Tisztán emlékszem apró termetére, bicegő járására, hullámos barna hajára, és arra a természetes, közvetlen mosolyára, amellyel azt üzente, hogy minden rendben van úgy, ahogy van.
Pedig Tímeánál már a kezdet sem volt zökkenőmentes: nyitott hátgerinccel látta meg a napvilágot. Ettől a hatalmas tehertől a családja szétesett, szülei elváltak. Az édesapja lemondott róla, ám édesanyja küzdött érte, pedig az orvosok nem sok esélyt adtak annak, hogy tud majd járni. Sőt annak a kockázatát is felvetették, hogy halmozottan sérülten kell leélnie az életét.
Édesanyjától tanulta a küzdést
“A gyerekkoromat végig kórházban töltöttem, és furcsa, de akkor nekem ez volt a természetes.”
Általános iskolában végre közösségbe került, az első két osztályt hagyományos állami iskolában végezte, majd átkerült egy speciális iskolába, de ott annyira alacsony szinten oktattak, hogy édesanyja jobbnak látta, ha ismét integráltan folytatja a tanulmányait.
Az iskola utolsó éveiben Tímea lábán olyan fekélyesedés alakult ki, hogy a 18. születésnapja előtt pár héttel amputálni kellett a bal lábát térd alatt. “Nem akartam tolószékbe kerülni, ezért mindent megtettem azért, hogy lábprotézissel újra járni tudjak. De még ez a nyaram is a »futómű-beállítással« telt, mivel sosem tudtak olyan protézist készíteni, amit fájdalom nélkül tudnék használni, de a jelenlegi még ki is sebesítette a lábam. Most újat kell készíttetni…”
Az amputációt követően azonban újra úszni kezdett, csak éppen versenyszinten. 2000-ben szinte a nulláról indult, de mindössze egy év alatt bekerült a válogatottba. Két évre rá pedig eljutott a világbajnokságra, ahol megúszta az olimpiai szintidőt. Hazai versenyeken 18 arany-, 8 ezüst- és 5 bronzérmet gyűjtött be. Élete eddigi legnagyobb sikerének az athéni paralimpiát tartja, ahol pontszerző, hatodik helyezést ért el. Ő maga azt is hozzáteszi, mindez úgy sikerült neki, hogy a nemzetközi bizottság egy szinttel enyhébb fogyatékossági kategóriába osztotta be, mint amilyenben itthon versenyzett.
A sport mellett szakmát tanult, jogosítványt szerzett, és elvégzett egy falusi vendéglátói tanfolyamot. Jelenleg egy gyönyörű természetvédelmi területen, a Jakab-hegy lábánál lévő Cserkúton vezeti a vendégházát.
Timi tagja és egyik alapítója a Special Fashion csapatnak, amelynek az a célja, hogy a fogyatékkal élőknek segítenek “átalakulni” fodrász, sminkes, stylist és fotós segítségével. “Attól, hogy valaki fogyatékkal él, még lehet csinos, igényes és trendi” – vallja Tímea, majd így folytatja: “Az egyéniségüket keressük, ahhoz öltöztetjük modelljeinket, akik a külső átalakítás során lelkileg is átalakulnak. Cserébe csak annyit kérünk, hogy nyíltan vállalják a másságukat, beszéljenek a fogyatékosságukról.”
Tímea hisz abban, hogy beszélni kell a félelmeinkről, mert az emberek reakcióiból kiderül, hogy alaptalanok. Ezt ő is megtette egy TEDxSomlóiStWomen konferencián, és rengeteg bátorítást kapott az előadása után.
Tervei között szerepel, hogy szülői tanácsadást végezzen; olyan szülőket szeretne felkarolni, akiknek fogyatékos gyermekük van, hiszen – mint mondja – édesanyja magatartása, hozzáállása segítette őt is át a nehéz időszakokon. Tőle tanulta meg, hogy az energiáit nem szabad önsajnálatra pazarolnia, és muszáj talpra állnia, bármekkora csapás is éri az életben.
Timi úgy gondolja, a fogyatékkal élőket nem kell sajnálni, főleg a szülőknek, rokonoknak nem szabad, mert akkor kialakul az önsajnálat, abból pedig nem lehet építkezni. Nem szabad a sérülteket bura alatt nevelni, hanem ki közösségbe kell küldeni, és arra biztatni, hogy ők is csináljanak mindent pont úgy, mint az épek. Az iskolai integrációt is fontos ügynek tartja, mert szerinte gyerekkorban kellene a másságot megtapasztalni, és akkor elfogadóbb lenne a társadalom. Az ép gyerekek lelkileg kapnak egy plusztöltetet, a sérült pedig ösztönből utánozni akarja az ép társát, és ez serkenti, motiválja, fejleszti őt.
Van még egy terve, amelyet már régóta dédelget, csak a körülmények eddig nem tették lehetővé: kisbabát szeretne. “Kivizsgáltattam magam, és kiderült, hogy a születési rendellenességem, a nyitott gerinc nem genetikai eredetű, úgyhogy bátran vállalhatok gyereket. Az alkatom miatt biztos, hogy veszélyeztetett terhes leszek, és császárral születik meg a baba, de úgy vagyok vele, hogy ha már ennyi mindent megoldottam az életben, akkor ezzel is megküzdök. Ezzel különösen örömmel tenném…”
