Meséljünk fejből!
Ma a mesélésre megannyi eszköz áll rendelkezésünkre, ám ha mesélésről van szó, még mindig a könyv a legfontosabb eszköz, a legtöbben ehhez nyúlnak (88%), de a fejből történő mesélés, a tévé és a videó is sokaknál (30-48%) bevett eszköz. Az okostelefont a megkérdezettek 18%-a, táblagépet 13%-a, applikációt csupán 1%-a használ. Az elektronikus csatornáktól a szülők csupán 16% zárja el gyerekét, 11% engedi pedig a korlátlan hozzáférést, ebben a kérdésben elsősorban az anyák és a nagymamák a legszigorúbbak. A gyerekek, ha nincsenek otthon, a leginkább utazás és várakozás közben élvezik a mesét. Az autóban a legjellemzőbb a fejből mesélés, de ettől alig marad el a tablet és az okostelefon használata.
Dr. Vekerdy Tamás
Valamennyi eszköz közül Dr. Vekerdy Tamás a fejből mesélést emeli ki: “Számomra a legkedvesebb mese az volt, amit az apám talált ki: a Hüvelyk Matyi. Nem a klasszikus mese volt az, hanem az általa kitalált, tovább szőtt történetek. Azóta is úgy látom, hogy a gyerekek a legjobban a “fej” mesét szeretik, vagyis amit a szülő maga talál ki.
Dániel András meseíró is hasonlóképp gondolja:“A táblagép, a tévé és társai a mesélő szülőt volnának hivatottak pótolni, ha lehetne, ám a személyességet, az együttlétet nem lehet helyettesíteni. A “fejből” mesélést meg pláne nem: itt a szülő által, akár a kisgyerekkel együtt kitalált történet a mindennapok közös tapasztalataiból születik meg, és aminek nem egyszer a gyerek félelmeit, problémáit tematizálva, feldolgozva afféle “terápiás” funkciója is lehet.”
Dániel András, a Matild és Margaréta, Kicsibácsi és Kicsinéni (meg az Imikém), Egy kupac kufli, A kuflik és a nagy eső szerzője
A látott mese nem mese
Persze a mese úgy az igazi, ha a mesélés közös tevékenység (90%), ez a mai világban azonban nem mindig kivitelezhető, a gyerek olykor magára marad a meséléssel. Ilyenkor a televízió ugrik az első helyre (71%), amit a könyv követ (51%), végül a videó és a DVD (34%). Ez utóbbi eszközökhöz azonban érdemes minél ritkábban nyúlni:
Vekerdy Tamás szerint a látott mese nem mese: “Amint a külső kép megjelenik, abban a pillanatban leáll a mese legfontosabb mozzanata: a belső képkészítés. Olyan, mintha mese lenne, de nem az. A gyermek nem tud elszabadulni, nagyon sok a belső feldolgoznivalója, de nem tud különbséget tenni a belső és külső kép között. A tévé előtt egyre feszültebb, egyre agresszívabb lesz. Nincs feldolgozás, nincs mozgás. Persze nem vagyok dogmatikus. Lehetnek olyan megoldások, még a tévében is, amelyek jobbak, mint amit általában a látott mese kínál. Ilyen például a Magyar Népmesék sorozat. Miért? Mert itt egy ember mesél. Ez mára már a hallott mese illúzióját idézi fel. És persze szépen van elkészítve, jók az animációk, jó és vonzó a zene stb.”
Dániel András szerint “Vannak remek sorozatok, amelyek annyira szellemesek, hogy akár még felnőtt fejjel is jókat lehet szórakozni rajtuk, csakhogy nagy a szórás minőség tekintetében. Ráadásul az a kontroll, ami a mesekönyvek kiválasztásánál azért többnyire megvan a szülő részéről, általában nem működik elég hatékonyan, amikor a gyerek leül a tévé elé vagy a táblagépen fogyasztja kilószámra a videómegosztókon elérhető meséket. A rajzfilmmel szemben a felolvasott mese előnye az is, hogy igényt tart a gyerek képzeletére. Ilyen szempontból a hangoskönyv még mindig jobb megoldás, amikor a szülő nem ér rá – és sokszor valóban nem ér rá – mesélni.”
De ha van is rá idő, ez legtöbbször az anyák feladata, őket jelentősen lemaradva követik az apák, végül a nagymamák. Ahol csak lányok vannak, ott valamivel nagyobb arányban az apák a fő mesélők (21 vs. 14%).
A legkedveltebb mesefigurák az állatok
Talán az sem meglepő eredmény, hogy a mesehősök közül a legkedveltebb mesefigurák az állatok (40%). Ezt a királyleányok és hercegek követik, majd a járművek, gyerekek, képzeletbeli lények. Azokban a családokban, ahol fiúk és lányok is vannak, ott már a képzeletbeli lények szerepe erősebb. A szülők és nagyülők szerint a gyerekek elsősorban a rövid, különálló történeteket kedvelik (51%). Ahogy Dániel András gyermekei is: “Bár már kinőttek a mesehallgató korból, amikor kisebbek voltak, nagyon szerettek meséket hallgatni: érdekes módon a legeslegnagyobb kedvenceik versek voltak, főleg a vicces-abszurd vonalon. Milne Hatévesek lettünk című gyűjteménye, Edward Lear versei, Varró Dániel meg Havasi Attila könyvei. Utóbbi szerző 1001 magányos rinocérosz című könyvét rongyosra olvastuk.”
