Kodály és Beethoven születésnapján születtél. A két zeneszerző közül melyik áll közelebb hozzád?
Mindig az áll hozzám közelebb, ami magyar. Egyébként az újkor, a XX. és XXI. század legnagyobb zenésze az ABBA zongoristája, Benny Andersson. És ő is december 16-án született.
1986-ban megjelent egy R-GO könyv, amiben azt nyilatkoztad, hogy örököltél némi agresszivitást a nagyapádtól. 65 éves leszel. Benned van még ez az agresszió? Szikora Robival nyilván kevesen kapcsolnának össze egy bal egyenest.
Úgy van bennem agresszió, mint a patkányokban: ha beszorítanak, és úgy érzem, hogy nincs hova menekülni, akkor szembefordulok mindenkivel, sőt fizikálisan sem félnék senkitől. Gyerek voltam, amikor a nagyapám azt akarta, hogy bokszoló legyek, de egyszer tömegverekedésbe kerültem az iskolában, orrba vertek, és azt kérdeztem magamtól, hogy ez így fáj? Azt gondoltam, hogy ha meg is kéne védenem magam, akkor se ütnék valaki arcába. Vannak a testnek olyan pontjai, amiket ha jól ütsz meg, akkor eltéríted az ellenfeled attól a szándékától, hogy agyonverjen. Elő tudják hozni belőlem az agressziót, de kiből nem lehet? A nyilvánvaló igazságtalanság, a nyilvánvaló csalás, a nyilvánvaló hazaárulás végtelenül feldühít… minden, ami nyilvánvalóan elüt az én értékrendemtől, és tudom róla, hogy az úgy nem helyes. Agresszív viszont ekkor sem vagyok, mert az alaptézis, hogy keresztény vagyok, tehát meg kell bocsátanom, fel kell oldoznom. Persze az is igaz, hogy akinek megbocsátasz, annak bocsánatot kell kérnie, de ha nem kér bocsánatot, akkor Istennél jársz közben érte.
Mindig így gondolkoztál?
Nagyjából igen, de az ember lelke folyamatosan fejlődik.
Fotó: Neményi Márton
Kiskorodtól kezdve vallásos vagy?
Igen, hat nap után kereszteltek meg. Azért fontos ez a hat nap, mert onnantól a sátánnak nincs fogása rajtad, hat nap után kicsúszol a kezei közül, mert a keresztség, a keresztvíz védelmet ad. Ezért is fontos minél gyorsabban megkeresztelni a gyereket. Később persze meg kell térned, de Krisztus természetébe már beleoltottak, ezt kell majd kibontanod a hitben és a vallásban.
Mi van a pogányokkal?
Szégyellős panteisták. Nem merik megvallani, hogy hisznek a szellemvilágban. Velük persze még lehet mit kezdeni, azokkal viszont kevésbé, akik ekézik a vallást, az egyházakat. Nem is értem őket, nem értem, amikor kívülről beszólnak az egyháznak. Hiszen az egyház egy család.
Vallás nélkül rossz élni? Jó, ha az embernek vallása van?
Mindenképpen. Hogy milyen vallás, az már nem mindegy, hiszen annyira különböző mind. A vallástalan pogányok azt gondolják, egyre megy: szeresd embertársaidat, szeresd a Jóistent, de hát a kereszténység más. A zsidóságból fakad, az volt az előkép, aztán az idők végeztével megjelent a zsidóknak a Messiás: ez a nullpont. Minden vallásban istent keresik, a kereszténységben Isten keres téged. Nekünk nem kell fejen állni és lemondani a világról, hogy üdvözüljünk, rajtunk dolgozik Isten kegyelme, a szentlélek. Enélkül nem érted meg az egészet, nem tudod kimondani, hogy Jézus a Krisztus. Még a dalai láma sem, aki nagyon bölcs és okos, de annyi zagyvaságot összehordott már.
Nézőpont kérdése, hogy zagyvaság.
Az igazság nem nézőpont kérdése. Az 1 mindenhol 1, bármilyen nézőpontból nézed. Azt mondta Őszentsége, hogy jó lenne, ha megmaradna mindenki abban a kultúrkörben, amelyben született, kvázi Európában maradjanak zsidók és keresztények az emberek, ne legyenek mohamedánok. Ezt ő javasolta.
Visszafele is érvényes, hogy mohamedán környezetbe se menjenek keresztények?
Attól függ, mert a kereszténység kicsit előbb van, mint hogy Mohamed próféta megjelent volna.
A te képzeletedben a labdajátékok vagy egy dobverő jelent meg előbb?
1965-ben toborzót hirdetett KSI, én a futballra jelentkeztem. A Népstadion úton a Thököly útig állt a sor, én is beálltam reggel 7-kor. Öt percet kaptam, megnéztek: lőttem egy kapufát, és azt mondták, hogy “nagyon jó, akkor tenisz!” Akkor még így ment, a gyerekek mentek sportolni, most meg hálóval fogják azokat a srácokat, akik akarnak. Ma úgy van, hogy elmegy a mama dzsippel, és megkérdezik, milyen felszerelést adnak a gyereknek. Operettsportolóknak hívom őket. Régen meg volt egy cipőd, felvetted és edzettél.
A tenisz úri sport volt akkoriban.
