Ha egy zenész, egy színész hosszan tartó betegségben szenved, akkor nem tud fellépni, és nincs bevétele. Ha nem támogatják, akkor nem tudja fizetni a számláit és az orvosát. A Fábián Juli Emlékalapítvány rajtuk segít, az idei Random Shooting Day kiállítás bevételét nekik ajánljuk fel
– mondja Koczka, akit Lakatos Márk stylisttal egy időben, a Megasztár 2003-as első szériájának fodrászaként ismert meg az ország. A Random Shooting Day-nek az adomány „csak” a hozadéka, az egész projekt egy amolyan művészeti összefogásnak, társas alkotásnak indult, miután két évvel ezelőtt Koczka élete (miként ő fogalmaz) „mélyrepülésbe” fordult. „Hosszú éveken át együtt dolgoztam egy kolléganőmmel a Liszt Ferenc téren, aki egyszer csak leült elém, és közölte, hogy kiszáll az üzletből. Három hónapom volt új helyet találni, és nyitni egy legalább ugyanolyan minőségű szalont. Közben eltelt két nap, amikor belemerültem a gondjaimba. Írtam egy listát, hogy mi számít jónak és rossznak az életemben, az összegzésből pedig rájöttem, hogy igazából nincs baj: szeretem az életemet, szeretem a szakmámat, szeretem a vendégeimet, és szeretek bejárni dolgozni. Csak egy valami hiányzott: a napi rutinon túli szabad alkotás. Akkor már jó ideje nem vállaltam divatfotózásokat, a divatfotó pedig általában szabad alkotás.”
Koczka sokat beszélgetett kollégákkal és a divatvilág iparosaival: kiderült, hogy mind egy cipőben járnak, és hogy igény bőven lenne kreatív munkára, de az idő, hát az kevés. „Mindenki a számlákkal jött, meg a rezsivel, és közben sajnálkozott. Elkezdtem gondolkozni, hogy mégis miként lehetne tető alá hozni valamit, hogy ne csak a verkli legyen. Ekkor jutott eszébe a Random Trip, és rájöttem, hogyan lehet ezt a mi szakmánkra lefordítani.”
Mi az a Random Trip?
A Delov Jávor és DJ Q-Cee szervezte bulikon mindig más zenészek játszanak együtt. A magyar könnyűzenei élet krémje lép színpadra, előfordulhat, hogy például a Supernem gitárosa egy Irie Maffia MC-vel zenél.
Indításként Koczka írt egy sornyi stylist, sminkes, fotós és modellügynökségnél dolgozó ismerősének, és elmesélte, hogy azt szeretné, ha az általa kijelölt napokon (ez minden hét csütörtökét jelenti) lenne egy fotózás, ahol mindig más szakmabeliek dolgoznának együtt. Kaposi Judit stylist például pont így került be. „Koczka megkeresett, hogy szeretne létrehozni egy új, addig ismeretlen együttműködést a hazai kreatív szakemberek között. Tetszett a célja, hogy kiszakadjunk a napi rutinból és új emberekkel dolgozzunk együtt, és hogy teljesen szabadon, hétről hétre saját ötleteket valósítsunk meg. Megtisztelőnek éreztem a felkérést” – mondja. Bár szabad alkotásról van szó, a koncepció mögé szabályrendszer kellett, amit a jelenleg százhúsz tagot számláló társulás következetesen be is tart.
A szabályok nagyjából a következők:
- Csütörtökön a modellügynökség küld egy képet, ami bekerül a Random Shooting Day zárt Facebook-csoportjába.
- A képet „lecsaphatja” bárki. Fotós, sminkes, stylist, tényleg bárki.
- Az illető vasárnapig megálmodja a koncepciót, majd aznap megosztja Koczkával.
- A koncepciót Koczka hétfőn felteszi a Facebook csoportba, és „lecsapnak rá” a hiányzó szakemberek.
- Hétfőn elkezdik megszervezni a csütörtöki munkát.
- A hajat Koczka csinálja.
A modellügynökségek felé nincsenek igények, jöhet kezdő vagy profi modell is: méret, szem- és bőrszín nem számít, a lényeg, hogy csütörtökönként küldjenek egy embert, és utána eljöjjön a hétfő, ahol már egy szűkített csoportbeszélgetésben megbeszél mindent a heti aktuális csapat. A megkérdezett személyek egyöntetűen állítják, hogy kizárólag kreatív vita fordult elő az előkészületek és a fotózás során, Kaposi ehhez hozzáteszi, hogy mindenki a maximumot szeretné kihozni minden egyes anyagból. „Nagyon erős és impulzív személyiségek dolgoznak együtt” – magyarázza.
