsétlen, haláltól és öregségtől – sajnos joggal – rettegő, gyönge jellemű uramtól, akkor én magát a nyílt utcán, a fia szeme láttára összeverem, mint egy haszontalan, rossz és ostoba dögöt, de az is lehet, hogy lelövöm, mint valami veszett kutyát 

– írta levelében, de ekkor már nem volt sok hátra a tragikus végjátékból. Kosztolányi még vállalkozott egy utolsó útra: Stockholmba utazott feleségével rádiumkezelésre, de ez sem segített. 1936. november 3-án, mindössze 51 évesen feladta a küzdelmet.

A Nyugat első nemzedékének klasszisa fájdalmasan rövid, viszont kifejezetten termékeny és fordulatos életet élt. Emlékezzünk rá azzal a tíz szóval, amely szerinte a magyar nyelv legszebbjei közé tartozik:
láng, gyöngy, anya, ősz, szűz, kard, csók, vér, szív, sír.