Ezért nem is akartam: mert azt mondták, fehér sport, az urak sportja. Mert pályát kell bérelni hozzá. Mindent megbélyegeztek akkoriban, a teniszt is: csak a grófok, bárók, bankárok teniszezhettek, átlag állampolgár nem.
Inkább vonzott a csapatjáték?
Én minden sportot szeretek, ahol repül, gurul a labda, vagy amiben nemes harc van, így a teniszt is. Talán én vagyok az egyetlen beatzenész, aki ma is benne van egy első osztályú csapatban.
Fotó: Neményi Márton
Zenészként melyik a jobb? Szólistának lenni, vagy zenekarral kiállni?
A csapatban hiszek, többek közt azért, mert a csapatban a felelősség is megoszlik. Doboltam kilenc és fél évet a Hungáriában (előtte még máshol is), tudom, hogy a dobosé a legjobb hely. A frontember modern szó és filozófia, a dobnál helyileg hátul vagy. A Beatlest Amerikában megfenyegette a Klu Klux Klán, hogy le fogják őket lőni. Istenkáromlásnak titulálták, amikor John Lennon azt mondta, „népszerűbbek vagyunk, mint Krisztus”. Teljesen be voltak majrézva, hogy lelövik őket, és Ringo akkor úgy állította a cintányérokat, hogy a közönség ne is lássa őt. John eközben ugye a frontvonalon állt. Szóval a legjobb hely a földön a dob, és a dob környéke. Elöl mindig jobban ki kell magad fejezni.
Minek jöttél előre, ha olyan jó volt hátul a doboknál?
Az R-GO-ban úgy volt, hogy két dobos lesz, én meg a Pasqaule. És hogy majd lesz egy énekes. Nem gondoltam, hogy énekesnek kell lennem, sőt a Révészt akartam, de nem mertem szólni neki. A zenekar azt mondta, hogy „jól énekelsz, ne szóljunk a Sanyikának.” Nem tudtam, mit vállalok, hát elvállaltam. Csak azt tudtam, milyen egy bulit végigdobolni, ezt csináltam tizeniksz éve, és nem volt bajom vele. A dobos különleges. A dobos még nem zenész, de már nem közönség.
Ahogy mondják is: a zenész legjobb barátja.
A csajok is szeretik ezt a státuszt, a dobos áll hozzájuk a legközelebb. A Beatlesben is a Ringóhoz mertek odamenni, és a Hungáriában is hozzám mertek odajönni. A dobosok közvetlenebbek és talán flúgosabbak, mint a többi zenész. Mint a focistáknál a kapus.
És a basszusgitáros?
Az sima gitárosnak számít, de a fúvósoknál megint más a helyzet. Ők kifújtak az agyukból valami picikét. Közelebb állnak a doboshoz.
És ha nálad be kéne lőni, mi a státusz? Egyszer dobolsz, egyszer frontember vagy, aztán megfogsz egy gitárt, és ha körülnézek, van még itt úgy negyvenezer hangszer. 2018-ban te mi vagy?
Zenész vagyok, vagy inkább előadó, előadóművész – bár a művész szót nem szeretem. Amikor először megkaptam, hogy művész vagyok, azt mondtam, nem vagyok olyan öreg, hogy művész legyek. Mások vindikálják azt a jogot, hogy így szólítsák őket, de én csak egy előadó vagyok, aki írja a zenét és a számait. És hát a csikidám miatt egyfajta stílusteremtő vagyok. A 2000-es évekig ismertek Párizsban és Berlinben is. Örülök neki, hogy nem csak blöff volt, amikor azt mondtam, hogy magyar alapítású stílus, mint a pálos szerzetesrend.
A Hungária és az R-GO között volt egy Zoo nevű zenekarod, punk zenére hangolva. Miért nem volt koncert? Nyilván kíváncsiak lettek volna a rács mögött játszó Szikorára, ahogy egy „zenészeket etetni tilos” tábla mögött őrjöng.
De nem jött össze.
Miért akartál punkot játszani?
Mert az igazi zenész mindenevő. Ami eljutott hozzánk punk zene, azt mi – mint minden újat – befogadtuk. A punkban is volt egy ugyanolyan vonal, mint a rock and rollban: egy dinamit indította be, mint a rapet. Van az alapjában valami eredetiség. Amikor kijöttem a Hungáriából, otthagytam a tuti helyet. Egész életemben azt akartam, hogy sikeres legyek, pénzt keressek, és mindezt megkaptam a Hungáriától. De a lelkemnek akkor épp az felelt meg a legjobban, hogy szétvágjak mindent. Úgy gondoltam, hogy az egész világ igazságtalan velem.
Fotó: Neményi Márton
Meddig tartott ez az érzés?
Volt egy parallel gondolatom emellett, az a Café Boys lett volna. Harmincas évek stílusa, leolajozott hajú csávókkal. Lett volna benne hegedű, bendzsó. Dzsessz-vonal. De az is elmaradt, R-GO lett. Megszólalt a „Létezem”, és egy üzenet a Hungáriának. Más a szöveg, más a név, más a ruha. „Mit szólsz, milyen az élet?” Öt tagú volt az R-GO, mutattam az utat, ergo létezem, és ti mentek a levesbe. És ez így is volt, mert hat évig az év zenekara voltunk.
Azért 1995-ben nem mondtál nemet a Hungária nagykoncertre.
