Egy kávéfüggő barátom azt mondta, a latte art versenynél nem számít, hogy finom-e a kávé, csak az, hogy mennyire látványos a tejkrém a tetején.
Ez nem teljesen így van. A főbíró az általam megjelölt csészébe belekóstol, hogy ellenőrizze, megfelelő-e a kész ital; jó-e a hőmérséklete és az ízvilága. A helyszínen kapott minőségi kávészemekből kell eszpresszó- vagy dupla ristrettoalapot főznünk, ezt a versenyző dönti el, majd pedig a felgőzölt vékony tejkrémből kell az általunk választott mintát megönteni.
Fotó: Michael Park
A csészét is ők adják?
Igen, de verseny előtt kiküldik az infót, hogy milyen csésze lesz a versenyen, az indulók meg fejvesztve próbálják beszerezni pontosan azt a fajtát, hogy azzal készülhessenek fel itthon a világbajnokságra.
Miért pont a latte art lett a műfajod?
Ebben teljes mértékben kiélhetem a kreativitásom. Mosolyt lehet csalni az emberek arcára, és ez engem is boldogsággal tölt el. Korábban egy cukrászdában dolgoztam, ahol kávét is szolgáltunk fel, de akkor még nem ismertem a tejhab készítésének és kiöntésének technikáját. Próbálgattam, de nem sikerült. Egy egyhetes baristatanfolyam kellett ahhoz, hogy ráérezzek a szépségére. Emlékszem, utána reggel 6-ra jártam be a cukrászdába, hogy nyitás előtt még gyakorolhassak egy kicsit. Aztán szinte minden jött magától. A tanfolyamot követően hat hónappal már indultam is az első országos bajnokságon, ahol az esélytelenek nyugalmával álltam ki. Végül megnyertem.
Fotó: Michael Park
A világbajnokság előtt mennyit gyakoroltál?
Két évvel ezelőtt, amikor az első világbajnokságomra készültem, még számolgattam, hogy mennyi tejet és kávét használtam el, de ott azon csúsztam el, hogy ha nem ment egy minta, akkor ugrottam a következőre, majd megint váltottam, és folyton újabbakkal próbálkoztam. Időben is elég változó volt: előfordult, hogy csak 2-3 órát gyakoroltam, de olyan eset is volt, hogy egy egész éjszakán át próbálkoztam úgy, hogy másnap reggel dolgozni mentem.
Idén már tudatosabban készültem. Beosztottam, melyik napon melyik mintát gyakorlom, vagy mondjuk csak a versenyidőt mértem. Persze azért ezekben a trénerem is sokat segített. Ha kellett, akkor megmondta, hogy nem jó, próbáljam újra, de ha jól sikerült az adott minta, akkor megdicsért. Összeállt a kép bennem, hogy milyen mintát szeretnék készíteni, és azt addig gyakoroltam, míg nem sikerült úgy, ahogyan szerettem volna.
Nyilván tökéletesre törekszik ilyenkor az ember, de számomra szinte nincs tökéletes. Mindig jobban szeretnék teljesíteni magamnál, magamnak. Emiatt persze áldozatot kellett hozni, ami sokszor nem volt könnyű. Nem igazán engedek meg magamnak ilyenkor kikapcsolódást, csak a verseny, ami számít és fontos nekem. De ha valamit nagyon szeretne az ember, és szívvel-lélekkel csinálja, küzd érte becsületesen és alázatosan, akkor szerintem annak egy idő után úgyis meglesz az eredménye.
Melyik minta hozta a harmadik helyezést?
Nem adtam neki nevet, de aki látta, mindenki “magyaros” vagy “matyó”-mintának hívta. Ezek lényegében fordított minták, amiket kiegészítettem egy-két pálcavonással vagy egyéb rajzolattal.
Izgultál a döntőben? A remegő kéz nyilván nem jön jól ebben a műfajban…
A verseny előtt igyekeztem elterelni a figyelmemet: nem néztem meg az előttem lévő versenyzőket, inkább sétáltam egyet. Nagyon idilli hangulatba kerültem. Bezárkóztam a kis belső nyugalmamba. Fújt a szél, hallgattam a kedvenc zeném, a kabaláimat szorongattam, és közben inkább azon járt az agyam, hogy úristen, itt vagyok Ausztráliában, és 32 ország indulói közül benne vagyok a döntőben, ahova csak a legjobb hat jutott be. Ez sok erőt és önbizalmat adott. Nagyon boldog voltam!
Az azonban kiment a fejemből, hogy a döntőbe lehet saját zenét is vinni. A zene igazából nem a bíróknak fontos, hanem a versenyzőknek, mert arra gyakorolsz, és tudod, melyik ütemnél már hol kellene járnod. Ugyanis hat csészényi kávét kell nyolc perc alatt különböző technikával elkészíteni. Amikor rájöttem, hogy itthon teljesen kiment a fejemből a zene, megkértem a hangmérnököket, hogy a mobilomról menjen. Viszont ők nem az elejéről indították, ezzel kicsit megkavartak, és elkapkodtam a végét, mert azt hittem, nagyon kicsúsztam az időből. Közben belül feszengtem, és a fejemben az járt, hogy nem, nem, ilyen nem lehet, a döntőben nem zárhatnak ki időtúllépés miatt! Kérdések kavarogtak a fejemben, hogy vajon mennyit fogok kicsúszni, és hogyan lehettem ilyen figyelmetlen?! De mindezek közben tudtam, hogy ezt kifelé a bíráknak nem mutathatom.
Fotó: Michael Park
Szóval nem is sejtetted, hogy ilyen jól sikerült a versenyed?
Magam alatt voltam kissé. Amikor elkészültem, feltettem a kezem, és kimondtam, hogy Time!, de akkor odajött a segítőm, ujjongva és könnyes szemmel, megnyugtatott, hogy csak pár másodpercet csúsztam, és a kapkodás egyáltalán nem látszott, mert mindvégig mosolyogtam, ráadásul a minta gyönyörűen kijött (szerinte, mert szerintem nem sikerült úgy, ahogy szerettem volna). De arra a sok dicséret után sem számítottam, hogy a harmadik helyen végzek.
Fotó: Michael Park
Jövőre is indulsz?
Szeretnék! Minden versenyemen tanulok valamit, még azokon is rengeteg tapasztalatot szereztem, ahol nem értem el ilyen jó eredményt. Azokat sem kudarcként éltem meg, hanem az akkori hibáimból tanultam. A mostaniból is tudok jövőre építkezni, és remélhetőleg még jobb eredményt elérni.
Ha nem versenyre készíted a kávét, hanem saját fogyasztásra, akkor milyet iszol?
Otthon magamnak filteres kávét készítek, ha bemegyek a városba egy kávézóba, ott valószínűleg eszpresszót kérek, de ha nagyon meleg van, akkor jeges filteres kávét, a minta igazán mellékes!
