Ahogy arról mi is beszámoltunk, kedden fél Budapestet lezárták, mert robbanótestet találtak a Duna mélyén, az Erzsébet híd budai hídfője közelében. A második világháború óta eltelt évtizedekben sorra kerültek elő a fel nem robbant bombák a folyóból – nem véletlenül, hiszen 1944 decemberében az ostromló szovjet csapatok a nehézlövegeken, harckocsikon és gyalogságon kívül bombázókkal is támadták a várost, szövetségeseik légi erejétől is hathatósan támogatva.
December 30-án a szovjetek ezer löveggel indítottak háromnapos tüzérségi előkészítő támadást Budapest ellen. Amikor éppen nem szóltak az ágyúk, jöttek a légitámadások: a városban szorult civilek nagy része, közel egymillió ember kénytelen volt a pincékben, óvóhelyeken meghúzni magát.
Január 5-én a szovjet csapatok már Zuglónál jártak. Egy nappal később Soroksár és Kőbánya is a kezükre került, 9-re elesett Kispest és Újpest is. Közben a román 7. hadsereg már a Városligetben harcolt: elfoglalták az Angolparkot és a Széchenyi fürdőt; az Állatkert állatainak többsége elpusztult a harcokban.
Január 15-én a szovjetek már a Nyugatinál jártak. Az utolsó rohamot január 17-én indították, másnapra egész Pestet elfoglalták.
A visszavonuló német csapatok január 14-18. között sorban felrobbantották a korábban aláaknázott budapesti hidakat. Közben a szovjet gépek válogatás nélkül bombázták a menekülő katonákat és civileket, súlyos veszteségeket okozva. A hidak lerombolása nem torpantotta meg érdemben az offenzívát, január 29-én elesett a Margit-sziget, egy nappal később pedig már a Várhegyért folyt az öldöklő harc a Széll Kálmán téren.