Persze. Arra az évre parkoltattam is az R-GO-t.
Olvastam, hogy a Hungáriában inkább kollegiális, mint baráti kapcsolatok voltak.
Egy félamatőr zenekarból érkeztem. A Fermből átmenni a Hungáriába furcsa volt. Mindenkinek volt saját kocsija, felesége, egzisztenciája. Kékes Zoltánnal voltam jó viszonyban (Kékes a Hungária gitárosa volt, tavaly januárban, 67 évesen hunyt el – a szerk.), miatta és a tehetségem miatt kerültem a zenekarba. Ő mondta a Fenyőnek, hogy „láttam egy kiscsávót a Fermben”. Zoli nagyon jó gyerek volt, polgári keresztény családból származott. Vasárnap étterembe, templomba jártak, és ez rajta maradt. Jól szituált volt a Zoli.
És jól öltözött, ahogy a Hungáriában mindenki. Ehhez képest az R-GO erőset lépett, a zakókat katonai ballon váltotta, és egy raklap kitűző. Beatles akkor is volt rajtad?
Persze.
Előfordulhat, hogy nincs rajtad Beatles logó?
Olyan nincs.
Mindig kitűző?
Vagy valami más.
A kitűzőkről amúgy is híres vagy. A „Ballag a katona” ballonján hány darab volt?
Több mint hétszázötven, a kabát 15-20 kilót nyomott, és a színpadon mindig fel kellett venni. A kabátnak egyébként jó a sztorija: 1983-ban kimentünk Szűcs Judittal az USA-ba a Neewollah fesztiválra. Nem tudtuk, hogy az a Halloween visszafelé, akkor még Magyarországon a Halloweenről nem is hallottak. Három nagyvárosban léptünk fel, és amikor New Yorkban voltunk, kiböktem egy cégtáblát, hogy Army Shop. Lementem éjszaka, mert akkor lehetett vásárolni, és két pasi beszélgetett: „Ne mondja már nekem, hogy az MTK-ban Bödör nem focizott. Hát a 46. percben ki lőtte a Fradinak a gólt?” Így néztem, hogy két öreg beszélget, hogy a Fradi-MTK meccsen anno mi volt. Vettem náluk egy kabátot, amit a vietnámi háborúból selejtezték le. Johnson őrmester volt a tulajdonosa. Szóval ez egy Vietnámot megjárt katona cucca volt.
Fotó: Neményi Márton
Hogy lehetett akkoriban fellépőruhákat szerezni?
Elmentünk az Úttörő Áruházba, mert ott volt egyedül khaki színű ing. És kitűzők is. Mindez kellett a megjelenéshez.
A dalíráshoz pedig gitár. Vagy zongora. Melyiken jobb dalt írni?
Jó kérdés. Attól függ, hogy mit akarsz írni, kinek akarsz írni, gyorsat vagy lassút akarsz írni. A zongora becsapós, mert lejátszol rajta egy akkordot, és olyan szépen szól, hogy azt hiszed, megvan a dallam, de a fenét! A tízujjas játszás gyönyörű hangzást ad, ugyanakkor a gitáron, ha lefogsz három akkordot, akkor azt mondod, juj, ez elég karcsú. Ugyanaz a dallam zongorán és gitáron tök más. Nem szabad magad becsapni.
Van egy sztori rólad, amit több zenésztől is hallottam már. Mesélték úgy, hogy Lengyelországban történt, de úgy is, hogy az NDK-ban. A lényeg az, hogy ültél egy gitárral, pengettél, majd megmutattad az akkordot a többieknek, és dúdoltad dallamot. Megkérdezted őket, hogy tetszik-e nekik, és azt mondták, hogy nem, mire te közölted, hogy „ebből fogtok élni.” Ez valóban a Szeretlek is, meg nem is története?
Tulajdonképpen igen. Berlinben voltunk egy tévéfelvételen, december 23-án jöttünk haza. Zuhogott a hó, és nem indult a gép. Mondták, hogy szicsász, szicsász, hogy nemsokára indul. Megittuk az összes megmaradt, alumínium pénzen vásárolt sört, de még mindig nem indult, és ott voltak a hangszerek. Kozma Tibitől elkértem őket, és mondtam, gyertek ide, a következő lemezre megmondom, mi a frankó, mi lesz a vezérdallam, és elkezdtem énekelni, hogy „évek óta formáljuk egymást…”. Néztem a tekinteteket, és Pasquale azt mondta, hogy „ez annyira giccs, olyan Smokie együttes, tábortüzes zene… ne már”. A többiek is mondták, hogy ezt ne, de én annyira hittem a számban, hogy tényleg mondtam nekik, hogy „ebből fogtok élni”. És van olyan zenekari tag, akinél ez igaz is, mert a Szeretlek is meg nem is jogdíja most is igen jelentős.
Ennek a dalszerzője, szövegírója is vagy? Vagy jogilag mások is benne vannak?
Igen, az vagyok, de anno azt mondtam, hogy ha a Hungáriából kijövök, akkor sokkal emberségesebb lesz a rendszer. Aki nem tud zenét vagy szöveget írni, az miért maradjon ki? Ezért amíg együtt voltunk, én minden dalt úgy adtam le a jogvédő hivatalban, hogy közös. Miközben minden az enyém volt.
