Rengetegen szeretnének a reklámszakmában dolgozni. Te évekig dolgoztál reklámügynökségeknek, néhány évvel később azonban váltottál. Mi volt a “baj”?
Semmi az égvilágon. Imádtam a munkát, a csapatot, a szabad, gondtalan életet. Nem emlékszem olyan időszakra, amikor ideges lettem volna. Amikor beajánlottak a bankba, sokáig hezitáltam, végül igent mondtam, mert tudtam, hogy szakmailag is, emberileg is hatalmas ugrást jelent.
Nehéz döntés lehetett.
Igen, elsősorban azért, mert a reklámszakma volt az álmom, olyannyira, hogy egy jól induló karriert hagytam ott érte. Az egyetem után egy francia cégnél helyezkedtem el, évekig dolgoztam a papíriparban, több év tapasztalat állt már mögöttem. Egyszer dolgom akadt egy reklámügynökségnél. Amint betettem a lábam, éreztem, hogy ott a helyem. Másnap szétküldtem az önéletrajzomat az összes ügynökségnek. Ezzel persze senki nem értett egyet a családban, de ha álmokról van szó, ez igazán mellékes. Ráadásul én ellenszélben tudok mindig a legjobban dönteni.
Ezt hogy érted?
Engem a biztonság nem marasztal, épp ellenkezőleg. Nem bánom, ha vihar van. Ösztönösen tudom, hogy mi nekem a jó, és nem szeretem, ha valaki más akarja megmondani.
Fotó: Vari Brigitta
A váltás után nem sokkal ismét egy fontos döntést kellett meghoznod, a Budapest Banktól átkerültél a Raiffeisen Bankhoz.
Ennek a váltásnak több oka is volt: például véget érni látszott egy kiemelten nagy sikerű kampánysorozat, az Emese-platform (egy sitcom-sorozat, ami a bankot reklámozta), és a csúcson akartam kiszállni belőle. Kis csapattal találtuk ki, és szakmailag sok elismerést kaptunk érte. Nehézségek persze ott is voltak, és itt, a Raiffeisen Bankban is akadnak. Például mindig határozott nők voltak a főnökeim, akik keményen megmondták a véleményüket. A kritikájuk szerencsére sosem szakmai jellegű volt, a tudásomat általában elismerték, inkább emberileg építettek, és igyekeztek, igyekeznek azóta is fejleszteni.
Van ennek bármi köze az extravagáns megjelenésedhez? Ne érts félre, de ha rád nézek, a stílusoddal eléggé kilógsz a banki kultúra decens világából.
(Nevet.) Lehet, igen, de szerencsére elfogadnak így, ahogy vagyok.
A válság miatt meglehetősen nagyot esett a pénzintézetek népszerűsége. Milyen ezzel szembesülni?
Ezen túltettük magunkat. A bankszektorban dolgozni évtizedekig sikeres karriert jelentett, most azonban valóban ellenszélben tevékenykedünk. De nem lehet folyton ezzel foglalkozni, mert ez elvenné az energiánkat, lelkesedésünket. A sikerek apróbb napi sikerek lettek, amiknek ugyanúgy lehet örülni.
Előfordult a magánéletben, hogy “neked esnek”?
2008-ban konkrétan rajtam kérték számon a válságot, még baráti körben is. Egy darabig küzdöttem, aztán elfogadtam, hogy sok embernek az a véleménye, hogy mindenről a bankok tehetnek, és én csak minimálisan tudom ezt befolyásolni. Szerencsére ma már nincs ilyen széles körű ellenszenv, és bár az emberek még negatívak a szektorral kapcsolatban, legalább a saját bankjukhoz visszataláltak.
Határozott és energikus nőnek tűnsz. Voltak vezetőként hosszabb elakadásaid?
Én itt lettem főnök, és egyáltalán nem volt könnyű vezetővé válni. Nehéz megtalálni az egyensúlyt abban, hogy a saját feladataidat is elvégezd, közben másokat is jól irányíts. Mert most akkor csapatjátékos vagyok, vagy a csapat kapitánya? Eleinte csapatjátékosként viselkedtem, bent voltam késő estig, de mivel közben ugyanúgy dolgoztam, mint a kollégáim, a vezetői feladataim a háttérbe szorultak.
Haragudott érte a csapat?
Igen, és igazuk volt. Nekem pedig el kellett engednem egy sor feladatot, nem mellesleg észre kellett vennem, hogy kik azok, akikkel egyszerűen nem tudok együttműködni. Egyik sem volt egyszerű. Egy coach segített, ami nagyon jót tett, mivel kívülről nézett rá a problémára, és sokat segített a közvetlen főnököm is.
Manapság már nem vagy bent este nyolcig?
Nem, ezen már túl vagyok. (Nevet.) Muszáj élnem a saját életemet is.
Igaz a százötven pár cipő, vagy csak pletyka?
Olyannyira igaz, hogy a százötven ma már inkább kétszázötven pár. Nem tehetek róla, ez a mániám. Persze hozzátartozik a ruhavásárlás is. Ezenkívül stylistnak tanulok, zongorázom és rendszeresen vadászom vintage dolgokra is.
Elégedettnek tűnsz.
Igen, jól vagyok. Nem is tervezek több drasztikus változást a közeljövőben.
