Annak idején nem kellett sok minden ahhoz, hogy gyerekként jól érezzük magunkat: valahogy könnyebben feltaláltuk magunkat, és kevesebb is elég volt a boldogsághoz. Vannak persze olyan játékok, amiket sikerült átmentenünk a rendszerváltáson túlra is, és az ugróiskola mellett az egyik ilyen a talicskázás.
Miközben tenyerünkkel a talajon támaszkodtunk, egyik társunk a bokánknál megfogta lábainkat, majd úgy, mint a talicska két szárát, megemelte, aztán elkezdett tolni, és indulhatott a talicskázás. Ugyanúgy, ahogy sok retró játéknál, észérvek talán nem is léteznek, miért volt jó talicskázni, de az biztos, hogy nagyon szerettük!