Hány feldolgozásra adtál engedélyt? Én Dopemanről tudok, de gondolom, nem ő az egyedüli.
Körülbelül negyven.
Melyik kedves neked?
Dopeman kedves, bár nem értékelem, hogy megrúgta a miniszterelnök fejét. Mondjuk, bárki fejét rúgta volna, így lennék ezzel. Dopeman felhívott, hogy szerette a tesójával az R-GO-t. Nem volt bennem soha zenei fajgyűlölet.
Hallgatsz hiphopot?
Ha belefutok, nem kapcsolom ki. De ha gagyi, akkor igen.
Pityingeréket hallgatod? Jó pár zenész mondja, nagyon szívesen odaadja a számát bárkinek, de először tudni szeretné, kinek. Meghallgattál iksz Dopeman lemezt, és utána döntöttél?
Nem, a Dopemanék elküldték a demót. Ismertem a Megyünk lopni című számot.
Fotó: Neményi Márton
Volt az Így játsztok ti lemezed, amin magyar előadókat parodizálsz. 2018-ban tudnál ilyet csinálni a maiakból?
Sajnos azt kell mondanom, hogy nincsenek egyéniségek, személyiségek.
Jó fazonok vannak.
Az mindegy, mert fazon nélkül is lehet egyéniséged és személyiséged. Cseh Tamás fazontalan, hangtalan volt, gitározni sem tudott, a személye viszont olyat ütött, hogy nem tudtad kikerülni. Ezt nevezik karizmának, ezt nevezik hivatásnak. A hivatás abból a szóból van, hogy hívva vagy. Ki hív? A Jóisten. Ha a hivatásodban az isten azt akarja, hogy zenész legyél, akkor mindenféle muníciót, anyagot hozzátesz, és az arzenálod nagy lesz. Például úgy, hogy kimész a színpadra, nem csinálsz semmit, de néz rád mindenki. Lásd: Révész Sándor. Voltak óriási nagy színészek, akik semmilyen hatással nem voltak az emberre. Aztán volt, aki kiment, nem csinált semmit, de mindenki nézte, és várta, hogy mit fog csinálni. Az ego úgy van, hogy a papád és a mamád azt csinálja, amitől gyerek lehet… és amikor két sejt találkozik, azt mondja a Jóisten, hogy „te”, és azt is, hogy „szeretlek”. A „te” azt jelenti, hogy személy lettél, mert addig csak egy sejthalmaz vagy. Mert Istennek meg kell szólítania téged, és amikor megszólított, az ő teremtő erejével te egy megismételhetetlen ember lettél. Ettől csodálatos és megismételhetetlen az ember. A személye miatt.
Nyert ügy, te azt csinálod, amihez tehetséget kaptál.
Lusta zseniről hallottál már?
Persze, de te nem vagy lusta. Isten embereket teremt, te zenét és gidákat. Hogy teremtődik egy R-GO gida?
Az is találmány volt, mert nem volt előképe sem Magyarországon, sem Európában, hogy van egy csávó, aki elől énekel, és mögötte két biodíszlet. A gida megint csak egy személyiség. Arra gondoltam, miért csak a csajok járjanak jól velünk? A csajok elsősorban a szemükkel szeretnek meg egy zenekart, és csak utána a fülükkel, majd a szívükkel. A Fenyő is úgy választotta ki a tagokat a Hungáriába, hogy jóképűek legyenek, csak utána számított, hogy tud-e zenélni. Én meg úgy gondoltam, hogy a fiúk is lássanak valamit, mert az még nagyobb közönséget hoz. Most kiadom mindenemet, de ez így volt. Volt a Bombázó című szám, aminél azt gondoltam, hogy viszünk egy csajt bombázónak a Pulzus című buta műsorba. Egy manökent. Ő volt Charlotte, az első gida. Teljesen beindultak tőle az operatőrök. Ezek fád pasik voltak, ismertem őket, és mikor elment előttük a Charlotte, azt vettem észre, hogy belezavarodnak. Charlotte akkoriban egy nóvum volt: vietnámi lány, aki csodásan használta a testét. Kérdeztem is tőle, hogy Charlotte, nincs még egy olyan csaj, mint te? Mire közölte, hogy de, van egy barátnőm, ő is a kifutón dolgozik. Egy fehér csaj, össze is szoktak vele téveszteni. A Varga Éva. Elhozta, megálltak velem szemben, és olyan lettem, mint a foxikutya: felállt a szőröm. Annyira szépek voltak együtt, olyan kisugárzásuk volt, hogy azt gondoltam, hogy ha én így viselkedem, hogy fognak a fickók odalent viselkedni.
Hogy lehet ezt a sok nőt bírni nős emberként?
Lehet, kontroll alatt.
De te szeretsz bókolni a nőknek. A Rákóczi kiadó egykori munkatársa mondta, hogy felmentél egyszer az irodájukba, és találkoztál a feleségével, aki természetes vörös volt. Mondtad is neki, hogy te milyen jegyben születtél, te kis vörös?.
Előfordulhatott. Kell szépet mondani a nőknek. A nő gyönyörű. A Jóisten a férfi szemének (is) találta ki, de ez nem azt jelenti, hogy… akkor lesz bűn valami, ha tovább foglalkozol a dologgal. Azt mondta a költő, hogy szép, ami érdek nélkül tetszik. És minden nő szép, még a csúnya is. Megszólal, és szép lesz.
