A Gazdálkodj okosan! című társasjáték Monopoly híján a Kádár-éra egyik kedvelt játéka volt – a szocializmus dicső éveiben mégsem járhatta, hogy holmi imperialista vívmányt áruljanak itthon. A népszerű társasjáték előtt persze még létezett a Capitaly, amit az 1940-es években hoztak forgalomba, de a közös vagyon elve nem engedhette meg, hogy egy játékban kifejezetten az üzletre helyezzék a hangsúlyt, és a tervgazdálkodás gyermekeit a magánvagyon megszerzésére és gyarapítására ösztönözzék. Kellett valami, hát jött a rendkívül kreatív elnevezésű Teljesítsd a tervet!, majd a Gazdálkodj okosan!.
1966-ban látott napvilágot az első széria: a játékhoz nem kellett mérnöki diploma, leginkább a vakszerencsén múlott, hogy hamar lett-e szövetkezeti lakásunk, vagy nem, de a köröket róva idővel minden játékos a mezőről „négy fal közé” került, és ha nem nyerte meg a szobabútort szerencsekártyával, akkor idővel meg tudta venni 25 ezer forintért. A játék lényege volt, hogy tisztességesen haladva igenis elérheted a célod.
Körönként fix összeg járt, és ha olyan mezőre léptünk, ahol magas kamatot kaphattunk (kötelezően megvásárolandó) betéteink után, megnőtt a vagyonunk, jelentősebb veszteséget pedig akkor érhettünk el, ha nem kötöttünk biztosítást, és leégett a házunk. A kilépéshez persze könyvutalvány is kellett, mert a népnek művelődnie kell, a játékmezők mozgásra, kirándulásra ösztönöztek, és már gyerekként megtanultuk, hogy a szalámi bizaony drága dolog, mert ha élelmiszert vettél, kemény 800 forintot fizettél a banknak kasszának.
A rendszerváltásig több mint 1 millió példányt adtak el a Gazdálkodj okosan!-ból, ma is fellelhető a háztartásokban. Anyagból volt, bírja az idő múlását, nem foszlik.