A Random Shooting Day éppen ma fotózza a nyolcvanharmadik sorozatát, azaz a mai a nyolcvanharmadik probléma- és konfliktusmentes csütörtök. „Innen mindenki úgy megy haza, hogy akar jönni következő héten is” – mondja Koczka, ehhez pedig Máthé Krisztián fényképész hozzáteszi, hogy szerinte a stáb motiváltsága nagy előnyt jelent. „Ezek mind szerelemprojektek, és nem muszájból csináljuk” – mondja. A megkérdezettek kollektíven bólogatva mondják, hogy
itt úgy akarja mindenki a legjobbat adni magából, hogy egy fillér nem jár érte.
De mire jó ez a sok fotó?
Például arra, hogy a társulás tagjainak a portfólióját építi, mivel bárhol felhasználhatják a Random képeket – csak a kereskedelmi célú felhasználás tilos, hacsak nem közös döntés eredménye. Pénzt például egy esetben kaptak képért, amikor a Frida Kahlo ihlette fotó felkerült a HVG Nők kiadványának címlapjára, az érte kapott honor viszont a közös kasszába ment. Kahlót egyébként Lukoviczki Réka „testesíti meg”, őt Kaposi Judit sztájlingolta. „Frida élete és munkássága nagy hatással volt rám, hosszú ideje érlelődött bennem ez a koncepció – mondja Kaposi. – Azért is örülök, hogy elkészült, mert a képekkel egy igazi történetet meséltünk el, és talán ez a legfontosabb a munkánk során.” Lukoviczki ehhez hozzáteszi, szerencsés véletlen, hogy őt választották. „Nagy rajongója vagyok Fridának, átérzem az életútját és így bele tudtam bújni a bőrébe.”
Egy fotózáson örök kérdés, hogy a modell ráérez-e a koncepcióra, a megkérdezettek pedig egyöntetűen állítják, hogy a Random Shooting esetén sikerült, miközben máskor nem feltétlenül – pedig nem egy fényképész van, aki „direkt” kiemeli a modellt a komfortzónájából. Ritter Doron például pont így tett Adával. (fotó a cikk végén) „Szeretek filmszerű anyagokat fotózni, szeretem, ha történet van a képek mögött – mondja Ritter. – Adát ki akartam venni a szokványos környezetéből, és kipróbálni, mi történik, ha térben és időben máshova kerül. Sinner munkacím alatt futnak a képei, a fotók egy pesti szállóban készültek, ami a 80-as évek óta ugyanúgy fest.”
Rendben, művészkednek. De mire jók még a képek?
Egy szóval megválaszoljuk: adakozásra. Nyilván levetted már, hogy a Random Shooting Day környékén, mondhatni maguktól alakulnak a dolgok, és látod, hogy a társulás egyik hatalmas erénye, hogy a spontán ötletekre ügyesen és gyorsan reagálnak. „Tavaly ősszel megvoltunk ötven fotósorozattal, és nem akartam, hogy csak úgy elvesszenek – mondja Koczka. – Ekkor találtam ki, hogy ki kéne állítani őket.” A kiállítás szervezésekor Koczka látószögében volt már a mozgássérültekkel és más fogyatékkal élőket segítő Suhanj! Alapítvány, ugyanis 2017-ben elvállalta, hogy az imázsfilmjükhöz megcsinálja a hajakat. „Azt hittem, hogy baromi nyomasztó lesz az egész, de életem egyik legjobb napja volt az a munkanap. Volt egy kerekesszékes kislány, akinek a keze és a lába sem mozgott, de elmagyarázta nekem, hogy a ő haját hogyan kell megcsinálni… volt egy kisfiú, akinek nem fejlődött ki a bal keze… iszonyatosan cuki volt, az apukája is. Arra gondoltam, hogy segíteni szeretnék nekik, a Suhanj!-nak. Felhívtam őket, hogy lenne ez a kiállítás, és hogy a bevételt nekik ajánlanám fel. Jó ötletnek tartották, és elmondták, hogy van egy elég drága úszásprogramjuk a végtaghiányos és a Down-szindrómás gyerekeknek. Majdnem ötszázezer forintot gyűjtöttünk össze, és adtunk át nekik, ebből több gyereknek is finanszírozták a programot.”
A képek tavalyi minimumára ötezer forint volt, de ennél többet is lehetett adni, sőt az is támogathatta az alapítványt, aki nem vett képet. Az idei kiállítás november 29-én lesz az Anker’t-ben, a szabály ugyanaz, mint tavaly: minden egyes fotóból csak egy darabot nyomnak ki, a vásárlók a kiállítást követő napokban személyesen vehetik át a képet Koczkánál. A bevételeket idén a Fábián Juli Emlékalapítványnak adják, jövőre pedig egy harmadik szervezetet választanak majd, mert így igazságos. „Juli két évig a vendégem volt, nagyon jó barátok voltunk – mondja Koczka. – A halála után lettem jóban a családjával, és az anyukája kért meg, hogy legyek az alapítvány nagykövete.”
Fábián Juli 2017 december 16-án hunyt el, halála megrázta a zenész szakmát, a róla elnevezett alapítványt nem sokkal a halála után hozták létre. A szervezet weboldala szerint a céljuk „olyan zenészek támogatása, akik hosszan tartó betegség miatt nem tudnak fellépni, alkotni, dolgozni, így elesnek a pénzkereset lehetőségétől. Az alapítvány másik célja az énekesnő emlékének ápolása”.