Fotó: Neményi Márton
Mindent istenhez vezetsz vissza. Miért?
Mert el tudod képzelni, hogy élettelen dologból lett élő anyag? Az élettelen is hogy lett? Isten öröktől fogva van. Élettelen anyagból soha nem lesz élő sejt.
Meggyőződés kérdése.
Ha azt mondod, gázból lettünk, akkor én azt mondom, nekem ekkora hitem nincsen.
Touché.
Nekem az a hitem, hogy öröktől fogva egy személy van. Isten, Adonáj.
Az egy hülyegyerek, aki mindig nagyot akar mondani, és ettől celeb lett. Nem is tehetségtelen fickó, amennyit én hallgattam tőle. Persze nem tudom, mennyi ő ebben a muzsikában. Nem jelentős, de nem is jelentéktelen alak: egy celeb, aki beleragadt abba, amit mondott.
Van, aki így szórakoztat, hogy provokál.
Ettől még ember, és a közönsége is emberekből áll. A legfontosabb pedig, hogy soha ne gyűlöljük az embert, talán csak azt, amit csinál. A cselekedete, ami determinálja. Manson egy pár hülye szóval bevonzza a szellemvilágból azokat, akik ezzé tették. De az ember maga nem sátán, csak jönnek a tisztátalan szellemek, akik elmagyarázzák neki, hogy milyen jó, amit csinálsz. A Manson nem tudja, hogy isten és sátán nem egy szint. Isten teremtő, a sátán pedig egy teremtmény, aki mindig rombolni akar, és aki mindig az embert vádolja Isten előtt. Szent Mihály egyszer megalázta.
2005-ben a Magyar Sziget Fesztiválra mentetek játszani, ahol a biztonsági őrök közölték a zenekari társaddal, aki egy fekete lány volt, hogy nem tudják szavatolni a biztonságát. Nyilván volt ott pár tisztátalan szellem.
Pontosítom a történetet. Az R-GO mindig is nyitott zenekar volt, jöttek hozzánk romák, jött hozzánk mindenki. Azt gondoltam, olyan jó lenne, ha énekelne egy ilyen jó hangú csaj, és nem érdekelt, milyen a származása, sőt azt gondoltam, milyen jó lenne, ha szerepelne újra egy ilyen egzotikum a zenekarban. De ő kiment a zenekarhoz képest két órával előbb a fesztiválra, és sétálgatott egy keveset. Mindenhol beszóltak volna neki a földkerekségen, mert jó csaj. A sörözgető srácok beszóltak neki… megérkeztem én is, letettem a ruhámat, ő akkor berohant hozzám, és azt mondta, hogy itt nem fog fellépni, mert beszóltak neki, hogy néger. Mondom: kicsi, ha nem akarsz fellépni, ne lépjél fel. De miért mentél ki? Ha Paul McCartney kimenne a népek közé, akkor az egyik ember megütné, a másik megölné, a harmadik leszúrná, a negyedik lecsókolná, az ötödik megölelné. De az énekesnőnk azt mondta, ő nem akar fellépni. Akkor ne lépjen fel. A férfiak gondolatát meg megértem.
De fura, hogy egy szervező azt mondja, hogy nem tudja garantálni egy fellépő biztonságát.
Mesebeszéd, soha nem tud semmit garantálni neked. Azt tudom garantálni, hogy meg fogsz halni, de semmi mást nem. Engem már dobtak meg tejesüveggel, uborkával, kővel.
Akkor ezek szerint ők nem úgy gondolják, hogy a testvériség a legnagyobb erény, mint ahogy azt te 1986-ban mondtad.
Attól még, hogy ők nem, én így gondolom. A Jóisten egy embert csinált, a pigmentkiválasztódás más kérdés. És minden embernek ugyanaz a problémája: ha fáj a foga, nagyon szenved, ha megcsalják, féltékeny lesz. Ugyanazok a problémák, csak a kor eszközei változnak. Az ember érvényesülni akar, és azt szeretné, ha szeretnék.
Fotó: Neményi Márton
Az X-Faktorban volt egyszer egy nyertesed. Tóth Andi. Letiltották tőled. Megviselt?
Ez így nem igaz teljesen. Csak vége volt, megnyertük, és a következő napokban már nem lehetett elérni. Geszti Péterrel összeszövetkeztünk, hogy olyan jó ez a csaj, nem szabadna elengedni a kezét. Ez azt jelentette, hogy írtam neki egy számot, Geszti meg a szöveget. Azonnal lépni kellett. Andi nagyon jól tudott énekelni, de nem állt minden jól neki. Azt gondoltuk, hogy a Szikora-Geszti jó lesz neki muníciónak, mert azt mondhatja, hogy „ezek a nagy mentorok írtak nekem számot”. De nem lehetett szóba állni vele, menedzsere lett, pedig én vittem menedzsert is neki. Azért fáj ez, mert őt meg akartuk tartani azon a szinten, ahol volt. Azon az estén, amikor megnyered az X-Faktort, 100 százalékon vagy, másnap már csak 90-en, utána pedig drasztikusan csökken az érdeklődés. Amikor a Hungáriából kiléptem, szerencsém volt. A Ciao Marina vezette a slágerlistákat, ezért tudtam, hogy versenyt futok az idővel. Addig vagyok érdekes, amíg azt tudják mondani, hogy ez a csávó kilépett, pedig első a slágerlistán. Andinál is az volt, hogy egy hét múlva már új száma kell legyen, vagy eltűnik.