Vekerdy Tamás szerint mindegy, ki a főszereplő, lényeg, ha már mese, akkor legyen jó az a mese: “A nem nevelő célzatú, a szabad örömből született – a művészi mesék a jók. A másfél-két-három éves kisgyerekek az olyan meséket szeretik igazán, amik olyan történeteket mesélnek el, amik velük is megtörténnek. A gyerekek – minél kisebbek, annál inkább – imádják, ha a környezetük jelenségei elevenednek meg. Például lemegyünk anyával az utcára vásárolni, a bácsik ásnak, nyitva van a telefonkábel fedele, építkeznek, van ott markológép, vásárolunk tejet, kenyeret – és így tovább.
A mese tanulsága nem kiveszi a gyereket a világból, hanem erőt ad neki ahhoz, hogy a világ pozitív tendenciáival azonosuljon, nem beszélve arról, hogy a gyerek azt tudja meg, hogy a végén ő fog győzni, a legkisebb királyfi, akire senki sem gondolt. Ez rendkívül vigasztaló.”
A mese pedig nemcsak eligazodni segít a világban, de gyógyít is. A kutatásból kiderül, hogy ezt a szülők is tudják. Az esetek négyötödében volt már példa arra, hogy a betegágynál meséltek a gyerekeknek. A túlnyomó többség valamivel több mesét mond ilyenkor, és egyöntetűen hisznek abban, hogy a mese gyógyító hatású, és igazuk van. Vekerdy Tamás szerint a mesék oldják, vigasztalják, megnyugtatják a gyereket: “A belső kép ugyanis feldolgozás, indulatok, vágyak, szorongások, ismeretek feldolgozása, ezért kell mesélni este, vagy ha beteg a gyerek. Ettől lemegy a láza, testileg-lelkileg ellazul, megnyugszik, gyorsabban gyógyul.”
Így gondol a mese erejére Dániel András is: “A mese probléma feldolgozást segítő, traumaenyhítő hatásával sokan foglalkoztak Bruno Bettelheimtől Boldizsár Ildikóig. Az biztos, hogy a mese által, az azonosulásra alkalmas főhősön keresztül átélhetővé válhatnak problémák, szimbolikus formában érzelmileg “lejátszhatók” az ezekre adott lehetséges válaszok, legyen szó emberi konfliktusokról, veszteség feldolgozásáról vagy akár a felnövekvésből adódó nehézségekről.
Persze már az is “gyógyít”, ha önfeledten beleélhetjük magunkat egy mienktől különböző világba, ahol más törvények érvényesek és a dolgokra nincs hatással hétköznapjaink nehézkedési ereje. Ilyen értelemben a “nagyoknak” is éppúgy létszükséglete a mese – ha felnőtt kiadásban is – mint a gyerekeknek.”
Benedek Elek és Harry Potter
Kedvenc meséikre a felnőttek is emlékeznek, sőt sokan (90%) a saját kedves, gyerekkori meséjüket mesélik a gyereknek. A felnőttek körében Benedek Elek, Csukás István és persze a népmesék a legkedveltebbek, sőt Csukás István még a legfiatalabb gyerekeknél is első helyen szerepel.
Kedvenc meseszereplőjük egyértelműen Vuk. Vackor, Pöttyös Panni és Sicc csupán a 45 felettiek körében erősebb az átlagnál. A mesefilm szereplők esetében is a kis róka vezet (68%), akit Ludas Matyi (50%), majd Szaffi (30%) követ; az idősebb válaszadók esetében Szaffi helyét János Vitéz veszi át. A gyerekek kedvenc mesefigurái már másképp alakulnak: az első helyen Bogyó és Babóca (65%), a második helyen Anna, Peti és Gergő állnak (20%), de magas “nem tudom” válaszok aránya is (16%).
Kedvenc meséje Vekerdy Tamásnak is van: “Rajongója vagyok a Gyűrűk urának. Egyszer angolul, és aztán amikor már volt, magyarul is elolvastam, majd legalább háromszor felolvastam a különböző korú gyerekeimnek. Amikor pedig a Harry Potter jelent meg kötetről kötetre, volt olyan, hogy 2-3 példányt is vettünk, mert egyszerre akarta olvasni a nagymama, a gyerekek és mi magunk is.”
Dániel András is szívesen emlékszik vissza a nagy kedvencekre: “Török Sándor Kököjszi és Bobojsza könyveit szerettem, Lewis Carroll-tól az Alice Csodaországbant, a Nils Holgerssont Selma Lagerlöftől, Mikes Lajos Sanyi Manó könyve című különös mesegyűjteményét, Alekszej Tolsztoj Aranykulcsocskáját, ami a Pinocchio szabad átirata és még sokáig sorolhatnám. Ha mai kedvenceket kell mondanom, azok nyilván olyan könyvek, amelyek a gyerek mellett a felnőtt olvasót is megszólítják bennem. Lewis Carroll ebben a listában is benne van, olyan művek mellett, mint Amosz Oz Hirtelen az erdő mélyén című meseregénye, Mosonyi Aliz és Kiss Ottó könyvei, vagy Dino Buzzatti Medvevilág Szicíliában című különös képeskönyve, amelynek a szerző készítette az illusztrációit.”
Még több mese az NLCafén!
- Napi mese: Kisnyuszi suliba megy
- Ezért nem fogom abbahagyni sosem az esti mesélést
- Cicuska, kérsz egy kis kolbászt? – népmesék a nagyvilágból