Az idei kiállításon két változás lesz:
- a képek minimumára tízezer forintra nő,
- az ismert emberekről készült fotókra pedig licitet hirdetnek.
„Ahogy terjedt a fotósorozat híre, egyszer csak elkezdtek rám írni az ismert barátaim, hogy »mikor lehetek Random Shooting modell?« – mondja Koczka. – 2017 végén kitaláltam, hogy minden hónap utolsó csütörtökjén egy ismert arcot fotózunk. Boldogan jött mindenki. Akadt, akinek én írtam, más bejelentkezett, a névsor egyre csak bővül.” A modellek közt volt már Oláh Ibolya, Farkasházi Réka, állt már a kamerák előtt egy sornyi zenész, vagy ismert modell. Írásunk végére az ő képeikből válogattunk, és megkértük őket, hogy kommentálják a fotózást, a kész fotót, vagy egyszerűen mondjanak pár szót, ami eszükbe jut a Randomról. Íme:
MC Columbo / Brains
„Az túlzás, hogy élvezem a fotózást és a körülöttem lévő felhajtást, de tény, hogy a sok interjú és sajtófotózás miatt már nem igazán jövök zavarba a gép előtt. Koczka külön kiemelte, hogy milyen rutinosan mozgok, bár attól félek mindenkit ezzel kábított. Az előző fotókat látva tudtam, hogy valami nagyon extra születik. Ez azért picit aggasztott is, mert a Random durván kimozdított a komfortzónámból. Bíztam Koczkában, és csendben tettem, amit kértek. Ahogy tavaly, úgy idén is elmegyek a kiállításra, csak ezúttal korábban választok képet, mert legutóbb elvitték a kedvencemet.”
Pintér Adrienn
„Sok fotózást csináltam már muszájból, de ez más történet, itt önkéntesen vállaltuk a modell szerepét. Élveztem a kötetlenséget, és hogy nem a megszokott oldalamat kell mutatni. ”
Farkasházi Réka
„Szeretek jó csapattal, szép anyagokat készíteni. Laikusok számára talán meglepő, de egy ilyen fotózás komoly igénybevétel. Fizikailag is. Ráadásul én épp babát vártam. Ettől függetlenül nagyon élveztem ezt a napot. Lassan húsz éve Koczka a fodrászom, az életem összes jelentős eseményén velem van. Talán ezért is alakult úgy, hogy elsőként vettem részt nem profi modellként ebben a projektben. Imádom magát az ötletet is és örültem, hogy megihlettem a csapatot. Eszembe sem jutott beleszólni a munkájukba. Nagyon izgalmas volt hagyni, hogy olyannak lássanak, amilyennek én magamat talán sosem. Színésznőként persze ez nem újdonság, de állapotosan, kvázi átlagos nőként igen. A mostanában divatos habos-babos kismamafotókhoz képest extrém és csodás fotók születtek. ”
Marge
„Mivel sokat fotózom én is, »nem hat meg« amikor engem fotóznak. Sokszor az szokott zavarni, hogy kívülről erősebben látom a helyzetet. Ilyenkor frusztrál, ha nem áll jól a ruha, vagy nem érzem jól magam a szettben, ha valami nem önazonos. Egy ideje zavarnak az olyan projektek, aminek nincs miértje, oka, vagy társadalmi felelőssége. A Random nem ilyen. Itt még a bizonytalanság is jól esett, hogy nincs beleszólásom az eseményekbe, és nem úgy látom viszont magam, ahogy azt megszoktam, vagy ahogy azt szeretem.”
Wolfie / Punnany Massif
„Cseppet sem volt zavaró a fotózás, hisz a munkámból kifolyólag sokszor vagyok alanya a kattintgatásoknak. Hozzá lehet szokni, csak eleinte nem ment könnyen. A Randomból már az első fotósorozat nagyon tetszett. Szóltam Koczkának, hogy ha úgy van a koncepció, akkor szívesen kipróbálnám. Aztán mikor elküldte a mood fotókat, akkor kifejezetten stenkbe jöttem. Alap, hogy a kiállításon is ott leszek.”
Puskás Peti
„Néha zavar, ha fotóznak, mert mindig attól félek, hogy borzasztóan modoros leszek, mint sok kollégám, amikor betűzi a Magnum-arcot. Azért volt király a Random, mert szerepet játszol benne, és emiatt talán egyszerűbb volt a történettel haladni. Szuper kihívás, amit a külsőségek nagyban segítenek. Milyen lehet egy ilyen nő ? Mit akar magáról sugallni, hogyan akarná megmutatni magát, miként használja a testét és a ruháit, a haját egy fotózáson? Tetszett a koncepció: a fotózáson kényelmesen a többiekre bíztam mindent, én meg keresgéltem az állapotot, amit a smink-haj-ruha érzékeltet.”