Figyeled a tehetségkutatókat?
Általában szombaton vannak ezek, és szombaton mi koncertezünk. De amennyire vissza lehetett nézni, megnéztem.
Hány előadót tudsz mondani, aki megmaradt benned?
Tolvai Renitől kezdve mindenkit ismerek.
Pedig sok a név, és már rég nem olyan bensőséges a zenész-szakma, mint amikor te kezdted.
És anno sokkal jobb közösségi élet volt. Mindenki járt mindenhova. Akkor nem láthattad a tévében azt, akiről azt mondták a haverok, hogy nagyon jó. A hetvenes években volt egy gyakorlat: lementél az Erzsébet sörözőbe, itt kezdtek gyülekezni a zenészek. Éjfélig volt nyitva, onnan mentünk át a Royalba, ahol ötszázan is elfértek. Csak zenészek voltak. A hatvanas évek végéről, a hetvenes évek elejéről beszélek. A Royal csodálatos hely volt. Bement előtted a WC-be a Radics Béla, a Kóbor meg jött ki. Mondták, kéne egy gitárhúr, nem tudsz adni? Kéne nekem egy dobos, helló, okés, akkor menj a Pásztor Zolihoz, mond neked valakit. Mindenki ott volt. A buszosok, a plakátkészítők, az egész szakma… a gitárkészítő, a dobverőkészítő, a jelvénykészítő. Egyben volt mindenki.
Ilyesmi lehetett a Fészek is.
De a Fészek más volt. Oda nagy színészek jártak, aztán a 2000-es években jött a gagyesz, amikor már bemehetett mindenki. Láttam ott még olyat is, amikor Latinovits lökdösődött valakivel… Márkus is oda járt. Ültünk ott, kajáltunk, és csodálkoztunk, hova keveredtünk. Mi sem jutottunk be könnyedén. Ha nem volt Fészek-tagságid, akkor nem mehettél be.
Mondják, ott mindig állt a füst. Méretes cigarettagyűjteményed van, és több olyan kép is van rólad a Hungária időszakból, ahol dohányzol. Sokat szívtál?
Amikor én felnőttem, mindenki dohányzott. Anyukám is. Az ötvenes években szerintem kötelező volt dohányozni, láncdohányos volt mindenki. Én „csak” dohányoztam. Alkotsz éjszaka, iszol egy kis vörösbort… utána mindig konyakot, jó konyakot kell inni… de mindig mértékkel… csak annyit, hogy fölszabadítson picit… na, ekkoriban én is láncban dohányoztam, és éreztem is, hogy nem jó. Sokáig könyörögtem a Jóistennek, hogy vegye el tőlem a cigit.
A hangod miatt is?
Persze. De a végén már nem esett jól. De a dohányost és az alkoholistát ne nézzük le. Miért van az, hogy Angliában, Írországban ki kell menni egy angolnak egy kocsmából, ha rá akar gyújtani? És kimegy, mert birka. Mi ez a negatív diszkrimináció? A pub azért van, hogy nő nélkül együtt legyenek a férfiak: dohányozzanak, igyanak, és egyre hangosabban beszéljenek, aztán behúzzanak egymásnak egy jó nagyot. Ettől megvonni a dohányzást… tényleg nem értem. Úgy vagyok néha, hogy szolidaritásból csak azért is rágyújtanék. Miért küldik ki az étteremből a dohányzó embert? Meg lehet osztani az éttermet, legyenek olyan helyiségek, ahol elszívhatják.
Ausztriában így van. Dönthet a tulaj arról, hogy dohányzó-e a hely, vagy sem.
A labancok is tudnak valami jót.
Fotó: Neményi Márton
Falco is labanc volt, és eladott egy raklap lemezt. Az egyik plakett szerint te 1980 és 2000 között 5 millió hanghordozót adtál el. Minden benne van? Hungária? R-GO? Ha dalt írtál valakinek?
A Hungária több mint 2 milliót adott el, az R-GO is 2 és fél milliót. A maradék 500 ezerben benne van Szandi nagylemeze, Szűcs Judit… mindenki, akinek írtam.
Volt már, hogy úgy gondoltad, hogy az R-GO-t hagyod a francba, elég volt?
1994-től 1997-ig szüneteltettem. Musicalt kellett írnom, Szandinak írtam, Pintácsi Vikinek, stb. És közben volt ugye a Hungária koncert. Hibernálnom kellett az R-GO-t.
Hibáztál valaha a karriered során, vagy minden makulátlan?
Hibáztam, persze. A legjobb barátomat, Környei Attilát azért rúgtam ki az R-GO-ból 1988-ban, mert késett egy fotózásról. Amikor megjelent, már annyira pipa voltam, hogy azt mondtam, Attikám, akkor ennyi volt. Forrófejű vagyok, annak ellenére, hogy azt mondtad, ez nem látszik rajtam. Mindenki máshogy fogja fel a munkájának a súlyát. Nem lehet késni, ha profi vagy. Inkább érkezz előbb, toporogjál ott tíz percig, várj a többiekre, de nem szopatjuk a másik idejét. Viszont jogsim azután lett, hogy a Környeit kirúgtam, előtte ő vitt mindenhova. Először egy kis Polskim volt.
