A fotográfia lényege, hogy van egy lyuk, azon bemegy a fény, és a lyuk mögötti felületre vetíti azt, ami a lyuk előtt van.
Oké, egy „kicsit” leegyszerűsítettük, természetesen némileg összetettebb a folyamat a két- és háromkamerás, AI-vel, százezer effekttel és szelfiszépítő funkcióval felszerelt okostelefonok világában, de az alapötlet mégiscsak ez. Egyébként volt idő, amikor ez nem számított leegyszerűsítésnek: a fotográfia kezdeti évtizedeiben tényleg csak egy lyuk volt, amin bejött a fény – például azért, mert az egészet eleve úgy fedezték fel, hogy valaki véletlenül észrevette, hogy a kis lyukaknak van egy olyan tulajdonsága, hogy vetítenek. Ezért hívjuk ma az első, kezdetleges fényképezőket lyukkameráknak: ezekben még lencse sem volt, hanem tényleg csak egy lyuk. Macerás volt velük képet készíteni (például azért, mert nagyon sokáig, órákig vagy inkább napokig kellett beengedni a fényt, hogy látható képet kapjunk), az ilyen fotók azonban mai szemmel is csodálatosak.
Ehhez a „technológiához” tért vissza Deim Balázs, aki művészként egy egész sorozatot állított ki a bázeli Art Capitalon. (A hírek szerint egészen nagy sikerrel, azóta egy csomó helyre hívják.) Természetesen nem egyszerű lyukkamerás fotókról van szó, a projektbe ugyanis poszt-posztmodern csavart csempészett:
sörösdobozokat alakított át lyukkamerákká, felragasztotta őket Budapest különböző pontjain, és hagyta, hogy megszülessen bennük a kép.
A Surveillance System (Térfigyelő rendszer) című projekt képein sem emberek, sem állatok, sem járművek nincsenek, csupán a terek. Illetve ott vannak mind, csak annyira hosszú, több hónapos (!) záridővel dolgozott a fotóművész, hogy a lyukkamerák gyakorlatilag nem rögzítettek semmit, ami mozgásban volt. Így lehetséges az is, hogy a képeken sem nappal, sem éjszaka nincs (pontosabban egyszerre van rajtuk minden napszak), furcsa, földöntúli fényben úszik az elhagyatott vidék, amelyek lehetnek Budapest emblematikus terei is, akkor is nehezen felismerhetők. A dobozokat villanypóznákra, lámpákra erősítette, tehát magasabb pontokra, mint ahonnan mi az utcákat járva a fővárost szemlélni szoktuk – így pláne rideg, távolságtartó stílust kap a sorozat, amelyet korábban Bécsben és Luxembourgban is kiállított már.
Igen, tudjuk, tele van az internet „Budapest, ahogy még biztosan nem láttad”-fotókkal. De ezek most tényleg olyanok, ígérjük. Érdemes kattintani.
