1931. szeptember 13-án egész Magyarországot megrázta a hír, ami a biatorbágyi merényletről számolt be. A merényletben 22 ember lelte halálát, ami után statáriumot, azaz gyorsan ítélő bíróságot vezettek be: az így meghozott ítélet ellen – ami általában halálbüntetés volt – fellebbezésre, kegyelemre nem volt lehetőség és a végrehajtásra is haladéktalanul sor került. A völgyhíd vasúti sínjeinek felrobbantása a mozdonyvezető életét is kioltotta, aki a bajt azonnal észlelte, és késlekedés nélkül fékezett: neki köszönhetően a vonat hátsó kocsijai sértetlenül fent maradtak a hídon. A vasúti menetrend szerint a robbanáskor egy tehervonatnak kellett volna áthaladnia a völgyhídon, azonban késése miatt a Budapestről Bécs felé közlekedő személyvonatot előre engedték, így azt érte a szerencsétlenség.
Vasúti viadukt az 1931. szeptember 13-i merénylet után Forrás: Fortepan
A merényletet egy Bécsben élő kereskedő, Matuska Szilveszter vállalta magára, akit életfogytiglani börtönbüntetésre ítéltek. A statárium a letartóztatása után is érvényben maradt, és a rögtönítélő bírósággal a kormányellenes szervezkedéseket igyekeztek kiszűrni: a KMP vezetőit, Sallai Imrét és Fürst Sándort is halálra ítélték, majd kivégezték. Akkoriban széles körben elterjedt, hogy az akciót valójában Gömbös Gyula honvédelmi miniszter szervezte Horthy Miklós kormányzó jóváhagyásával, hogy pozíciójukat megerősítsék Károlyi Gyula miniszterelnökkel szemben. Ezt a feltételezést több, a merénylet körüli tisztázatlan körülmény is alátámasztotta, azonban valójában soha nem találtak arra bizonyítékot, hogy pontosan kik voltak a merénylet résztvevői. Matuska 1944-ben a Vörös Hadsereg bevonulásakor keletkezett zűrzavarban megszökött, és eltűnt.
Vasúti viadukt az 1931. szeptember 13-i merénylet után Forrás: Fortepan
Vasúti viadukt az 1931. szeptember 13-i merénylet után Forrás: Fortepan
Vasúti viadukt az 1931. szeptember 13-i merénylet után Forrás: Fortepan
Vasúti viadukt az 1931. szeptember 13-i merénylet után Forrás: Fortepan