Levente Péter mondta, hogy egyszer majdnem szakított Gryllus Vilmossal, mert késett öt percet.
Látod, vannak ilyen pasik.
Pedig a zenészekről szokás hinni, hogy linkek.
Azok amatőrök. Amikor profi leszel, és mindent a sikerért csinálsz, nem teszel ilyet. Az alapvető motiváció ugye az, hogy megmutasd magad a világnak. Ez egy nyelv, amit én elég jól beszéltem. A nagy generáció is szeret, meg a kis generáció is. Nem hibázhatok, nem késhetek. A Szivárvány zenekarban például volt késéspénz. Ha a próbáról késtél, fizettél egy kör piát.
Van menedzsered?
Van, de nem menedzser, ebben a szóban egyszerűen nem hiszek. Intézőm van. Egy lány, aki R-GO rajongó ötéves kora óta. Velem nehéz együtt dolgozni, ő viszont képes rá, mert szeret engem. A menedzser nyugati szó, ami azt jelenti, hogy a semmiből felépít téged. Engem már nem kell felépíteni, én már felépítettem magam. Nekem már a Hungáriában sem lehetett megmondani, hogy nézzek ki. Öntörvényű voltam, még ha fegyelmezett is. A Hungáriának a legfőbb attribútuma volt a szemüveg. Az attribútum az, amiről a szenteket is megismered, például olajág, könyv. Ha felveszel egy szemüveget, az téged izgalmassá tesz. Ha belenéznek a szemedbe, akkor kiolvasnak belőled valamit, tudják, ki vagy, hogy állsz a világhoz. Ha eltakarod magad, izgalmas vagy. Olyan, mint a nő, aki ha teljesen levetkőzik, nem izgalmas. De ha van rajta valami, akár egy áttetsző lepel, akkor igen. Ha egy művésznek nincs tekintete, akkor inkább takarja el. Én viszont azt akartam, hogy megismerjenek az utcán.
Fotó: Neményi Márton
15 évesen viszont nem mertél hangosan olvasni.
Nem is tudtam. Akkor még nem tudták, hogy van egy olyan fejlődési rendellenesség, hogy diszlexia. Az olvasásnál meg az írásnál is ez van, kihagyok betűket. Van egy nagyon jó barátom, ő szülész-nőgyógyász. Egy zseni. És ő is diszlexiás. Sose gondolnád, mert előadásokat tart. Nem tartottam fontosnak az olvasást. Amikor nagymama azt mondta, hogy kapsz karácsonyra egy mesekönyvet, akkor azt mondtam, hogy olvass inkább te, mert így jobban tudtam mozizni, jobban tudtam elképzelni a történetet.
Az a nagymamád, akitől gyerekkorodban egy kiló lisztet elloptál?
Nem, az a másik nagymamám.
Ki a kedvenc politikusod? Az 1986-os könyvben azt mondtad, Gandhi és Kádár János.
Gandhi nem egy politikus, hanem egy hatalmas ember. Gyakorlatilag felszabadította az angolok alól egész Indiát. Kádárról meg azt gondoltam, hogy… a legvidámabb barakk jut eszembe róla. Most már másképp beszélnek róla, az ellenkezőjére váltott, de akkor nem volt információ, akkor azt láttad, hogy van egy joviális, idős ember, aki szemben a többi szoci országgal ad útlevelet. Háromévente kimehetsz, művészként akár minden héten, és vehetsz kocsit is. Mindig a szomszédokhoz mértük magunkat.
Milyen anyagi körülmények között nőttél fel? Nélkülöztetek?
Nem tudom, mi az a nélkülözés, mert Rákospalotán mindenki szegény volt, mindenki állami intézményben dolgozott. A szüleim a vasútnál. Nem tudtad, hogy szegény vagy. Volt egy cipőd, hordtad, amíg le nem esett a lábadról. Ha nagyobbat vettek, hátul kitömték. Egy tornacipőnk volt.
Amikor a Hungáriánál kinyílt a kassza, akkor érezted, hogy valami megváltozott?
De nem úgy nyílt ki. Kertész Imre azt írja, hogy amikor gyerek volt, nem tudta Auschwitzban, hogy az nem természetes. Nekünk is így volt: egész nap zsíros kenyeret ettél, fociztál, és egyszer volt hús vasárnap.
Az 1986-os könyvben van egy kérdéssor, ahol arra is válaszolsz, hogy ki a kedvenc színészed . Ma ki, vagy kik?
Nagyon szeretem a magyar színészeket, de kevés, aki meggyőzött például Sinkovits Imréhez képest. Azt mondom, hogy Szamóca (Eperjes Károly – a szerk.) óriási színész, vagy Stohl. Amerikában akkora ipar, annyi színész van, és mindenki tökéletesen játszik, de hol vannak ők egy Latinovitshoz képest, aki egy földre szállt zseni volt, és nem is élhetett volna tovább, olyan volt, mint József Attila. De várjál, külföldi… Mondok egyet. Simon Bakert szeretem. A Mentalistából. A sorozat is jó, olyan forgatókönyve van, elképesztő. Egyszer úgy volt, hogy filmet csinálnak az életemről, de öt színészre mondtam, hogy nem lesz jó.
Kedvenc tévéműsor? Akkor Vitray műsorai voltak.
