A régi öregektől gyakran hallhattuk anno azt a fajta kedves szitkozódást, amivel ugyan kedvesen, de mégis melegebb éghajlatra küldtek el minket. Az „elmész te a pitlibe” hallatán tudtuk, hogy nem komoly a haragjuk, de azon talán el sem gondolkoztunk, mi is az a pitli. Pedig ha nagyszüleink vidéken, pontosabban falun éltek, és még háziállatokat, nevezetesen teheneket is tartottak, akkor a pitli minden nap végén előkerült, így akár mi is találkozhattunk vele.
A híres, neves pitli
A pitlinek, vagy más néven a fejősajtárnak fontos szerep jutott a fejésnél, jellemzően fehér, bordó vagy kék színekben juthattak hozzá a piacon a falubéliek.
