Manapság világszerte gyermekek milliói töltik a nap nagy részét az otthonuktól távol. A közelmúltban készült egyik statisztika szerint az Egyesült Államokban a dolgozó anyák többsége gyermeke első születésnapja előtt visszatér a munkába. A bölcsőde – különösen annak az amerikai változata – kockázatos vállalkozás. A gyermekek stresszesnek találják, ahogyan ezt a legutóbbi tanulmányok kimutatták. A stresszhormonnak, a kortizolnak a szintje magasabb a bölcsődés gyermekekben, mint azoknál, akiket otthon nevelnek. A bölcsőde annál nagyobb feszültséget vált ki, minél félénkebb a gyermek. A félénkség az érzelmi kapcsolat hiányát jelzi. Egy gyermek nem félénk, ha jól érzi magát a gondozójával. Ám barátságos, meleg kapcsolat nélkül kettős stresszel kell szembenéznie: a szülőtől való elválással és azzal, hogy olyan
emberek kezébe kerül, akik ellen a természetes ösztöne tiltakozik.
A kortársak hátrányos hatása
A kutatások azt is kimutatták, hogy minél több időt töltenek egymással az óvodások, annál jobban befolyásolják őket a kortársaik. Ezt a befolyást már néhány hónap leforgása alatt érzékelni lehet. A fiúk sokkal hajlamosabbak arra, hogy kortárs-orientáltakká váljanak, mint a lányok, és ez az eredmény összevág azzal a megfigyeléssel, hogy a fiúk kapcsolata a szüleikkel gyakran kevésbé fejlett, illetve mély. A legjelentősebb kutatási eredmény az, hogy minél inkább azonosítják magukat a fiúk a kortársaikkal, annál jobban ellenállnak az értük felelős felnőttekkel való kapcsolatnak. A bölcsődékben és óvodákban nemcsak a kortárs-orientáció magvait vetik el: már a gyümölcsei is beérnek az ötödik születésnap körül.
A témában végzett egyik legnagyobb vizsgálat több mint ezer gyermeket követett a születésüktől óvodáskorukig. Minél több időt töltött egy gyermek különböző, gyermekfelügyeletet ellátó intézményekben, annál nagyobb volt a valószínűsége annak, hogy agresszív és engedetlen lett, akár otthon, akár a bölcsődében vagy az óvodában. Az agresszió és az engedetlenség a kortárs-orientáció hagyatékai. Minél többet voltak ezek a gyermekek a bölcsődében vagy az óvodában, annál többször fejezték ki az ellenakaratukat, ami abban jelentkezett, hogy veszekedtek, trükköztek, feleseltek a gondozóikkal, és nem követték az utasításokat. Megnövekedett frusztrációjuk hisztériában, verekedésben, másokkal való kegyetlenkedésben és a saját dolgaik tönkretételében nyilvánult meg. Ezeknek a gyermekeknek a kötődési magatartásuk is kétségbeesettebb volt: dicsekedtek, hencegtek, be nem állt a szájuk, és magukra akarták vonni a figyelmet – ahogyan az várható, ha a kötődések nem működnek.
Mindenhol jó, de legjobb otthon
A kortárs-orientáció nem az egyetlen oka a hibás kötődéseknek, de a gyermekeink világában a legfontosabb oka. Ha a kötődés lencséjén keresztül nézzük, a fent említett három, különböző irányú kutatás eredményei nem is lehetnének egyértelműbbek, amikor arra a kockázatra mutatnak rá, hogy a gyermekeink kortárs-orientálttá válhatnak a bölcsődéinkben és az óvodáinkban. A legkézenfekvőbb megoldás az lenne, ha otthon tartanánk őket, különösen a legfélénkebbeket és a legsebezhetőbbeket, amíg elég érettek nem lesznek ahhoz, hogy kezeljék a szüleiktől való elválás okozta stresszt. Ezekre a kutatási eredményekre hivatkozva sok szakértő azt javasolja a szülőknek: hacsak módjuk van rá, tartsák otthon a gyermekeiket. Noha a vizsgálati eredmények fényében ésszerűnek tűnik, amit tanácsolnak, figyelmen kívül hagyják a lényeget. A gyermekeknek nem szükséges otthon lenniük, de otthon kell érezniük magukat azokkal, akik felelősséget vállalnak értük. Az otthon a kötődéseken múlik, és a kötődés olyasmi, amit ki tudunk alakítani. A bölcsődékben nem kell rokonoknak dolgozniuk, de a kapcsolat, amelyet az ott dolgozók a gyermekekkel kialakítanak, döntő fontosságú. A gyermek félénksége bizonyos helyzetekben annak a jele, hogy még nincs jelen az a kontextus, amelyben készen áll arra, hogy gondoskodjanak róla. Úgy alakíthatjuk ezt ki, ha kapcsolatot teremtünk vele. Még az unokáimmal is igaznak találtam ezt a tételt. Az első feladatom az, hogy magamhoz vonzzam őket. Mihelyt ez megtörtént, eltűnik a félénkségük, és fogékonnyá válnak a közeledésemre.
|
További hasznos tanácsokat találsz a jó és tartós szülő-gyerek kapcsolat kialakításához |
Könyvajánló:Segíts, hogy a kötődés elmélyüljön
A bölcsődének és az óvodának nem kell kockázatosnak lennie, de ahhoz, hogy csökkenteni tudjuk a kockázatok lehetőségét, szem előtt kell tartanunk a kötődést. Az ott dolgozó felnőtteknek hajlandónak kell lenniük arra, hogy kialakítsák a kapcsolat kontextusát a gyermekeinkkel. Szülőként is tudunk tenni ennek érdekében azzal, hogy megválasztjuk a helyet, ahová a gyermekeinket beadjuk, illetve azzal, hogy elősegítjük a kapcsolatot a gyermekeink és a rájuk vigyázó felnőttek között, amikor ez csak lehetséges. Igen, az egyik megoldás a gyermekek otthon tartása lehet addig, amíg képesek nem lesznek érzelmileg hozzánk kapcsolódni akkor is, amikor fizikailag távol vannak tőlünk – vagy amíg elég érettek nem lesznek ahhoz, hogy önállóan is működjenek, távol a kötődésektől. A másik megoldás a számukra az, ha a gondozókhoz és a pedagógusokhoz kötődnek. Ez megvédi a gyermekünket (és a róluk gondoskodó felnőtteket) a stressztől, minket pedig megóv attól, hogy idő előtt lecseréljenek minket.
Cikkünk a Nők Lapja Psziché legfrissebb számában jelent meg.
A tartalomból:
- Nem kell mindig őszintének lenni? – Beszélgetés Csányi Vilmossal és Csernus Imrével
- A hazugság pszichológiája
- A gyerek, aki bennünk él
- Az első önálló lépések – Máté Gábor írása
- Bizarr gyönyörök rabjai
- A gyerek elsózva jó?! – Rácz Zsuzsa írása