Nézem ezeket az okoscsatornákat, az állatokkal kapcsolatos műsorokat. A napi politikát csak kicsikét, egyébként is megvan, hogy kihez tartozom. Állást foglaltam nagyon sokszor. Például ha megnézed, mit mondott Gyurcsányról Szikora. Sokan azt mondták, ne oszd meg a saját közönséged, de én azért mondom a magamét, tán pont miattuk nem mondom elég keményen. Mondják, hogy mind szeretnek téged, és amikor koncerted van, akkor nincs olyan, hogy ez Fideszes, ez liberális vagy DK-s. Amikor Trumpot megválasztották, és nekirontottak… Robert de Niro meg azt mondja róla, hogy maga az ördög. Miért mond ilyet? Ettől meg fogom utálni. Nem a Trump miatt, azt sem szeretem. Az egy nagyfejű bajor.
Bajor?
Bajor.
Fotó: Neményi Márton
A Beatles 1986-ban kedvenc volt, és nyilván most is. Nem lehet őket felülmúlni?
A világ nem tudja őket felülmúlni. Milyen hatást gyakorolt a világra, döbbenet. Le tudnám neked vezetni, hogy melyik zenei stílusok a Beatles melyik dalából indultak el.
Quincy Jones azt mondta, hogy jó dalszerzők voltak, de zenélni nem tudtak.
Nem ért hozzá. Ha nincs Michael Jackson, Jones-nak nem is tudod a nevét. A Beatles olyan akkordokat csinált, amelyeket előtte senki. 1967-ben írta a Black Bird-öt. McCartney, az barokk. A Beatles-t nem azért kell szeretni, amit csinált, hanem mert volt rád egy olyan hatása, amit csak szerelem vagy Isten tudott rád gyakorolni. Amikor vallásos leszel, Isten ad neked egy olyan élményt… lehet, hogy csak egy századmásodpercig tart majd, mintha a függönyt egy pillanatra elhúznák, és mindent látnál… és ilyet adott a Beatles is. A zene emlékeztet a mennyei hazádra. Ezt hozza ki belőled. Nekem a Beatles indította be a lelkemet. Nekik köszönhető, hogy világnyelv lett az angol. Mindenki le akarta fordítani, hogy mi ez, mi a titka ennek. Az, hogy a hajuk, a beszédstílusuk, a narratíva – senki nem értette, hogy lehetnek ilyen szemtelenek. Hogy ők nem mentek aztán színpadra, azt is értem. Minek mentek volna, ha a közönség nem hallja őket.
És Yoko Ono? Ő hallotta Lennont?
Talán, de őt önmagában nem lehet értékelni, csak Lennon mellett. Volt biztos jó performansza, de én semmire sem értékelem. Mindig Lennon számít. Anyakomplexusa volt, kellett neki egy nagyon erős, nagyon karizmatikus nő, aki irányítgatta. Yokóban találta meg. Aki azt mondta, látom, nézed a barátnőmet, menj el vele Thaiföldre két hétre. Azért ez kemény csaj. De énekesként egy nulla. Mintha minden számban harakirit követne el, olyan volt a hangja… odaállt, és pofátlanul nyomta a mikrofonba. Elrontotta a produkciót. Nem szabad elrontani a produkciót.
Mennyit próbáltok a decemberi koncertre?
Sokat. De soha nem tudod magad eléggé bebiztosítani a bulira. Ha meglátsz 10-14 ezer embert, nem tudod, hogy fogsz viselkedni. Olyan ösztönök szabadulnak fel, amit féken tartani nagyon nehéz.
Mennyi játékidővel készülsz?
Két óra. Öt órát szerettem volna játszani, de ennyit nem szabad. Elfáradnak, elfárad mindenki. Ahogy megyünk előre a korban, egyre kevesebbet bírnak az emberek. Húsz évvel ezelőtt még lehetett háromórás koncertet adni.
Dobolni fogsz?
Egyszer, amikor a Gesztit kísérem. De én nagyjából mindig dobolok. Tévénézés közben is. Mindenről eszedbe jut valami zene. Itt, ahol ülünk, nincsenek díszhangszerek. Minden hangszernek lelke van.
Fotó: Neményi Márton
2012-ben a VOLT fesztiválon éjjel 1-kor láttam a Beatricét, 20-23 éves gyerekek üvöltötték a Rice szövegeket. Feró mondta, hogy az új közönségét részben az X-Faktornak köszönheti. Nálad megjelentek fiatalok a koncerteken?
Észrevettem ilyet, közvetlenül a műsor utáni években. Sok rajongónk van, közben azt is gondolom, hogy a fiatalok manapság sokkal nyitottabbak most, mint mi voltunk. Meg mernek nézni egy R-GO-t: ráülnek először a tempóra, majd utána veszik, hogy van itt egy dallam, de először akkor is a ritmus fogja őket meg. A dinamika, ami a színpadon van, hogy az egésznek van egy jó flow-ja. Minden évben van negyven, negyvenöt koncertünk, jól tudom, hogy két taps van. Az első, amikor bemész, ez a múltadnak szól. A második, amikor lejössz. Az arra az estére szól, és ez mindig erősebb. Jó érzés, hogy megbecsülik a jó zenét. A fiatal is kiböki, hogy gagyi vagy frankó a produkció.