A vidéki parasztházakban a sublót volt az egyik (ha nem az egyetlen) tárolószekrény, és sokféle elnevezése létezett: komód, kaszni, fiókos kaszten, kasztni, sublat. Rendszerint a ház ún. szentsarkában helyezték el, és ezen a fiókos szekrényen állt sok helyen a házi oltár, fölötte tükör vagy szentkép lógott. Mivel nagy és praktikus tárolónak számított, hamar elterjedt: ebben tartotta dédnagymamánk a menyasszonyi kelengyét, de itt kaptak helyet a törölközők, a terítők és a fehérneműk is.
Mivel ez a retró bútor nagyméretű volt, jól lehetett pakolni rá, így ha nem házi oltárt alakítottak ki a tetején, akkor az asszonyok különböző csecsebecséi és családi fényképek kaptak helyet rajta. Létezett külön sublótterítő is, ami szebbé, díszesebbé tette az egyébként sötét, masszív bútordarabot.
